Forrás: MNO

Pezsgő, zene, bál · Klasszikus művek és a szórakoztatás az ifjú Budapest Champagne Band programjában

2008. május 26. 00:00

Muzsikusdinasztiák leszármazottai, cigányok, zsidók, nem cigányok és nem zsidók egyaránt helyet kapnak a Lucas Cavallier által életre hívott Budapest Champagne Bandben, amelynek tagjai ebben a felállásban idén kezdtek közös munkába. A szólistával a friss diplomás zenészek gondjairól, a foglalkoztatás ördögi köréről, tervekről, vágyakról beszélgettünk.Fel akarta karolni a kisebbség azon részét, akikről nem szól a média, akik már rég asszimilálódtak, mégis ugyanolyan előítéletekkel kell megküzdeniük, mint egy bűnözőnek, mondja az együttes vezetője, aki a marketingtől a hangszerelésen át a menedzselésig a Budapest Champagne Band szervezési munkáinak javát magára vállalta. – Tizenöt éves korom óta szerettem volna létrehozni egy ilyen zenekart, amelyikben különböző kultúrákból származó muzsikusok együtt játszanak. Végzett zenészként sajnos gyakran előfordul, hogy az ember nem talál magának munkát. Rengeteg tehetséges zenész megy tengerjáró hajókra dolgozni, haknizni, mert itthon egyszerűen nincs számára lehetőség – mondja Lucas Cavallier, azaz ifjabb Lukács Tibor, aki maga is átélte a szabadúszás minden viszontagságát, amíg meg nem alapította a Budapest Champagne Bandet, amely repertoárjában egyedülálló módon ötvözi a klasszikust a szórakoztató zenével.

– Én még nem hallottam olyan kamarazenekarról, amely a komolyzene mellett könnyűzenét is játszik. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nagyon sok esetben – bálokon, különböző zártkörű rendezvényeken, fesztiválokon – éppen erre van szükség. Szeretnénk emlékeztetni a külföldieket ennek a városnak a történelmi múltjára, sokszínű zenei életére, arra, hogy itt micsoda zenei, színházi élet volt valamikor, s hogy nem véletlenül szemezgettek a magyar kultúrából olyanok, mint Liszt, Chopin vagy Brahms – magyarázza az együttesvezető szólista, aki a tagok nagy részéhez hasonlóan maga is muzsikuscsaládból származik.

Apját, idősebb Lukács Tibort, aki zenészként a fél világot bejárta, néhány éve a köztársaság ezüstkeresztjével tüntették ki. – Én a nyolcadik kerületben nőttem föl, s a városnak ez a része akkor még nem arról volt híres, amiről manapság. Gyerekkoromban ha este hat-hét körül kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy a környező házakból mindenfelől szmokingos emberek jönnek elő. Muzsikusok voltak. Hát persze, hogy én is az akartam lenni! Húsz-huszonöt évvel ezelőtt ott minden anya azt akarta, hogy a lánya muzsikushoz menjen férjhez, mert akkor sose lesz gondja az életben. Ez az együttes nagyrészt olyanokból áll, akiknek a felmenőik közt olyan nagy hírű zenészek vannak, mint például a Rajkó zenekar tagjai. Amikor tagokat toboroztam, elsősorban a saját korosztályomból válogattam, s nem titkolt célom volt az is, hogy a kisebbségeket karoljam fel ezzel a kezdeményezéssel, hiszen az ő sorsuk nem könnyű – magyarázza Lucas Cavallier.

– Kíváncsi voltam, mi sül ki abból, ha zsidókat, cigányokat és másokat összeeresztek egy zenekarba, és legnagyobb örömömre csodálatos közös munka lett belőle. A próbákról alig tudunk eljönni, a társaság borzasztóan lelkes, s azt hiszem, remek példát szolgáltat arra, hogy ha az ember nem azt nézi, ami megkülönbözteti a másiktól, hanem azt, ami közös, akkor lehet békében együtt élni ebben az országban – teszi hozzá a zenész. A húszfős zenekar magyar szerzők, többek közt Hubay Jenő művei mellett repertoáron tart számokat Gershwintől és Edward Elgartól, de filmslágereket, operetteket is előszeretettel játszanak. Karmesterük, aki a hangszerelés egy részét is magára vállalta, Bíró Attila.

– Új zenekarként nagyon nehéz bekerülni a vérkeringésbe, sokszor még úgy is, hogy felajánljuk: fellépési díj nélkül játszanánk. A fesztiválok, amelyeknek a költségvetését igencsak lecsökkentették most, elsősorban a húzónevektől remélik a sikert, így nekünk nincs túl sok lehetőségünk. A kör ugyanakkor itt be is zárul, hiszen hogy lehet ismert egy fiatal együttes, ha nem dolgoztatják? – teszi fel a kérdést Lucas Cavallier, aki mindennek ellenére optimista. Frissen diplomázott zenésztársaival együtt szeretné bebizonyítani: minden prekoncepció értelmetlen, hiszen vannak tehetséges emberek, akiknek muszáj reményük legyen arra, hogy Magyarországon, szülőhazájukban, elsősorban magyar zeneszerzők műveit játszva is lehetőséget kapjanak.

Sashegyi Zsófia

Comments are closed.