2008.04.20. 10:00
szerző: Páll Zoltán forrás: 168 Óra
Az idő múlásával Irán egyre közelebb kerülhet az atombomba kifejlesztéséhez. Ha a perzsa ország nukleáris hatalommá válik, az fenekestől felforgathatja a Közel-Keletet.
Fennáll a veszélye annak, hogy a térség legerősebb államai között őrült fegyverkezési verseny alakul ki. Irán rövid távú célja az, hogy a szűkebb régió domináns hatalmává váljon, melyet senki sem kerülhet meg, ha valamit el akar érni a Közel-Keleten. Hosszú távon azonban az egész iszlám világ vezetőjévé szeretne emelkedni. Ezek valóra váltásához viszont elengedhetetlen, hogy belépjen az atomklubba. Ha ugyanis Teherán nukleáris fegyverrel rendelkezne, aligha kellene katonai támadástól tartania, világpolitikai súlya pedig a többszörösére növekedne.
Csakhogy a Nyugat és Izrael mellett a régió legerősebb muszlim államai is ferde szemmel néznek az iráni vezetés ambícióira. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága nemrég megjelentetett egy tanulmányt, amelyben a kormányzatot a Közel-Keleten kialakuló nukleáris fegyverkezési verseny veszélyeire figyelmezteti. A hetven oldalas dokumentum szerint Szaúd-Arábia, Törökország és Egyiptom nem tűrné el, hogy Irán legyen a térség meghatározó hatalma. Ez a három ország pedig rendelkezik azzal a technikai és anyagi háttérrel, amely a közeljövőben számukra is lehetővé tenné az atombomba kifejlesztését.
Az olajmonarchia egyedüli dudás akar lenni
Szaúd-Arábia már hosszú ideje dédelget nagyhatalmi álmokat. Az olajmonarchiát kommandírozó királyi család úgy véli, hogy a világ muszlimjainak vezetésére csak országuk formálhat jogot. Elvégre ők tartják ellenőrzésük alatt az iszlám vallás két legszentebb helyét, Mekkát és Medinát. A szénhidrogén kitermelésből fakadó korlátlan anyagi lehetőségeiket évtizedek óta arra fordítják, hogy minél nagyobb befolyást szerezzenek a többi iszlám országban. Mivel két dudás egy csárdában nem férhet meg, az 1979-es iráni forradalom óta Szaúd-Arábia korántsem ápol baráti viszonyt Teheránnal. Szakértők egybehangzó véleménye szerint, ha a perzsa állam nukleáris fegyverhez jut, annak egyenes következménye lesz a szaúdi bomba.
Ankara nem akar csak a NATO-ra támaszkodni
A fegyverkezési versenybe az olajkirályság mellett minden bizonnyal Törökország is be fog szállni. Ankarának Irán ugyan nem ellensége, azonban a békés, gyümölcsöző kapcsolatok alapjának a kettejük közt lévő erőegyensúlyt tekinti. Márpedig ez csak úgy maradhat fent, ha egyik országnak sincs atombombája – vagy ha mindkettőnek van. Emellett Törökország a Nyugat és az iszlám világ közötti fő közvetítő szerepében szeretne tündökölni, így nem engedheti meg, hogy a jövőben nukleáris fegyver híján a Közel-Kelet hatalmainak második vonalába szoruljon. Egyes elemzők szerint NATO tagsága miatt Ankara nem lenne ráutalva, hogy atombombát állítson elő, még ha Iránnak lenne is. A török fővárosban azonban erősödnek azok a hangok, amelyek nem örülnének annak, ha országuk teljes mértékben az Észak-Atlanti Szövetségre lenne utalva.
Egyiptom is kopogtat az atomklub ajtaján
Az atomklub ajtajának negyedik lehetséges muszlim kopogtatója Egyiptom. Noha az ország képes megteremteni a szükséges technikai feltételeket, a szakértők többsége valószínűtlennek tartja, hogy Kairó atombombát akarna előállítani, még ha a nukleáris versengés el is indulna a régióban. Az egyiptomi katonai doktrína ugyanis az Izraellel való békére és az Egyesült Államokkal kötött stratégiai partnerségre épít. Márpedig ez a két ország nem fogadná örömmel a harcrakész atomrobbanófejek hírét a Nílus partjáról. Csakhogy, ha a két ősrivális, Irán és Szaúd-Arábia a nukleáris hatalmak közé emelkedne, azzal Egyiptom máris másodhegedűssé válna a Közel-Keleten. Ezt viszont a kairói vezetés nem könnyen tudná megemészteni. Az ország ugyanis az ötvenes évektől fogva az arab világ vezetőjének tekinti magát. Ezen kívül Mubarak elnök és kormányzata saját népe szemében méginkább az amerikaiak és a „cionisták” kiszolgálójaként tűnne fel. A radikális iszlámista ellenzék ennél jobb témát a rezsim elleni agitációhoz nem is találhatna.
A Közel-Keleten elszabaduló nukleáris fegyverkezési verseny az egész világ számára beláthatatlan következményekkel járhat. A négy lehetséges nukleáris hatalom közül kettőben, Szaúd-Arábiában és Egyiptomban a kormányzat instabil lábakon áll. Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a jövőben a radikális iszlámisták kerülnek hatalomra Rijádban és Kairóban. Az ő köreikben pedig előszeretettel hangoztatott szlogen, hogy „haljon bár meg százmillió arab, csak Izraelt töröljük el a föld színéről.”
