kinek nem kell Egységes (zsidó) Képviselet?
NEM ÖNTJÜK KI A „PISZKOS VIZET”
AMIG NINCS ALTERNATIVÁJA…
…Avagy: kinek nem kell Egységes (zsidó) Képviselet?
Ujabban szállonganak az „álláspontok” és néhány unatkozó és pihentagyu bloger túlórázik, abban az izgalmas témában, kell-e és kinek kell egységes magyar zsidó képviselet? A Mazsihisz „persze” számitásba sem jöhet, hiszen – – -(az indokokhoz én is hozzá tudok néhányat tenni), de akkor ki?
Kinek nem jó a jelenlegi állapot és miért? Kinek érdeke tiszavirágéletű „hitközségeket” gründolni és miért? Persze vannak akiknek csak erre futja tehetségükből; csak beteges grafomániájukat élik ki a blogerezés tömény unalommal töltött portáján. Mazsihisz? Le vele! X.Y ,monnyon le, majd mi megmutatjuk! Mit mutatnak meg? A nagy semmit ami mögöttük tátong.
A Mazsihisz, hogy a blogerek választékos stilusában mondjam, „megéri a pénzét”. Néhány évvel ezelőtt keletkezett megujulási készségét csirájában fojtották el az „érdekeltek”, a sokat emlegetett átlát -Hatóság maradt az a vakablak ami volt és a szervezeti demokrácia a Kádár-parlament szintjén mozog.
Nem jó, nagyon nem jó, de jelenleg nincs jobb. Attól se lesz jobb, ha öt bloger összeáll és reggeltől estig nyomják a sódert (fiuk, igyekszem nyelveteken szólni, nem mindig sikerül) és bizonygatják, hogy a bizonyos nagymama igenis zsidó volt, ha nem is a Halacha szerint és ha a másik Mama kitért a Holokaustban akkor mi van? Lehet ki és betérni, hiszen a zsidóság nem más mint átjáróház.
Az egységes képviselet olyan mint viz. Nem friss, nem tiszta, kissé poshadt, de viz. Nem öntjük ki, addig amig nincs jobb, tisztább, frissebb. Ez nehéz, keserves és fáradságos munka, nem unatkozó grafománonoknak való. Nehéz egy szétzilált zsidó közösséget – amely nem is nagyon zsidó és nem is nagyon közösség – közös nevezőre hozni. Azáltal hogy festünk egy új cégért és bejegyeztetjük Piripócson, nem jön létre egy ujabb Hitközség, legfeljebb egy ujabb tőgy, melynek segitségével néhány linkóci az állam pénzét szivogathatja. A bejegyzés pillanatától ez „jár” és állambácsi boldogan fizet, dörzsölgeti a kezét és elégedetten suttogja, hogy Divide et impera.
A nyolcvanas évek végefelé, amikor a „vidám barak” néven jegyzett bolsevista rendszer az utolsókat rúgta (többek között a zsidókba), népes „zsidó” küldöttség járt Izraelben. Mindenki örült nekik, mindenki fogadta őket, remélvén hogy ime – de kiderült hogy semmi. Akkor még a blogok szóbeliek voltak és a duma 24 órán keresztül folyt. Hogy majd ők, igy meg úgy, megmutatják,megcsinálják, blá-blá. Megkérdeztem az egyik ismert tagot, miután a mai Mazsihiszt (akkor Miok volt) szidták mint a bokrot, hogy mi a probléma, foglaljátok el a Hitközséget belülről és alakitsátok át a saját képmásotokra. Igen, mondta a küldöttség egyik jeles tagja (ma is szerepel az un. zsidó közéletben), de a probléma, hogy mi nem vagyunk tagjai a Hitközségnek, nem járunk a zsinagógába…
(A küldöttség – az egyik „főrabbi” is tagja volt – „zsidó” voltát azért tettem idézőjelbe, mert menetközben kiderült, többizben, ennek az ellenkezője. Persze,nem maradok adósa az igazságnak: voltak köztük zsidók is, olyanok akikről ők maguk is tudták, nem csak az antiszemita szomszéd).
