2008.01.28., 2008. évfolyam, 04. szám
szerző: Thomas Schreiber forrás: 168 Óra
címkék: Carla Bruni, Nicolas Sarkozy
Sokan kiszámíthatatlannak tartják Franciaország elnökét, akinek személye, tevékenysége vagy magánélete senki számára sem lehet közömbös.
Fotó: MTI Naponta új fejezettel bővül az a párizsi szappanopera, amelynek forgatókönyvírója, gyártásvezetője, rendezője és mindenekelőtt főszereplője Nicolas Sarközy. Még legszűkebb környezetének sem könnyű követni az örökmozgó elnököt, aki két látványos külföldi villámlátogatás között egyik óráról a másikra képes felforgatni napi munkaprogramját, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen, és az esti tévéhíradóban szerepeljen. Hetenként többször még arra is talál időt, hogy látogatóival egy divatos párizsi étteremben ebédeljen, a sarki bisztróban kávézzon, esetleg kocogjon az erdőben.
Ezzel párhuzamosan pedig „kezelje” enyhén szólva is mozgalmas magánéletét, amely az utóbbi hónapokban szorosan összefonódott a politikával. „A franciák tudják, hogy az Élysée-palota jelenlegi lakója a tegnapi Papi és Mami, azaz Chirac és neje helyett egy olyan személy – mondotta nemrég szűk környezetben -, akinek a nadrágjában van valami, amit szeret használni.” Nem éppen elegáns szavak, de jól illusztrálják a helyzetet…
Tulajdonképpen „Sarko” számára hízelgő, hogy miközben a hírek szállingózni kezdtek „rövid időn belüli” harmadik házasságáról a november végén megismert Carla Bruni manökennel, sanzonénekesnővel és nem utolsósorban egy olasz milliárdos család sarjával, néhány héttel korábban elvált második felesége, „Cecília” aszszony három új könyv „hősnője” lett. Természetesen a sztorik voltaképpeni sztárja maga a „daliás Nicolas”.
A dalia
Úgy látszik azonban, mintha a franciák egy részének kezdene elege lenni a hónapok óta tartó „Sarko-show”-ból. Súlyosbítja a helyzetet, hogy François Fillon, a fakó, eddig nem sok vizet zavaró miniszterelnök egy január 20-án közzétett közvélemény-kutatás szerint több ponttal is megelőzte „Sarko”-t a népszerűségi listán.
Az elnök pár napja mintha már megfogadná közelebbi munkatársainak tanácsait. Feltűnő érdeklődést mutat a francia átlagembert érintő gazdasági és szociális kérdések iránt, és több nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy számára honfitársai életkörülményeinek javítása az első. Természetesen mindenki konkrét intézkedéseket vár, ami azonban időbe telik.
Közben az ötletgazdag elnök újabb és újabb témákat „dob be a médiapiacra”. Így néhány hét óta nagy vita kíséri politikai körökben és a sajtóban Isten nevének Sarkozy részéről mind gyakoribb emlegetését. Ellentétben a korábbi elnökökkel, akik gondosan kerülték a témát, a mostani államfő, úgy látszik, ezen a téren is szakít a hagyományokkal. Noha továbbra is vallja a világiság elvét, szembeszáll azzal a szekularizmussal, amely „elvágja Franciaországot keresztény gyökereitől”. Egyes megfigyelők szerint Sarkozy provokál.
Külpolitikai téren sem tétlen. Állítólag már számolja a napokat július elsejéig, amikor hat hónapon át az EU soros elnöke lesz. Úgy tudni, látványos javaslatokat készül beterjeszteni, így az általa már jó ideje „reklámozott” Földközi-tenger körüli államok uniójának tervét. Ez – mint néhány napja kiderült – szorosan összefügg az államfő múltjával.
Január közepén a jelenlegi és előző görög külügyminiszter, valamint az Athénban akkreditált francia és izraeli nagykövet jelenlétében bemutatták a Kastaniotis nevű patinás kiadó Ego, o eggonos enos ellina (Én, egy görög unokája) című könyvet. A három szerző gondos levéltári kutatások alapján leírja Nicolas Sarkozy anyai ágon eddig jórészt ismeretlen családjának történetét. Mint kiderül, az ősök Spanyolországból származnak, és a családot Ferdinánd király a 15. század végén az izraelitákkal együtt űzte ki. Átmenetileg a francia Provence-ban éltek, majd a görög Szalonikiben telepedtek le, ahol fontos szerepet játszottak a helyi gazdasági és kulturális életben.
A görög
Nicolas dédapja a 20. század elején a híres balkáni kikötőváros legismertebb ékszerészei közé tartozott. Az első világháború kitörésekor Aaron nevű elsőszülött fiát Franciaországba küldte, ahol tanulmányai után orvosként a hadseregbe került, és megismerkedett egy Ade`le Bouvieux nevű ápolónővel. Hogy 1917-ben feleségül vehesse a katolikus hölgyet, kikeresztelkedik, és a keresztségben a Benedikt nevet választja. A házasságból született kislány Nicolas édesanyja.
Az Athénban megjelent könyvnek óriási sikere van, s állítólag „Sarko”-nak nagyon tetszik, hiszen nem tagadja, hogy személyében először került „kevert vérű” francia az ország élére. Sajnos nincs tudomásom arról, hogy készülne egy második kötet is, „Én, egy magyar fia” címmel, ami ugyancsak megfelel a valóságnak.
