2008.02.21., 2008. évfolyam, 08. szám
forrás: 168 Óra
Szentgyörgyi Zsuzsa a Kálmán Rudolf kitüntetése című, egyébként kitűnő cikkében írja: „A 2008. évi Draper-díj kitüntetettje egy kvázi hazánkfia, Kálmán E. Rudolf. Büszkélkedhetünk vele is, mint Nobel-díjasainkkal, de azért tudnunk kell, hogy az elismerést valójában ő sem magyarként kapta. (Ahogyan Szent-Györgyi kivételével a Nobel-díjasok egyike sem.)”
Ez a megállapítás azért nem stimmel, mert Hevesy György 1943-ban (több évtizedes – többségében magyarországi tudósok általi felterjesztés után) magyar állampolgárként vette át a kitüntetést. Soha nem tagadta meg magyarságát! Igaz, ekkor már sok éve nem itthon élt, mert 1919-es egyetemi kinevezése miatt (például perbe fogták, megrágalmazták) jobbnak és biztosítottabbnak látta tudományos munkáját külföldön folytatni. Először Németországban, majd a nácik hatalomra jutása után Dániában és Svédországban.
Tudományos sikerei azonban itt indultak, hiszen már 1913-ban felfedezte a radioaktív nyomjelzést, amely a modern orvosi radiológia alapja. Ezért kapta – több évtizedes (leginkább hazai tudósok általi felterjesztés után) – 1943-ban a kémiai Nobel-díjat. Munkásságának tortáján csak hab a hafnium 1922-es felfedezése.
Többször hazalátogatott, amíg lehetett, hiszen a Horthy-rendszer antiszemita légköre, majd a nácik németországi hatalomra jutása után erre sem kedve, sem lehetősége nem maradt. Szorgalmasan levelezett kiváló magyar tudósokkal (Gróh Gyula, Zechmeister László, Putnoky László, Róna Erzsébet) 1966-os haláláig.
2001-ben hamvait hazahozták, és újratemették a Fiumei úti Nemzeti Sírkert akadémiai parcellájában, ahol magam is részt vettem a turai iskola képviseletében. Az intézmény 2000-ben vette fel a tudós nevét, ugyanis Hevesy gyermek- és ifjúkorában sokat volt anyja révén a turai Schossberger-kastély vendége.
Szarvas László, Tura
Kedves Szarvas László!
Köszönöm a kiegészítést. Igaza is van, meg nincs is. Megvallom, tépelődtem, hogy Hevesyt is megemlítsem-e Szent-Györgyi mellett mint olyan Nobel-díjast, aki itthoni munkájáért és lényegében magyar állampolgárként kapta a jeles díjat. Egyébként egy másik Nobel-díjas, Békésy is itthoni munkájával alapozta meg a kitüntetését. Csakhogy Hevesy is, Békésy is – amint Ön is említi – már sok éve nem élt itt, és már nem magyarként vette át a díjat. Kisebb része volt ebben a vörös-, nagyobb a fehérterrornak, és Hevesy esetében főleg a zsidóellenes magyar törvényeknek. Nagyon jó, hogy elment, mert talán ha itt marad, ő is Bródy Imre, Szerb Antal, Radnóti Miklós és még sok százezer – magyar állami segédlettel – elhurcolt és meggyilkolt magyar zsidó sorsára jut, hiszen a kikeresztelkedés nem számított, nem mentesített.
Ezért hát meglehetősen problematikus konok büszkélkedésünk azokkal, akik bár szerették a hazájukat, kénytelenek voltak elhagyni, mert ha maradnak, esetleg meg sem kaphatják a díjat – ugyanis a Nobel-díjjal (akárcsak a Draper-díjjal) csak élő embert tüntetnek ki.
Szentgyörgyi Zsuzsa
