2008.02.20., 2008. évfolyam, 07. szám
szerző: Yehuda Lahav forrás: 168 Óra
„Egy kávét, de gyorsan” – mondta a vendég Revital Bitonnak, a dimonai Pizza Olamit Revital kávézó tulajdonosnőjének. „Ne siess annyira, kedves, gyere be, itt a cukor, édesítsd meg a kávédat” – mondta Revital, aki minden vendégét szívélyesen fogadja, és mindegyiket – legyen az fiatal, öreg, férfi vagy nő – „kedvesnek” szólítja. Csak tíz perccel később, a nagy robbanás után, amikor meglátta az összeroncsolt alsótestű férfit, jött rá Revital, hogy az imént a két merénylő egyikét szolgálta ki. Tettük elkövetése előtt a kávézóban gyűjtöttek lelkierőt.
A húszéves Muhammad el-Hirbavi aznap reggel fél ötkor kelt fel hebroni családi házukban. Azt mondta öccsének, Ahmednek, imádkozni megy a közeli mecsetbe, és megkérte, zárja be mögötte az ajtót. „Nem mondott egyebet, és én nem éreztem viselkedésében semmi különöset” – mesélte Ahmed.
Fotó: MTI Anyjuk, Baszma csak a délutáni órákban kezdett nyugtalankodni fia távozása miatt, amikor izraeli katonák hatoltak be családi házukba, és minden magyarázat nélkül letartóztatták a családapát és Muhammad bátyját, majd átkutatták a lakást. „Most először történt meg, hogy anélkül ment el hazulról, hogy megmondta volna, mikor tér vissza. Én még mindig hazavárom. Várom, hogy kinyíljon az ajtó, és Muhammad belépjen. Hétfőn, amikor elment, még aludtam, és még csak el sem búcsúzott tőlem” – mondta Baszma.
Muhammad egyébként kiváló héberséggel beszélt a dimonai kávézó tulajdonosnőjével. Amikor tizenöt évesen letartóztatták, mert köveket dobált izraeli katonai járművekre, mint oly sok palesztin, a börtönben tanult meg héberül. Ott csatlakozott a Hamaszhoz is, és öccse szerint a börtönben lett mélyen vallásos.
A vasárnapi robbanás olyan erejű volt, hogy Muhammad társa is a sebesültek között volt. Egy orvos ápolni kezdte, majd segítségért kiáltott, amikor észrevette a férfi testére erősített, robbanóanyaggal teli övet. Két sebesült asszony sokkot kapott, amikor rájöttek, hogy a mellettük fekvő sebesült a kettes számú merénylő. Nem ok nélkül rémültek meg, hiszen sebei ellenére megkísérelte üzembe helyezni a robbanószerkezetet, de egy rendőr észrevette, mire készül, és négy lövéssel végzett vele.
A merénylet egy halálos áldozatot követelt, és 23 sebesültje volt. Az áldozat a 73 éves Ljubov Razdolszkaja, a legsúlyosabb, életveszélyes állapotú sebesült pedig férje, a 74 éves Eduard Gedlin. A házaspár ötven éve élt együtt, 1990-ben érkeztek Grúziából Izraelbe. Talán azért telepedtek le Dimonában, mert csak tíz kilométerre van innen a híres izraeli atomerőmű (amelyről valamikor azt híresztelték, hogy textilgyár), és mindketten fizikusok voltak. Mégpedig kollégáik szerint rendkívül felkészült és tehetséges fizikusok.
A hozzájuk hasonló személyek nemigen jellemzőek Dimonára, amelyet olykor kissé gúnyosan Dimjonának (a fantázia szülöttjének) is neveznek. 1955-ben, amikor megalakult, pusztaság vette körül. Afrikai és iraki bevándorlók voltak az első lakosai, azóta is elsősorban az új bevándorlók, a fizikai munkások és sok munkanélküli városa. 40 ezer lakosa közül csak 300-nak van egyetemi végzettsége. De Dimonában eddig nyugodtan teltek a napok, a település nem szerepelt a terrorakciók „térképén”.
Tulajdonképpen az utóbbi időben nemcsak Dimonát kerülte el a terror. A legutóbbi ilyen merényletet több mint egy éve, 2007 januárjában Ejlatban követték el palesztin szélsőségesek, az három halálos áldozatot követelt.
A Hamasz teheráni szóvivője bejelentette, hogy a szervezet felújítja az öngyilkos merényleteket Izrael területén, és a dimonai volt az első a sorozatban. Csakhogy Gázában nem tudtak erről. Az egyiptomi-gázai határ áttörése után a szélsőséges szervezetek több csoportot küldtek egyiptomi területre, hogy aztán onnan a sokkal kevésbé védett határvonalon át Izraelbe jussanak, és ott merényleteket hajtsanak végre.
Amikor megérkeztek az első hírek a dimonai robbantásról, versengés kezdődött, ki hajtotta végre a nagy tettet. Az Al-Aksza Mártírjai és a Népi Ellenállás nevű szervezetek voltak az elsők, amelyek maguknak tulajdonították a dicsőséget, sőt még a vélt merénylők fényképét is közölték, az embereik pedig – örömük kifejezéseként – cukorkát kezdtek osztogatni Gázában a járókelőknek és a sofőröknek. A tévedés csak később derült ki, a cukorkaosztogatás azonban nem állt le: az öröm öröm marad, bárki követte is el a merényletet…
Az izraeliek is levonták a logikus következtetést: ha a Hamasz hajtotta végre a merényletet, de két másik szervezet is magának tulajdonítja, ez azt jelenti, hogy valahol a térségben további terrorista csoportok forgolódnak, hacsak az egyiptomiak el nem fogták vagy fel nem számolták őket – mert ilyen is történt. És miután a Hamasz felelős a merényletért, és a Hamasz van uralmon Gázában, mindenképpen jogos a megtorlás.
A megtorló támadások a hivatalos közlések szerint mindig a rakétákat kezelő fegyveresek ellen irányulnak, de – a háború már csak ilyen – néha civilek is áldozatul esnek. Így volt ezúttal is. A hét végéig tizenhét áldozata volt az izraeli légitámadásoknak, közülük legalább öten civilek, egyikük pedig gyerek. Az elmúlt két-három évben több száz halottat követeltek ezek az akciók, palesztin források szerint 35 százalékuk civil volt.
A történtek után vajon kinek lesz még kedve cukorkát osztani? És ugyan kinek a szájában lesznek édesek ezek a cukorkák?
