HIÁNYOS VILÁGÖRÖKSÉGI JOGSZABÁLYOK
Milliárdos kártérítési vitákhoz vezethet, hogy hiányosak a világörökségnek nyilvánított tájak védelméről szóló jogszabályok.
Nem garantálják a védelmet a jogszabályok, miközben gyors ütemben kerülnek magyar tájak az ENSZ oktatási és kulturális szervezete, az UNESCO immár 851 helyszínt tartalmazó világörökségi listájára. Magyarország negyedszázada csatlakozott az 1972-ben született világörökség-egyezményhez, s elsőként – 1987-ben – Hollókő faluközpontja és a budai Duna-part nyerte el a rangos címet. Nyolc évvel később az aggtelek-domicai karszt, egy évre rá a pannonhalmi főapátság, majd 1999-2002 között öt új helyszín következett, s további tíz szerepel az úgynevezett várományosi listán. Újabban azonban inkább botrányos esetekről szóló hírek jutnak el az UNESCO párizsi világörökség-központjához. Tavaly a budapesti zsidó negyedben folyó bontásokat-építéseket tekintette meg a szervezet szakértője, akinek a javaslatait a napokban kapja meg a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VMNB). A tokaji borvidék „megőrzési állapotáról” pedig február elején Hiller István kulturális miniszter, a VMNB elnöke küldött jelentést a párizsi központ felkérésére, amelyet tavaly nyáron maga a VMNB, majd civil szervezetek is tájékoztattak a védőzónában, Szerencsen tervezett szalmaerőműről (HVG, 2007. november 10.).
Jogszabályi hiányosságok is közrejátszottak abban, hogy jogerős építési engedély birtokában, egy szerencsi beruházás megkezdését követően válhat szükségessé további egyezkedés a beruházó és a kormányzat között – ismeri el a Hiller-jelentés. Az egyezség alapja egy úgynevezett „összetett, világörökségi hatástanulmány” lehet, amely eloszlatná a bizonytalanságokat a 49,9 megawattos, e műfajban szokatlanul nagy erőmű várható hatásairól. „Nem vizsgálták például az aszúsodást előidéző nemes penész (botrytis cinerea) képződéséhez szükséges helyi klímára gyakorolt hatást, s világörökségi szempontból nem elemezték a 37-es út várható forgalomnövekedésének kárait sem, holott a túlterhelt út hatását már a listára vételkor aggályosnak találták az UNESCO szakértői” – mondta Fejérdy Tamás, a VMNB titkárságának vezetője. Egy ilyen hatástanulmánynak azonban sem a módszertana, sem a hatósági elfogadásának menete nincs jogilag tisztázva, eddig soha nem készült hasonló. „Ne kerteljünk, bizonyos értelemben politikai döntésre is szükség van abban a helyzetben, amikor a befektető már jogerős engedélyek birtokában van. Ilyen utólagos korrekcióra például a Bécsbe vagy Kölnbe tervezett toronyházak esetében van is példa” – jegyezte meg Fejérdy, aki nem kívánt sem állást foglalni, sem találgatásokba bocsátkozni az esetleges állami kártalanítás ügyében.
Egyezkedési kényszer eddig is volt. A beruházó céget, a BHD Zrt.-t vezető Hujber Ottó (lásd interjúnkat) állítása szerint már több mint félmilliárd forintjukba került, hogy teljesítsék a VMNB kívánságait, most mégis kiutálnák őket. „Kezdettől úgy véltük, nem illik a borvidék világörökségi kezelési tervébe egy ekkora szalmaerőmű. Ám ez a terv jogilag nem, csak morálisan kötelező erejű, s ha Szerencs a beruházói igény hatására 9 méterről 30-ra emeli rendezési tervében a megengedhető beépítési magasságot, akkor már csak >>szépészeti, kozmetikai jellegű« kéréseink lehetnek, hatósági jogaink nincsenek” – magyarázta Fejérdy.
További jogi csavar, hogy a kezelési terv készítésére nincs magyar előírás, jogállását az UNESCO elvárása határozza meg, amely a világörökségi felterjesztés elfogadását ehhez köti. Az 1990-es évek második fele óta kezelési terv nélkül nincs világörökségi elismerés. Ám ezt a tokaji tervet nem fogadta el minden érintett, a később módosított szöveg elfogadtatását nem is tűzték napirendre, most pedig Szerencs kezdeményezésére ismét igazítana rajta néhány önkormányzat. A VMNB-jelentésben elmarasztalt szerencsi városháza szerint egy egyesület – mint a világörökséget elvileg kezelő, az önkormányzatok első embereiből álló Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesület – nem vonhat el jogokat a képviselő-testülettől. Amúgy nehéz is megítélni, mit jelenthet a város ipari parkjában az a kezelési tervi elvárás, miszerint „az érzékeny kultúrtájat nem csonkíthatja meg semmilyen oda nem illő új lakóépület, gazdasági projekt”.
Ez év végéig várhatóan megszületik a világörökségre és a helyszínek kezelésére vonatkozó új jogszabály. A jelenlegi zavaros helyzet nem kedvez az értékőrzésnek. Jelzi ezt a budapesti Andrássy út és történelmi környezete lepusztítása, így a régi pesti zsidó negyed épületeinek eldózerolása – amit a világörökségi kezelési tervre nem sok tekintettel levő helyi rendezési terv engedékenysége tett lehetővé (HVG, 2007. december 15.). Budapesten a mai napig nincs olyan szervezet, amely a világörökségi kezelési tervet számon kérné. Így kész csoda, hogy a zsidó negyedre májusig változtatási tilalmat rendelt el a VII. kerületi önkormányzat, s ezalatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal bevonásával új, remélhetőleg a világörökség megóvását garantáló rendezési terv elfogadására nyílik esély. Hogy a tokaji örökségvédelmi hatástanulmány meddig készül, s mikorra lesz ott is egyeztetett kezelési terv, azt ma még senki sem meri megjósolni.
SZABÓ GÁBOR
