2008.01.18., 2008. évfolyam, 03. szám
szerző: Bölcs István forrás: 168 Óra
címke: XX. évfolyam
Abból az alkalomból, hogy a 168 Óra elkezdte XX. évfolyamát, beleböngésztünk korábbi példányainkba. S bár úgy tartja a tévhit, hogy a tegnapi újságot senki sem olvassa, mi azért úgy láttuk, hogy érdemes felnyitni az archívumot. Hétről hétre, évről évre.
Az elit elfészkelt a parlamentben. Mi meg felszabadultan kezdtük vizsgálni a múltat. Esterházy például arról beszélt, volt előnye is a származásának. „Nekem nem kellett magyarázkodnom, hogy miért nem lépek be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe.”
A kisgazdák ragaszkodtak (volna) a természetbeni teljes kárpótláshoz, minden talpalatnyi földhöz, nadrágszíjparcellához. Kötötték a röghöz magukat. A kárpótlási törvény vitája során az álláspont puhult, s emiatt távozott a vezetőségből Zsíros gazda, mondván: a kisgazdapárt kiherélte önmagát. De azért néhányan elkezdtek karót hegyezni, földet osztani. Huszonkétezer támogató levelet kapott Zsíros Géza. Maga mondta.
Kattintson a képre!
A jugoszláviai háborúban fegyvereket szállítottunk a horvátoknak. Jeszenszky Géza elébb mereven tagadta, majd részleges, kínos beismerésre kényszerült. Visegrádon ezenközben bejelentettük a Közép-Európa Ház alapjainak össz-szövetségi lerakását. Később túlléptünk rajta, s néha még a rászánandó kézfogást is sokallottuk.
1991. február 5-én jelenthettük: vezet a Fidesz! Deutsch Tamás meg is magyarázta: „Elvszerűen szeretnénk politizálni, és hosszú távra.” Jó is az! – mondták a béljósok.
A népszerűségi listán 1. Göncz Árpád, 2. Demszky Gábor, 3. Németh Miklós, 4. Fodor Gábor, 5. Horn Gyula. Torgyán a húszas listán az utolsó. Mondta: „Hazugság!” És szokása szerint körbehencegte a parlamentet, hogy mindenhol hatalmas tömegek várják, és a Testnevelési Egyetemen tartott beszéde után egyesek Kossuthoz hasonlították. Maga mondta, azzal a Kossuthéra erősen hajazó saját szájával.
A legkedveltebb tévésarcok 1991 tavaszán: Antal Imre, Kudlik Júlia, Chrudinák Alajos, Juszt László, Déry János, Vitrai Tamás. Hát: nem sokan maradtak állva…
Hazaérkezett a Szálasi-kormány volt kabinetfőnöke. Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszterrel tartott közös tájékoztatót a Humanista Világegyetem megalakításának tervéről. Kiderítettük: Tarnóy László a nyilas Virradatnak volt a munkatársa, a háborús bűnös Budinszky minisztériumában szolgálta az eszmét és a fajt, még nem a világegyetem érdekelte, hanem az, hogy tiltsák ki a zsidókat a strandokról, de még a Dunából is. Andrásfalvy miniszter utóbb elhatárolta magát, tájékozatlanságára hivatkozva. („Nem tudtam.”)
Expanzív üzletemberek expót, világkiállítást rendeznének. Még nem országimázsról szól a nóta, csak üzleti haszonról.
A Szent Korona című szélsőséges újságot bíróság elé állították közösség elleni izgatás miatt. Ügyvédjük igazolást akart a bíráktól, hogy sem nem románok, sem nem zsidók. (Alighanem itt kezdődtek a cirkuszok, a tárgyalótermekben megtűrt erőszak, a politikai otrombaságok, a hivatalok gyávaságai.) A bíró zavarában elnapolta a tárgyalást.
Véletlen az egybeesés: megalakult a keresztény orvosi kamara a KDNP pendelye alatt.
Egy korai botrány a Nemzetiben: kinevezték Ablonczy László politikai jelöltet igazgatónak. Megkerestük hát Fekete György (MDF) államtitkár-helyettest:
„- Önök kikérték a színházi szakma véleményét, ám nem vették figyelembe.
– Részben vettük figyelembe. Olyan mértékben nem vettük figyelembe, amilyen mértékben más volt az álláspontunk.”
Tiszta beszéd. Minek is kérdezősködni? Az efféle cinizmusok aztán sokba kerültek az MDF-nek.