Nos: Kinek nem kell az egységes zsidó képviselet? Annak vagy azoknak (egy huszasból mindenki visszakap), aki pénzt kap, vagy remél kapni, egy légbőlkapott politikai manőver alapján.
És kinek kell az egységes zsidó képviselet? Annak vagy azoknak, akiknek zsidó tevékenysége nem flódniból áll, nem egy tisztátalan madár neve köré tömörül (a gyengébbek kedvéért: S á c h á f héberül); nem elnök vagy vezető főrabbi akar lenni, és/vagy nem egy tál jó viccért, vagyis blog poénért akarja a zsidóságot(=jiddiskeitot) venni és eladni.
Az egységes zsidó – vagyis z s i d ó – képviselet azoknak kell, akik szeretnék ha a magyarországi zsidóság maradéka nem halna ki; ha Weisz néni és Schwartz bácsi továbbra is haza kapnának meleg ebédet; ha X.Y diszkrét segitségként kapna kéthavonként egy élelmiszercsomagot; ha tovább fejlesztenék a Szeretet, vagyis ZSIDÓ kórházat, ahol egy öreg zsidó idős korában, nyugodtan ellehet, anélkül hogy szobatársa lezsidózná.
Azoknak is kell, akik jónak látják ha ez a képviselet az orrára koppint annak a „jómadár” magas tisztségviselőnek, kinek a neve szintén a Tóra által felsorolt tisztátalan madarak listáján szerepel.
Az egységes zsidó képviselet, vagyis napjainkban Mazsihisz, addig kell amig nincs jobb nála. Tessék azon munkálkodni, hogy legyen jobb. Tessék csatlakozni, adót fizetni, részt venni – és nem csak a szájat jártatni. Mert nem öntjük ki a nemnagyontiszta vizet, amig nincs alternativája. (NK)
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*–*-*-*-
GANDHI DÉDUNOKÁJA IZRAEL ELLEN
Arun Gandhi a nagy indiai béke-próféta dédunokája, ujabban Izrael-ellenes kijelentéseivel hivta fel a figyelmet magára. Gandhi, aki a neves rokonáról elnevezett „Nem az erőszaknak!” Intézetet vezeti a Rochhesteri Egyetemen, azt modta a Washibgton Post web-oldalán, hogy „a zsidó identitás (vagyis Izrael) ujabban bezárkózott a Holokaust-tudat sáncai mögé”.
Miután Dr Efrájin Zuroff, a Wiesentál Intézet ügyvezetője, birálta a akijelentést, Gandhi elnézést kért, amiért azt találta mondani, hogy „A zsidók általában és Izrael partikulárisan, olyan erőszak-kultúrát honositanak meg, amely végső fokon megrontja az emberiséget”. Arun Gandhi elnézést kért később „rosszul fogalmazott” mondataiért, de birálatát fenntartotta.
A Jerusalem Post szerint, Gandhi a dédunoka, hozzáállása a zsidó-arab viszonyhoz – nem új. 2004-ben, izraeli látogatása során, Gandhi felhivta a palesztinokat, „menjenek neki” a Jordánnak és több tizezren jönnenek át Izraelbe, egy „békés bevonulás”során. A palesztinok – nem fogadták meg tanácsát…
Ugyanakkor azt is smondta, hogy a „palesztinok helyzete tisszerte rosszabb, mint aza elnyomott feketéké Dél.Afrikában…
PÓSTAFIÓK KÜLÖN NŐKNEK, FÉRFIAKNAK Autóbuszok és járdák után – ujabb jeruzsálemi találmány
Fejlődünk, haladunk a korral. Az izraeli ultraortodox közönségnek eddig is volt már mit felmutatnia, ami a nemek közötti elkülönitést célozta. Már vannak és müködnek külön férfi és külön női autóbuszok, amelyeken a nők csak a kocsi végén ülhetnek, és már van – Bné-Brákban, a vizsnitzi haszidok negyedében, egy utca, ahol az egyik járdát nem használhatják a nők, mivel nagyon keskeny és a nőket szépen megkérték, hogy ne menjenek arra, mert ott csak a férfiak számára van hely.
