2008.01.23., 2008. évfolyam, 03. szám
szerző: Erdélyi S. Gábor forrás: 168 Óra
címke: könyv
1945 áprilisában már közeledett a front, amikor a flossenburgi koncentrációs táborban felakasztottak egy admirálist. Náci volt ő is kezdetben. Hitt Hitlernek, a vesztes első háború után valamiféle dicső revánsban reménykedett.
Pártfogoltja, tanítványa, majd vetélytársa volt a véreskezű Heydrich, akit Prágában felrobbantottak Angliából átdobott ügynökök. Riválisa pedig azért lett, mert hivatala, az SD, a biztonsági rendőrség (plusz a Gestapo) is foglalkozott hírszerzéssel és elhárítással, amely eredetileg csak hősünknek, Canaris tengernagynak és cégének, az Abwehrnek volt a reszortja. A tanítvány utóbb mindent elkövetett, hogy mestere nyakára tegye a kést, és monopolizálja a területet. A mester pedig szorgalmasan gyűjtötte a kompromittáló dokumentumokat pártfogoltjáról (annak feltételezett zsidó származásáról). Holott a felszín szinte idilli volt. A két csúcsfunkcionáriusnak egymás mellett volt a háza, esténként Heydrich hegedült, zongorán Canarisné kísérte, az admirális pedig fűszeres mediterrán ételeket főzött a konyhában.
Canaris külkapcsolatai a háború során is megmaradtak az angolokkal, egyes adatok szerint az amerikaiakkal is. A stockholmi követ, Kolontáj asszony révén Moszkváig, svájci és vatikáni kapcsolatain át a nyugati szövetségesekig ért el a keze.
A kötet meglepetése: milyen sokféle terv készült Hitler elmozdítására, megsemmisítésére, bolondokházába záratására, és hátterükben mily sokszor volt ott Canaris. Aki soha nem engedélyezett munkatársai számára terrorakciót, emberrablást, kivégzést, sőt: tiltakozott az effélék ellen (ez is szembeállította Heydrichhel).
„A világ legveszélyesebb hírszerzője” – Moszkvában nevezték így – 1942 végén számolt egy orosz-német különbéke lehetőségével is, amelynek keretében Ukrajna kivételével mindent visszaadott volna Németország, aminthogy számolt egy angol-német különbékével is. Bármelyiket jobbnak tartotta volna, mint ezt a háborút.
A Gestapo gyanúba fogja, 1943 februárjában nyugdíjazzák. Elkezd oroszul tanulni. A Stauffenberg-féle merénylet után letartóztatják. Mielőtt kivégzik, ezt írja: „Csak a kötelességemet teljesítettem, amikor megpróbáltam meggátolni, hogy Hitler és bűnbandája pusztulásba vigye Németországot.”
(Richard Bassett: Hitler kémfőnöke. A Canaris-rejtély. Fordította Babits Péter, kiadta az Alexandra.)
