Hat kontinens háromszáz galériája a világ első számú vásárán
2008. május 31. 00:00
L Á T H A T Á SKulcsfigura a XX. század művészetének történetében Fernand Léger (1881-1955), akit Henri Matisse és Georges Braque mellett a modern francia művészet harmadik legjelentősebb alakjának tartanak. Művészete összekötő kapcsot jelent a XX. század eleji új törekvések és a század második felének művészete, a kubizmus és a pop art között. Nem csak közvetítő szerepe miatt fontos azonban, hiszen az ő művészete az, amelyben a nagyvárosi élet dinamikája, az új, ipari társadalmak dimenzióváltása a leghitelesebben megjelenik.
A modern társadalom ideájának megvalósítása ugyan meglehetősen félresikerült, de aki járt már Fernand Léger emlékmúzeumában a Dél-Franciaországban lévő Biot-ban, tudja, hogy ezért legkevésbé sem a művész felelős. A bázeli Beyeler alapítványban a nagyközönség számára holnaptól látogatható nagy Léger-retrospektív pedig arról is meggyőzheti a nagyérdeműt, hogy az öreg kontinens és Amerika művészeti kapcsolatai jóval összetettebbek voltak annál, mint amilyennek a köztudat számára tűnnek. Légert, aki többször járt az Újvilágban, igen erősen befolyásolta az amerikai nagyvárosok építészete – miközben az ő művészete olyan jelentős amerikai alkotókra hatott, mint Roy Lichtenstein, a néhány hete elhunyt Robert Rauschenberg és Ellsworth Kelly, akiktől szintén főműveket mutat be a Beyeler alapítvány kiállítása.
A francia művész dinamikus kompozíciói alighanem a kinetikus művészet jó néhány képviselőjére is hatottak. Hogy milyen mélységben és milyen módon, alighanem ez is kiderül a másik bázeli kiállítóhelyen, a Tinguely múzeumban június végéig nyitva tartó kiállításon, amely a Kunstmaschinen/Maschinenkunst címet viseli. A cím Jean Tinguely egyik korai alkotásához, az ötvenes években született Rajzológéphez kötődik, amely egy gombnyomásra működni kezd, és különböző ábrákat rajzol egy rögzített papírlapra. Az ember és a gép, a tudatos és a mechanikus alkotás viszonyát vizsgálja a tárlat olyan nagynevű művészek munkáinak bemutatásával, mint Damien Hurst, Rebecca Horn, Olafur Eliasson. A következtetések, amelyeket a látogató levonhat, különösen izgalmasak lehetnek egy olyan világban, ahol az elektronikának köszönhetően mindenféle alkotófolyamat egyre nagyobb része közvetlen emberi beavatkozás nélkül zajlik le – s ahol egyre inkább hiányzik az a játékosság, amely a kiállításon szereplő művek jelentős részét jellemzi.
Bázel harmadik nagy kiállítása ezekben a hetekben, egészen július 6-ig a Kunstmuseumban látható. A kelet-európai zsidó családból származó Chaim Soutine (1893-1943) barátai közé tartozott a többi között Fernand Léger is, de mintha meg sem érintették volna az izmusok.
A jövő héten nyíló 39. Art Baselen a nagy művek bizonyára nem hiányoznak majd, mert a vásáron részt vevő mintegy háromszáz galéria kétezer művész munkáit mutatja be, klasszikus moderntől a kortársakig. Az Art Baselre tavaly mintegy ötvenötezer látogató volt kíváncsi, s természetesen ott voltak a művészeti világ meghatározó képviselői is a világ minden részéről. A legfontosabb személyiségek egyike azonban épp a házigazdák közé tartozik: ő Ernst Beyeler, aki harminckilenc évvel ezelőtt a vásár egyik alapítója volt, s akinek immár félszáz éve működő galériájából a világ nagy múzeumai vásároltak remekműveket.