Most jön a hab az epren:
Jeruzsálem Geula negyedében, közel a hires Méá Seárom negyedhez, van egy ősrégi postahivatal. A kliensek – természetesen a nők – eddig is tudták, hogy a póstára ajánlatos abszolut szemérmes öltözetben bemenni (hosszuj ujas blúz, semmi dekoltázs, nadrág – Isten őrizz -és lehetöleg nem átlátsó harisnya. Ha nem – jön a hadd el hadd.
Most aztán kiderült hogy ez nem elég.
A mult héten a távközlési miniszter, Áriel Áttiász nyitotta meg a felujitott póstahivatalt, amelyben külön részleget szenteltek a…nőknek. A miniszter kiemelte, hogy a pósta ezzel eleget tesz a többség kivánságának, amely itt – ultraortodox, de kifejezte óhaját, hogy „lesznek még ilyen póstafiokok több is”.
Nagyon szép, de azért érdemes tudni, hogy maga miniszter is…ultraortodox, a Sász pártot képviseli a koalicióban….
NETORÉ KÁRTÁ IZRAEL GÁZAI „VÉRENGZÉSE” ELLEN
Hihetetlen, hogyan lehetséges napjainkban a közvéleményt manipulálni. Elég egy blanketta, egy telefonszám és egy fóstafiók cim és kész a firma: lehet közölni, nyilatkozni, tiltakozni – mindent lehet csak egy kis rosszindulat és nagy eszementség kell hozzá.
Máris hozza a mail a jeruzsálemi Netoré Karta nyilatkozatát, amelyben tiltakozik „Izrael (vagyis a cionisták) gázai vérengzése ellen”, abból az alkalomból, hogy megelégelvén Sdérot ágyuzását, Izraelnek sikerült ártalmatlanná tenni, néhány palesztin teroristát, akik éppen Kaszam és katjusa lövedékeket küldtek Izraelbe a védtelen polgári lakosság ellen.
Ez ellen kel ki a szuperszélsőséges jeruzselámi „Városörző” társaság, amely a legjobb esetben sem számlált – soha – néhány tucatnál többet. Nagy hangon titltakoznak, szavuk bejárja a világsajtót, olaj az Izraelellenes média tüzére. Egbként ezek azok, akiknek néhány tagja tavaly Iránban is járt, hogy segitsen az ottani Achmednak a Sóát tagadni.
Akinek jó gyomra van az elolvashatja itt a Netoré szövegét angolul.
IMA A SDÉROTI ÁGYÚTÜZ ELLEN
A másik végletben ott van Mordecháj Élijáhu, volt országos főrabbi aki a palesztin lövöldözés legjobb ellenszerének az intenziv imádkozást tartja. Imáink vannak ugyan majdnem minden alkalomra, de ebben a helyzetben nem lehet elvárni egy volt főrabbitól, hogy csendben szemlélje a katjusák esését. Ennélfogva nekiült és megirt egy speciális, különbejáratu imát, aminek röviditett változatát itt láthatja a szorgalmas olvasó.
Tehát:
„Világ Ura!
Ime elibéd jöttünk ma hogy könyörögjünk neked népedért Izraelért és irgalmadért esdekeljünk, ahogy az irva vagyon (itt jön egy bibliai vers) – – – Világ Ura! Szemeink rajtad csüggnek, hogy könyörül rajtunk és adj népednek, Izraelnek, kegyet , jó eszet és bátorságot, hogy harcoljon ellenségei ellen – – – (egy ujabb zsoltársvers), majd – – – –
„Ó, Uram Istenem, fogd be elleneink száját, akik rosszat tesznek nekünk fönt és lent – – – – és válts meg bennünket, a teljes megváltással, gyorsan és lássuk mielőbb a messiást mihamarabb, Ámen, úgy legyen”.
Még nem tudni hogy ki és mikor, fogják az imát elmondani.
