Forrás: MNO

2008. június 26. 20:57Megdöbbenve olvasom azt a feljegyzést, amelyben az V. kerületi Kecskeméti utcai rendőrőrs szolgálatban lévő parancsnoka arra utasítja a járőröket, hogy huszonnégy óra alatt produkáljanak negyven jelentést, fejenként minimum ötöt. A rend védelmével, az állampolgárok biztonságával, a közlekedési fegyelem betartatásával összefüggő feladatok és módszerek eme sajátos értelmezése nem új dolog. A Rákosi-rendszer rendőrsége és titkosszolgálata napi, heti, havi és éves bontásban gondosan megtervezte a figyelmeztetendők, megveretendők, kitelepítendők, letartóztatandók és elítélendők számát. Különös figyelemmel az állami és politikai vezetők név- és születésnapjaira, a nemzeti ünnepek évfordulóira. A terveket túlbuzgó végrehajtók rendszerint túlteljesítették. A rendszer még a hetvenes években is működött.

Azóta eltelt pár évtized, s állítólag volt egy rendszerváltás is. A rendvédelmi szervek tevékenységét merőben új törvények szabályozzák, de a régi módszerek egyes elemei az utóbbi években kezdenek “beszivárogni” egyes rendőri, titkosszolgálati vezetők agyába. Arról most ne essék szó, hogy a régi tankönyveket önként vették-e le a polcról, vagy a kezükbe nyomták.

Ha ez így megy tovább, hamarosan lesznek, akik felajánlásokat tesznek. Vállalják, hogy a miniszterelnök születésnapjára a nyílt utcán kilövik öt állampolgár szemét, további húsznak pedig összetörik a csontjait. Az irányításukért felelős miniszter névnapjára őrizetbe vesznek kétszáz, gyanúsan viselkedő járókelőt. Állami és nemzeti ünnepeink, népszavazás vagy választás napja előtt egy héttel nyomára bukkannak tizenöt terroristának (köztük hat külföldinek), s lelepleznek három kémet. Külföldi államfő látogatása előtt egy nappal fülön csípnek két merénylőt és egy bérgyilkost. Folyamatosan üldöznek két, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megdöntésére szerveződő fegyveres csoportot a második félévben. Havonta tíz százalékkal növelik az azonosítható nyilasok, neonácik, újfasiszták, rasszisták és egyéb, a társadalomra közvetlen veszélyt jelentő szélsőséges elemek számát.

Ebben az egész történetben az a tragikomikus és szánalmas, hogy nem lehet elintézni a “szaladjunk, mindegy, hogy hová, milyen irányba, a lényeg, hogy a hatalom lássa arcunkon az izzadságot” értelmű kézlegyintéssel vagy egy megvető grimasszal. És beletörődéssel sem. Ha a módszer elterjed, gyakorlattá válik, megmérgezi az amúgy is szennyezett légkört. Úgy fogunk fuldokolni, mint az a recski bányász a föld alatt, akivel elfelejtették közölni: azért került oda az egyetem katedrájáról, mert Platón és Arisztotelész tanítása közben nem tett említést nagy tanítónkról. No meg javítani kellett a statisztikát is.

Mózes Miklós

Székesfehérvár

Mózes Miklós

Comments are closed.