2008.03.31., 2008. évfolyam, 13. szám
szerző: Karácsony Ágnes forrás: 168 Óra
A legfőbb ügyész azt mondja: ha rajta múlik, nem lesznek elévült ügyek. Beszél egyebek között a Magyar Gárdáról, a honi politikusok elleni merényletekről és a jogrendről.
Kezdjük azzal: négy hétig nem kaptunk öntől időpontot az interjúra.
Fotó: Riskó Gáspár Nem menekültem. Ezekben a hetekben értékeltük a szervezet tavalyi munkáját, s körbeutaztam a megyei ügyészségeket. Úgyhogy rossz időszak volt – ha az ön szempontját vesszük.
És ha az önét?
Pozitív a mérleg.
Valóban? Például ebben az időszakban derült ki: egyik ügyészük „Lúzer” néven rasszista, antiszemita megjegyzéseket írt egy internetes fórumon. Ügyészségi számítógépet használt, hogy gyalázkodó „üzeneteit” világgá kürtölje.
Vérlázító, ami történt. Az ügy jogosan kapott komoly sajtóvisszhangot. Azonnal fegyelmi eljárást rendeltem el, de az illető nem várta meg, hogy menesszem, saját maga lemondott. Többé nem lesz ügyész. Egyébként értekezleteken gyakran idézem, mire esküdtek föl az ügyészek 1872. január 1-jén, amikor megkezdte működését az első magyar királyi ügyészség: „A rám bízott feladatokat híven és serényen elvégzem, félretévén mindennemű melléktekintetet, gyűlöletet, félelmet vagy kedvezést. Csak a törvényeket tartom szemeim előtt.” Máig érvényes alapvetés. Mai nyelven úgy hangzik: ne legyünk támadhatók, mentesítsük magunkat a politikától, annak hatásaitól. Törekedjünk gyorsaságra, szakszerűségre, eredményességre.
Akkor miért késlekedett a vádhatóság a Magyar Gárda feloszlatásának kezdeményezésével?
Szomorú vagyok, ha bárki úgy véli: az ügyészség nem lépett idejében.
Gyurcsány Ferenc már levélben kérte önt, hogy „különös figyelemmel” kísérje a gárda ténykedését.
Kétségtelen, a miniszterelnök úr aggodalmát fejezte ki a gárda miatt, s intézkedéseket kért tőlem. Erre egy napilap megjegyezte: a legfőbb ügyész „kézi vezérelt”. Ezt visszautasítom – a miniszterelnök úr védelmében éppúgy, mint a sajátoméban. Hozzám nem járkálnak be politikusok, nem telefonálgatnak rám, békén hagynak. Szerencsére. Másrészt magamtól is tudom a szakmai kötelességemet. Visszatérve a gárdaügyre: az ügyészség nem késett. Már 2007 októberében felszólalással élt a Fővárosi Főügyészség: hagyjon fel alapszabály-ellenes tevékenységével a Magyar Gárda. Aztán a tatárszentgyörgyi „rendezvény” után keresetet indított a főügyészség, kérve az egyesület feloszlatását. Álláspontunk szerint az egyesület visszaél az egyesülési joggal, s működése sérti a magyarországi cigányság szabadságát és jogait, az alkotmányt, a nemzetközi egyezményeket.
Március 12-én volt a gárdatárgyalás. Mégsem oszlatta fel a bíróság. Május 19-ére elnapolták az ügyet. Talán az ítélethozataltól félt a bíróság?
Nem gondolom.
Csakhogy a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese, Szebeni László „sajnálatosnak” tartotta, hogy a tárgyalásra megérkezett egy a „gárda céljaival ellentétes célokat képviselő csoport is”. Szerinte „ebből alakult ki egyfajta vita”, s hogy ne legyen nagyobb botrány, közbe kellett lépniük a rendőröknek. Az Országos Cigány Önkormányzat elnöke később közölte: csak reméli, hogy a bíró nem őket találta „sajnálatosnak”.
Ebből a pozícióból egyik nyilatkozatot sem minősíthetem. De hallottam róluk. Másfelől tisztázzuk: e perben a Magyar Gárdával szemben az ügyészség az ellenérdekű fél. A gárdának elsősorban a magyarországi cigányságot megfélemlítő akcióit tartjuk alkotmányellenesnek. Mi vagyunk a felperes – az alkotmányosság érdekében. A bírósági tárgyalást azért napolták el, mert az alperes – tehát a gárda – ellenkérelmet csatolt be, s bizonyítási indítványokat terjesztett be.
Mit gondol: feloszlatja a bíróság a gárdát?
Nem vehetem át az igazságszolgáltatás másik szervének a szerepét.
Másként közelítek a kérdéshez: ön többször nyilatkozta, hogy rendkívül jók a „váderedményesség” mutatói.
Így van. Ebben az esetben „kereseteredményességről” lehet szó, amelynek szintén jók a mutatói. De várjuk meg, miként dönt a bíróság.
Más, mégis hasonló ügy: önök vádat emeltek Budaházy György ellen „az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete” miatt. Többnyire olyan írásai alapján, amelyek egy szélsőséges netes portálon jelentek meg. Nemrég az elsőfokú bíróság felmentette Budaházyt. Aki ezt rögtön „megünnepelte”: március 15-én este a Blaha Lujza téren arra buzdította az ott megjelent „önvédelmi mozgalmárokat”, hogy vele együtt induljanak a Művészetek Palotájához, ott van Gyurcsány. A kisebb tömeg aztán feldúlta a körutat, Budaházy pedig eloldalgott. Ön szerint nem nonszensz, hogy Budaházy az ellene folytatott eljárások ellenére ismét megjelenik egy köztéri rendezvényen, s provokálja, lázítja az ott lévőket?
