Nemes Nagy Ágnes, Károlyi Amy, Kassák Lajos, Zelk Zoltán és Weöres Sándor képe is látható azok között az íróportrék között, amelyekből a hét közepén nyílt tárlat Budapesten. A közönség május 15-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban láthatja Langer Klára és Sándor Zsuzsa fotóit.
Az „Íróportrék Langer Klára műhelyéből” című kiállításon, amelyet György Péter esztéta nyitott meg, 72 fotó szerepel. Ezeket a múzeum fotótárában őrzött, mintegy négyezer negatívot és munkakópiát számláló, 140 írót és képzőművészt ábrázoló portrésorozat anyagából válogatták. Az 1960-as években készült fotók túlnyomó része Langer Klára fotóművész munkája, kisebb hányada pedig egykori tanítványa, majd kollégája és munkatársa, Sándor Zsuzsa fotóművész felvétele.
A portrékról olyan művészek köszönnek vissza, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Csoóri Sándor, Csók István, Devecseri Gábor, Gellért Oszkár, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Károlyi Amy, Kassák Lajos, Keresztury Dezső, Kondor Béla, Nemes Nagy Ágnes, Sánta Ferenc, Somlyó György, Szakonyi Károly, Váci Mihály, Zelk Zoltán és Weöres Sándor. A megnyitó előtt „Írói imázs és portréfényképezés az 1960-70-es években” címmel kerekasztal-beszélgetést rendeztek Féner Tamás fotóművész, György Péter esztéta, Keleti Éva fotóművész és Szakonyi Károly író részvételével.
A beszélgetés fő témájaként felvetődött a kérdés: műtárgy vagy dokumentum-e a fotó. György Péter az utóbbi mellett érvelve kiemelte: a kiállításon látható képek rekonstruálnak. Féner Tamás fotóművész ugyanakkor úgy vélte: bármilyen minőségben is van a kópia, az műtárgy, mivel az az eredeti. Kovács Ida kurátor elmondta, hogy a kiállításon látható képek nincsenek megvágva, a teljes negatívot nagyítva a dokumentum bemutatása volt a cél.
Keleti Éva hozzátette: minden képben benne van az, mivé lett a művész, áttűnik a fotón az, amivé vált. Langer Klára kiváló portréfotós volt, érezte az embert – hangsúlyozta a fotóművész, megjegyezve, hogy a kiállított fotók korképek is egyben, hiszen az írón keresztül a kort is ábrázolják. Szakonyi Károly nosztalgiával emlékezett kortársaira, és a képekről visszaköszönő időszakra. „Megható fiatalon látni a kortársakat, visszajött a 60-as évek végének hangulata, s megdöbbentem, milyen jóvágású íróink voltak” – fogalmazott az író.
Langer Klára (1912-1973) fényképész-illusztrátor, fotóművész Szőnyi István tanítványaként (1934-37) festőnek készült, de végül a fényképezést választotta. 1935-től bebarangolta Magyarországot és Európa számos országát. Szociofotókat készített a munkások és parasztok életéről. Utazásai alatt készültek az Üldözött emberek, az Aratók, a Munkások, munkanélküliek, Mindannyian felelősek vagyunk értük című képsorozatai.
1950-től 1972-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított; közben 1950-től 1954-ig a Magyar Távirati Iroda (MTI), 1957-től 1961-ig az IBUSZ, 1964-től a Tükör, majd 1969-től haláláig a Nagyító című lapok munkatársa volt. 1966-68-ban illusztrálta a Szép Könyvek köteteit. 1968-ban megnyerte a néprajzi fotópályázat különdíját. 1949-től 1956-ig a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Fotószakosztályának titkára, a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító (1956), több éven át elnökségi tagja volt. Gyűjteményes kiállítását 1961-ben rendezte a Fényes Adolf Teremben. 1972-ben elnyerte a Nemzetközi Fotóművész Szövetség Honoraire Excellence kitüntetését.
Sándor Zsuzsa fotóriporter, fotóművész (1923-1969) a kereskedelmi érettségi után fényképezést tanult Langer Klárától. 1958-ban nagy képriportot készített a Szovjetunióról, majd 1962-ben Izraelről. Kortársai között kiemelkedő tehetségnek számított, portréi, reklám- és propagandaképei, tájképei, valamint író- és művészfotói jelentősek.
(Múlt-kor/MTI)
Forrás: 
