Élménybeszámoló
Ki ne vágyna tökéletes nyugalomra a mai rohanó világunkban, ha csak rövid időre is? Egy jónéhány évtizede létező módszer, amely már itthon is elérhető testi-lelki felfrissülést ígér, alig egy óra alatt . Nem kell hozzá más, mint egy speciális tartály testmeleg sós vízzel, ahol teljes csönben és sötétségben lebeghetünk.
Képzeljük el, hogy elszakadunk a külvilágtól, a halmozódó feszültségtől, s mindezt különösebb erőfeszítés nélkül. S ehhez nem szükséges más mint egy hang- és fényszigetelt tartály 30-40 centiméternyi mély vízzel, amely annyira sós, hogy az ember lebegjen benne. A lebegés élménye a mély relaxáció egy forradalmi megközelítésén alapul, amelyet korlátozott környezeti inger technikának neveztek (REST) el a tudósok. Mivel szinte elérjük a tökéletes súlytalanságot, a lebegés segít abban, hogy finoman átcsússzunk egy olyan állapotba, amelyben az elménk csak a belső ingerekre figyel. A relaxáció e formája bizonyítottan csökkenti a stresszt és az ezzel kapcsolatos betegségeket, segít megszüntetni a függőségeket, csökkenti a vérnyomást, fejleszti a sportteljesítményt, megtisztítja a szervezetünket a méreganyagoktól, fájdalomcsillapító hatású, gyorsítja a gyógyulást, illetve a felépülést, megteremti az agy két féltekéjének egyensúlyát, és fokozza a kreativitást.
A sűrű ásványisó oldat felhajtó ereje ellensúlyozza a test fajsúlyát, így a teljes súlytalansághoz közeli érzést közvetítve a lebegést folytató számára. A gravitáció a központi idegrendszer működésének csaknem 80-90 százalékát igénybe veszi. Felegyenesedett testtartásunk egészségügyi problémáink egyik legfőbb okozója; a hátfájás, a megereszkedett has, a sajgó lábak, fájdalmas izületek vagy az izomfeszülés jelentős részben ennek eredménye. Ez az elmélet hangsúlyozza, hogy felmentve agyunkat, csont- és izomrendszerünket a gravitáció alól, a lebegés kivételes mennyiségű energiát és óriási agyterületeket szabadít fel.
A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, így alig egy órára „befeküdtem” (első alkalommal 30-40 perc javasolt) a lebegéstartályba. A lebegést megelőzi egy alapos zuhanyozás, majd jöhet a fürdőruha, ám felvilágosítottak, hogy a tökéletes ellazulás érdekében érdemes meztelenül „fürdőzni”. A BVSC-pályán található kamra nagyobb az átlagosnál – Budapesten jelenleg csak itt, de a közeljövőben a Hélia szállóban is elérhető lesz a szolgáltatás -, mintegy 3 méter hosszú, másfél méter széles, s egy alacsonyabb felnőtt fel is tud állni benne. A hangszigetelt kamrában 25-30 centiméter tömény, 36 fokos sós víz fogadott. Három kapcsolót is találtam a falon, ebből egy az úgynevezett pánikgomb, ha valaki nem bírná a bezártságot, a másik kettővel pedig a relaxációs programot – ami lehet meditatív zene, de akár teljes csend is -, illetve a világítást szabályozhatjuk.
Ha felfekszünk a víz felszínére, a sós víz megtart minket, elsüllyedni senki sem fog. Aki volt már a Holt-tengerben, az tudja, milyen élményre lehet számítani. Azzal a különbséggel, hogy az izraeli turistalátványosság esetében nem szerencsés fejünket is beletenni a vízbe, mivel a hullámok miatt könnyen a szemünkbe mehet az erősen sós tengervíz, ez pedig nem kifejezetten egészséges. A teljesen nyugodt kamrában azonban ezt nyugodtan megtehetjük, s olyan érzésben lesz részünk, mintha csak egy gumimatracon ringatóznánk, azzal a különbséggel, hogy itt még az sincs alattunk. Az első pár perc után már érezhető az ellazulás, csupán néha tréfáltak meg az érzékszerveim, amikor lábam, vagy a könyököm hozzáért a kamra falához.
A kamrában lebegve a víz által előidézett súlytalanságnak köszönhetően megszűnik szinte minden terhelés, ami gerincünket, vállunkat, derekunkat éri. A hátizmok ellazulnak, ezáltal lehetővé téve, hogy a gerincoszlop felvegye természetes helyzetét. Ha lebegés közben nyújtózkodunk egyet, vagy megmozgatjuk a nyakunkat, érezhetjük, de akár hallhatjuk is, ahogy jólesően ropogva a helyére kerülnek elmacskásodott tagjaink.
Az időérzéket valóban megtréfálja a teljes izolációt lehetővé tévő kamra, 10-12 percnek tűnő idő után ugyanis felkapcsolódik a villany, jelezve, hogy lejárt a program. Az első pozitív hatás a kamrából kilépve azonnal érződött: sokkal egyenesebb lett a hátam, lazábbak lettek a vállaim, nyoma sincs a stressz hatásaként összehúzódó csomóknak, vagy az elfeküdt nyak fájdalmainak. Ezután jön a meglepetés: ami szűk negyedórának tűnt a víz felszínén lebegve, az valójában 40 perc volt. Ez azonban annyira pihentető és ellazító volt, mintha csak 3-5 óra nagyon kellemes, mély alvás és egy frissítő zuhany után vágnánk neki a teendőinknek.
Létezik tökéletes nyugalom?
„A sportolók nagyon megszereték a lebegésterápiát, itt ugyanis a külvilág teljes kizárásával csak saját gondolatainkra koncentrálhatunk” – magyarázza Benyák András, a magyar műugró-válogatott szövetségi kapitánya. „Akár válogathatunk is a minket foglalkoztató dolgok között, s feldolgozhatjuk azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatnak. De akár teljesen ki is kapcsolhatunk, ekkor csak a pihenésre kell koncentrálnunk. Az élsportolók számára azonban a tudatosság, a koncentrációs készség javítása is tagadhatatlan előny, a kamrában töltött percek ugyanis ezt is fokozzák, nem beszélve a kreativitásról, vagy a tanulási képességünkről. Bent teljesen elvész az idő-, és térérzékünk, és egy nyugodt, totális ellazulást lehetővé tévő élményben lehet részünk.”
Benyák András szerint a lebegésterápiát érdemes reggel, munka előtt kipróbálni, ha este iktatjuk be ezt a programot, lehet, hogy nem tudunk majd elaludni, mivel a relaxáció hatására tettre késznek és életerősnek érezzük magunkat.
