Forrás: MNO

Szerethetően mutatja be a Szentírást a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum tárlata

2008. június 23. 00:00

Egy hónapja nyitotta meg kapuit, s egészen november 9-ig várja a látogatókat a Bibliai találkozások című kiállítás a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban. A tárlat könnyen befogadható, mély lelkiségről tanúskodó összeállítása szinte valamennyi korosztályhoz, felekezetre való tekintet nélkül minden emberhez szól.Míg a városban parkolóhelyet keresve bolyongunk, többször is szemünkbe ötlik a Bibliai találkozásokra invitáló molinó. Péntek délután van. A szent könyvnek emléket állító, mi több, reklámot csináló tárlat gondosan számozott stációit egyedül járom. A kis szobákba bekukkantva egy-egy kifeszített, fénybe borított vászon, mindegyiken egy történet, Izsák feláldozásától Jézus cselekedeteiig, a maga evolúciójában igyekszik felvillantani a lélek öntudatra ébredésének állomásait. A tárlat rendezői érzékenyen figyeltek arra, hogy az egyház rendelkezésére álló, bőséges képzőművészeti ábrázolásokból csak egyet-kettőt engedjenek a kis cellák falaira. A kevesebb több alapon a mélyebb vizuális élmény elérésére törekszik a tárlat, amelyen végigsétálva teljesnek ugyan nem mondható, de mindenképp mélyreható képet kaphatunk a Biblia üzenetének lényegéről.

A kiállítás szerkezetén letagadhatatlanul érződik egyfajta pedagógiai szándék. Nemcsak a kiemelt epizódok végére biggyesztett általános tanulság ösztökéli a látogatót jó szándékú, ám félreérthetetlen bökésekkel a jó útra térésre, de a bibliai áttekintés utolsó előtti helyiségében bűnbánó Magdolna portréja is ilyesmit sugall, s a valószínűtlenül kék ég és zöld mező képe szinte magába szippantja, megtisztítja az elsötétített szobácskába lépőt. Nincs semmi gond azzal, hogy a kiállításon visszaköszön az egyház megtisztulásra, erkölcsi tévútról való letérítésre ösztökélő magatartása, amely éppen a Biblia fényében kap igazán létjogosultságot, ugyanakkor ebből következik, hogy a látogatóból akaratlanul is egy kisdiák szemérmes szégyenkezését váltja ki, ha leheletfinoman is, a pedagógus szeretettel dorgáló, képzeletbeli ujjlendítése.

A néhány gazdagon díszített serleg, Sellyei Nagy Ignác, az első székesfehérvári püspök magyar nyelvű, kéziratos zsolozsmáskönyve a szent szövegek mellett némán jelzi, micsoda múltra tekinthet vissza az egyház, s azon belül is a magyar katolicizmus. Ezt csak nyomatékosabbá teszi az utolsó teremben kiállított számtalan régi biblia-különlegesség, amelyek között még 1475-ös ősnyomtatványok is vannak. Mindent egybevetve színvonalas, letisztult, közérthető, sőt szerethető tárlatot állított össze a Biblia éve alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, s a rendező, Smohay András. Nyugodtan fel lehet hát kerekedni, el lehet látogatni Fehérvárra. A múzeumban tett séta jó annak is, aki előtt életében először tárul fel a szent könyv, s annak is, aki betéve ismeri. Megjegyzem, a vendégkönyv tanúsága szerint inkább utóbbiakból kerültek ki az eddigi látogatók, úgyhogy itt az ideje, hogy a kevésbé avatottak is felfedezzék, hiszen a tárlat falai közé lépőt “nemcsak” az Isteni tanítás legfontosabb médiumának mondanivalója, de a magyar történelmet átitató zsidó-keresztény kultúra szelleme is megérinti.

Sashegyi Zsófia

Comments are closed.