Tizenegy kisgazda-politikus kapott egy-egy ártatlansági borítékot Antalltól. Csak Torgyán rázta a fejét felháborodva. Megígérte, ha majd a „helyes szöveggel” kapja meg a passzust, akkor be lesz mutatva mindenkinek…
Durvul hang, beszól az olvasó meg a hallgató is. „Fogadja szembeköpésemet!” – kezdi egy mérsékelt égövi bírálónk. Hosszabbat nem idézek, talán csak az utolsó sort: „Szemét, piszok banda.” Két eset van: vagy ez az aláírás, vagy névtelen levélről van szó.
A Magyar Demokrata Keresztény Párt elnöke elrabolta a korábban takarítónőként működő alelnököt, valamint a pártkasszát. Spanyolországban eladták a párt autóját, a vezér elsikkasztott kétmilliót az állami támogatásból, igaz, a tagdíj csak tíz fillér volt. Az alelnöknő úgy érzi: most már van „mozgalmi múltja”. (Pártot tíz ember is alapíthat! Jobb, mint egy káefté.)
Pezseg az élet, választottunk szépségkirálynőt és udvarhölgyeket, de előkerültek holmi aktfotók is. „Kizárólag művészi célra!” – teszi hozzá az egyik érintett. Aranyhidat építene a riporter, s kérdi: kényszerítették a felvételre? „Hát ugye az elég relatív…” – mondja a szép elkövető.
Laktanyashow. Amerikai turistákat utaztat légkondicionált luxusbuszokon egy iroda volt szovjet katonai körletekbe, hadd lássák.
Eljött a pápa Magyarországra. Szerettük volna megtudni, van-e a pápának dublőre. Nem tudtuk meg.
Megkezdődött a kárpótlási jegyek igénylése.
Egyik napilap sürgeti a vitézi rend hazai „visszagyökereztetését”. Csak a rend kedvéért… A Vitézi Szék prenáci volt – hívja fel a figyelmünket Éliás József ref. lelkész Debrecenből. Mi tudjuk.
Meg is alakult a Charta „92.
Be lehet adni a kárpótlási igényeket. Varga László, a Fővárosi Levéltár vezetője azt mondja: mintegy száz évbe telik az ügyek hátterének hiteles feltárása, ha a feltételeken nem javítanak sürgősen. Csurka azt javasolta, hogy akik a rendszerváltást gátolják, azokat szabotőrként vonják felelősségre. (Visinszkij elvtárs, hol vagy?)
Az ugyancsak MDF-es Kónya Imre röpiratában azt mondja: „Végrehajtható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres megváltoztatása.” Ez is olyan nehéz kő volt, amit eldobott a párt, aztán a választáskor visszazuhant rá, és agyonnyomta.
Offenzívában a kormány: csak jobboldali lapokat járathatnak a Földművelésügyi Minisztérium hivatalai. Az összes többi előfizetését kihúzták. Vakulj, magyar! Parasztnak minek a bötű?
Megint megpróbáltuk szóra bírni Torgyán Józsefet. Elkedvetlenített, hogy válaszait így kezdte: ”Arcátlanság, amit ön mond…” „Arcátlannak tartom azt is…” „Ennek a kérdésnek semmi értelme sincsen.” Tényleg arcátlan! De nem a kérdés, hanem a válasz.
Torgyán, Surján, Horváth Balázs egyeztetne a kormányzati felelősségről. Surján kulcsszerepben. Akiről egy külföldi nagybefektető – aki pedig igen jól tájékozott magyar ügyekben – azt súgta bele a krónikásnak a saját fülébe: Surján lesz Magyarország következő miniszterelnöke. Ám ez nem terjedt el elég széles körben, így aztán Surján sem élte túl a pártján belüli nagy zenélő szalámiszeletelő gépet.
Balsai István igazságügy-miniszter egy napilapban megpendíti: sor kerülhet Horthy Miklós politikai rehabilitációjára. Ördöge volt, igaza lett. Összeáll ez szépen, ízről ízre. Lám!
A helyzet fokozódik, az ellenség keze betette a lábát… Hány ügynök ül a parlamentben? – kérdeztük. Ma már tudjuk: hosszú lett volna a névsor.
Tölgyessy Péter lett az SZDSZ elnöke. Fordulat? MDF-es körökben szívesen látták a változást. Az Antall-lal való szívélyes viszonyt azonban cáfolja az új elnök. Kónya-Pető cirkuszi vita a TF-en. Párbeszéd helyett hergelő taktika: nem azért beszélgetünk, hogy megértsük egymást, hanem azért, hogy nyilvánosan miszlikbe tépjelek. Szomorú előjelek! És folyt. köv.
(Vagy: fojt köv.)
