Forrás: pilpul.net

Jorge Luis Borges

2008.01.30.

A drúzokhoz, a holdhoz, a halálhoz, a jövő héthez hasonlóan a régmúlt is ama dolgok közé tartozik, amelyek a tudatlanságot gazdagíthatják.

Végtelenül képlékeny és kellemes, sokkal előzékenyebb, mint a jövő, és sokkal kevesebb erőfeszítést igényel.

A mitológiáknak is gyakori és kedvelt állomása. Ki nem játszadozott el a gondolattal, hogy mi lehet teste és vére őstörténete? Én megannyiszor megtettem, és egyszer sem riasztott vissza, hogy zsidónak gondoljam magam. Egy munkát nem igénylő elmélkedésről van szó, egy szerény kis karosszék-kalandról, amivel nem ártottam senkinek, és nem irigyeltem Izráel hírnevét sem, az én zsidóságom ugyanis szavak nélküli volt, mint Mendelssohn dalai.

A Crisol 1934. január 30-i számában hízelegni akart ennek a visszamenőleges reményemnek, és azt írta, „zsidó származását rosszhiszeműen elleplezi” (az ige és a határozószó bámulatos).

Borges Acevedo a nevem. Ramos Mejia a „Rosas és kora” ötödik fejezetében egy helyütt számba veszi a korabeli Buenos Aires-i családneveket, hogy bebizonyítsa: mindenki, vagy szinte mindenki „portugál zsidó ősöktől származik”.

Az Acevedo szerepel ebben a névjegyzékben: zsidó ambícióim egyetlen írásos dokumentuma, a Crisol ebbéli megerősítéséig. Mindamellett Honorio Acevedo százados aprólékos kutatómunkáját nem hagyhatom figyelmen kívül. Eszerint az első Acevedo, aki e földre lépett, a katalóniai Don Pedro de Acevedo tábornagy, aki már 1728-ban Pago de Arroyos-i lakos s e tartomány tanyásgazdáinak atyja és őse volt, a férfiú, akiről Rosario és Santa Fe évkönyvei, valamint az Alkirályság múltjának történetét taglaló okiratok beszámolnak, csaknem javíthatatlanul spanyol volt.

Kétszáz év, és nem tudok találni egyetlen izraelitát sem, kétszáz év, és a származásom kibabrál velem. Statisztikailag a zsidóknak volt a legkisebb esélyük.

Mit gondoljunk arról az emberről, aki 4000-ben majd jobbra-balra San Juan-iak után szimatol?

A mi inkvizítoraink zsidók után kutatnak, sohasem föníciaiak, garamantok, szkíták, babilóniaiak, perzsák, egyiptomiak, hunok, vandálok, osztrogótok, etiópok, trójaiak, paphlagonok, szarmaták, médek, ottománok, berberek, britek, líbiaiak, küklopszok és lapiták után.

Alexandria, Babilónia, Karthágó és Memphisz éjszakái kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy szüljenek nekem egy őst, csak a szurkos Holt-tenger törzsei ajándékozhattak meg ezzel.

(Megáfono folyóirat, Buenos Aires, 1934 április)

A cikkhez hamarost kapcsolódik: Gustavo Perednik: BORGES ÉS A ZSIDÓK című írása

Pályi Sándor Márk fordítása

Comments are closed.