2008. február 1. 00:00Rudy Giuliani republikánus aspiráns és a demokrata John Edwards távozásával jelentősen leegyszerűsödött az amerikai pártok elnökjelöltségéért folytatott kampány képlete. Ami a lényeget illeti, immár csak két-két jelöltaspiránsról lehet beszélni, megemlítve, hogy Michael Bloomberg, New York jelenlegi polgármestere március elején dönti el, hogy függetlenként beszáll-e a megmérettetésbe.
Jelenleg alig férhet ahhoz kétség, hogy a republikánus oldalon John McCain fog a legjobban szerepelni jövő kedden, és ezzel automatikusan ő lesz pártjának elnökjelöltje. Hiába előzte meg a gazdaság a nemzeti biztonság (terrorizmus, Irak) témakörét ebben a kampányban, és hiába költött tízmilliókat tévéhirdetésekre Mitt Romney, eddig csak a második helyre futotta részéről. McCain dél-karolinai győzelme is bizonyította, hogy a vietnami háborús hadifogoly élvezi a párt konzervatív bázisának támogatását is, annak ellenére, hogy a formáció liberális szárnyán helyezkedik el.
A demokratáknál ezzel szemben nincs olyan, hogy esélyesebb jelölt, Hillary Clintonnak épp annyi esélye van, mint Barack Obamának. A volt first lady, New York szenátora a washingtoni politikai elit jelöltje, aki ennek megfelelően (volt elnök férjével együtt) nem habozott sötét taktikákat segítségül hívni ellenfele ellen. Barack Obama, a kenyai származású illinoisi szenátor a kampány „kívülálló” jelöltje, s mint ilyen, kétségtelenül okot ad némi reményre az amerikai politika változásával kapcsolatban. Ugyanakkor éppen ez a gyengéje is a hátralévő időszakban. Ha az elit, a lobbik világa nem lát esélyt arra, hogy megbízzanak benne, könnyen elhúzhatják a lábát, akár kitalált, de tömegesen tálalt rágalmakkal is. Olyanokkal, mint hogy „titokban mozlim”, és „vahhábita identitását szélsőséges vallási iskolában, madrasszában szerezte”, vagy hogy „megválasztása Izrael legrosszabb félelmeit igazolhatja”.