MISSZIONÁRUSBÓL HITHŰ ZSIDÓ
MIUTÁN MEGJÁRTA AZ ISZLÁMOT IS
Benjámin Klűger egy előkelő keresztény francia családban született. Vallásos nevelést kapott és egy militáns misszionárius szektában tevékenykedett. Ahogy elmondja, nálunk a családban az egyik fiu katonai karriert csinált, mig a másik pap lett vagy valami hasonló
„Megtanitottak a technikákra, hogy kell meggyőzni egy „hitetlent”, hogy hivő katólikus legyen – mondja Benjámin. Láttam hogy társaim hogyan viselkedtek egy zsidóval szemben, akivel megpróbálták elhittetni, hogy a mai kereszténység az igazi zsidóság. Ez nem tetszett nekem” – mondja. „Van három vallás és nem szabad az embereket becsapni. Otthagytam az egyházat”.
További útkeresése során Klüger megpróbálta az iszlámot is(„mert ők sokan vannak”). Ott „szörnyü dolgokat hallottam a nyugati világról és főleg a zsidókról”, többek között hogy „nem volt Holokaust és a zsidó „Sátánimádók”. Elhatároztam, hogy tőlük is odébbállok. „Nincs mit keresnem azoknál, akik meghamisitják a történelmet” – mondja.
Igy aztán, miután a kereszténységet otthagyta és az Iszlámból kiábrándult – maradt a zsidóság. „Elkezdtem tanulni még Franciaországban, majd betértem és Izraelbe jöttem, hogy megerősedjek hitembem” – meséli Benjámin. Ma Izraelben a Jád Leáchim nevü aktivista szervezetnél dolgozik, melynek egyik feladata a misszionárus tevékenység elháritása. „Járom az országot és elmesélem sztorimat, melynél meggyőzőbb nincs. Azelőtt én voltam a misszionárius, ma az ellenkezőjét teszem – nagy meggyőződéssel” – mondja Ezzel a kőr nála bezárult.
A betéritési krizis csúcspontja
„AZ ELVESZETT MENASSE TÖRZS” SZÁZ
TAGJA NEGYVENCSOLC ÓRA ALATT TÉRT BE
Az izraeli országos főrabbinátús válságos napokat él át, miután egyes rabbinikus birák (Dájjenok) megtagadták az engedelmességet feljebbvalóiknak és több mint száz indiai bevándorlót 48 óra alatt téritettek be – aza országos főrabbi tudta és engedélye nélkül. A rebellis rabbinikus birák élén egy Élijáhu Meimon nevü rabbi áll és az országos főrabbi már kilátásba helyezte, hogy megbünteti, esetleg el is monditja állásából.
A bevándorlók – India Mizorám és Manipur nevű államaiból – magukat zsidóknak tartják és az elveszett tiz törgy egyikének maradékaként próbálnalk már közel tiz éve Izraelbe jutni, Eddig minden rendben is ment, a rabbik elismerték zsidó eredetüket, apránként be is téritették őket és engedélyezeték allijájukat. Ez most az első hogy a térités partizán módon, a főrabbi tudta és engedélye nélkül történt, sajnálatos módon, mivel Slómó Amár főrabbi éppenséggel támogatja a Menasiták betéritését és elismeri zsidó eredetüket.
Egyelőre nem lehet tudni, hogyan végződik ez a személyesnek látszó perpatvar, amely megtorpedózhatja az egész izreli téritési rendszert, miközben közel félmillió pravoszláv „zsidó” él Izraelben, akiknek semmi közük a zsidósághoz…
KÉT FELESÉG – NEM BIGÁMIA
Ezt a csodálatos jogi jelenséget a haifai Bét Din (Rabbinikus biróság) produkálta a napokban
A biróság megengedte a férjnek hogy másodszor nősüljön – és ez ne számitson bigámiának – miután a házaspár bejelentette közös szándékát a házasság felbontására – de a feleség nem akar elválni, vagyis nem hajlandó a gettet átvenni.
Ezzel a határozattal a Bét Din figyelmezteti a nőket – mondja a férj ügyvédje – hogy ne feszitsék túl a húrt: nem lehet egy házasságot szétzilálni – azáltal hogy a feleség elhanyagolja kötelességeit és nem engedni hogy a férj rendezze életét és ujra nősüljön.
NAFTALI KRAUS