Akkor vegyük sorjában. Igaz, hogy Budaházy Györgyöt a bíróság első fokon felmentette, ám az ügyészség fellebbezett. Várjuk a másodfokú határozatot. Mi továbbra is bűncselekmény elkövetésével vádoljuk. De azt azért ne az ügyészségnek rójuk föl, hogy Budaházy György meglengeti a zászlót a Blaha Lujza téren, mondja, amit mond, aztán eltűnik.
De érdekel legfőbb ügyészi véleménye. Például Hack Péter alkotmányjogász úgy véli: a jelenlegi törvények alkalmasak arra, hogy Budaházyt a március 15-ei cselekedete miatt felelősségre vonják, s ha ez nem sikerül, akkor jogértelmezési problémák vannak Magyarországon.
Én csupán annyit mondhatok: Budaházy György mostani március 15-ei megnyilvánulása nagyon hasonlít a korábbihoz, amely kapcsán vádat emeltünk. Pillanatnyilag a nyomozó hatóság és az illetékes ügyészség értékeli a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Amúgy nem akarok üzenni a 168 Órán keresztül, senkit sem akarok befolyásolni. Nem is tehetném. Nem szokásom.
Néhány hete szocialista politikusok házára ismeretlenek Molotov-koktélt dobtak. Olyan szakértők is akadnak, akik szerint hiába a tízmillió forintos nyomravezetői díj, az „új terroristák” soha nem fognak előkerülni. Hasonlóan azokhoz, akik rálőttek a rendőrszékházra. Egyáltalán: hogy állnak ezek nyomozásával?
Mindkét bűncselekmény súlyosan sérti a demokratikus berendezkedést. A Molotov-koktélos támadások ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség nyomoz. Nagyon nehéz az előrejutás. Az ország különböző részein követték el a cselekményeket. Tessék csak elképzelni: valaki Molotov-koktélt dob egy házba, aztán eltűnik, a helyszínen csupán a doboz roncsai maradnak, ami alapján még nem tudunk eljutni oda, ki volt az elkövető. A rendőrszékház elleni lövöldözés ügyében akkor lenne „könnyebb” a helyzet, ha egyszer megtalálnánk a fegyvert, amellyel elkövették a bűntettet.
Talán ezért kérte nemrég a Nemzeti Nyomozó Iroda a Legfőbb Ügyészségtől, hogy május 13-ig hosszabbítsa meg a nyomozás határidejét?
Erre nem válaszolhatok. A Molotov-koktélos támadássorozat kapcsán viszont annyit elárulhatok: talán most van egy biztató jel, talán továbbléphetünk.
Hiába is kérdezném, mit találtak?
Hiába. Konkrétabbat úgysem mondhatok. Függetlenül ezektől az ügyektől, abban biztos vagyok: az igazságszolgáltatás minden szerve – a rendőrségtől az ügyészségig és a bíróságig – arra törekszik, hogy a bűnösök elnyerjék büntetésüket.
Akadnak kivételek. Ismét előkerült a médiában és a politikában az Orbán-kormány egykori imázscégének, a Happy End Kft.-nek a története. A napokban derült ki: a társaságot végleg felszámolták úgy, hogy majdnem egymilliárd forintnyi köztartozást hagyott maga után. A Happy End ellen korábban az ORFK vádemelést javasolt nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt, az ügyészség szüntette meg az eljárást. Aztán az adóhatóság és a VPOP is nyomozott. Addig, hogy pár hónapja az egész ügy elévült. Nem gondolja, ha ilyen ügynek nincs jogi következménye, az egész igazságszolgáltatás veszít a hitelességéből?
Én akkoriban katonai főügyész voltam, újságolvasóként ismertem az esetet. Ahogy ön is mondta: elévült az ügy, nincs mód további eljárásra. Persze bárkiben felmerülhet a kérdés: az elévülés visszavezethető-e az igazságszolgáltatási szervek – nyomozók, ügyészség, bíróság – mulasztására?
Bennem felmerül. Jelen esetben ki hibázott?
Nem tudom. Sajnos ami elévült – az elévült. A törvénynek ilyen esetben is érvényesülnie kell. Legfeljebb a kíváncsiságomat elégíthetem ki, ha előveszem az egykori aktákat. Különben minden fórumon el szoktam mondani: kultúrbotránynak tartom, ha egy ügynek akár ügyészi, akár bírói szakban elévüléssel lesz vége. Mindegy, hogy jelentős vagy jelentéktelen ügy a közfigyelem számára. Az igazságszolgáltatás legfőbb értéke az időszerűség. Ha rajtam múlik, nem lesznek elévült ügyek. Amúgy az elmúlt évben és idén is havonta mérte a Medián az igazságügyi és rendészeti szervek iránti közbizalmi indexet. Az ügyészség – az Alkotmánybíróság mögött – mindig a második helyen végzett. Az adatok mutatják a társadalomnak az ügyészségbe vetett bizalmát. De ettől még egy pillanatra sem lazíthatunk. Az igazságszolgáltatás is számon kérhető.
