Budapesti Zsidó Hitközség
A fővárosi gettó felszabadításáról emlékezett meg a Budapesti Zsidó Hitközség istentisztelet keretében pénteken a Dohány utcai zsinagógában, ahol Deutsch László főrabbi mondott beszédet.
„Emlékezni és emlékeztetni jöttünk ma ide templomunkmegszentelt falai közé, hogy felidézzük a XX. század fasiszta időszakát. Kiszolgáltatottan, megalázottan, emberi jogaitól megfosztottan kellett élni testvéreinknek, a zsidó embereknek” – idézte fel a 63 évvel ezelőtti holokauszt eseményeit a főrabbi. A zsidóüldözéssel kapcsolatban utalt a gettósításra, a deportálásra és a koncentrációs táborokban elszenvedett „könyörtelen, biztos halálra”. A főrabbi kiemelte, hogy mindazokra emlékeznek, „akik áldozatai lettek a gettóélet borzalmainak, akiket üldöztek a XX. század fasiszta időszakában, akiket előre kitervelt gonosz cselekedetekkel pusztítottak el”.
A szovjet Vörös Hadsereg katonáira „hálás szívvel emlékezett”, akik „életük kockáztatásával elhozták a szabadságot életben maradt testvéreiknek”. A gettóból való szabadulás öröme azonban keveredett az elhunyt
hozzátartozók fellett érzett fájdalommal, akiket „elpusztított az emberi kegyetlenség” – mondta. Kiemelte, hogy az izraelita hitközségeket tönkretette a vészkorszak, amelynek következtében sokan elvesztették hitüket Istenben és emberben egyaránt.
Deutsch László szerint a rabbik legfontosabb feladata a jelenben és a jövőben is, hogy segítsék a zsidóságot visszatalálni a hitéhez. A főrabbi párhuzamot vont a zsidóság négyszáz évig tartó egyiptomi fogsága és a holokauszt között, megjegyezve, hogy Egyiptomban megerősödtek és szaporodtak, míg a fasizmus idején felőrlődtek, meggyengültek, odavesztek híveik. A főrabbi hangoztatta: fontos az egymás életére való
odafigyelés, mert „csak akkor várhatunk embertársainktól megértést, szeretetet, jó szándékot, ha ezeket a pozitív tulajdonságokat mi is gyakoroljuk.”
Az ünnepségen megjelent többek között Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára és több magyarországi diplomáciai testület vezetője. A szovjet hadsereg 1945. január 18-án szabadította fel a budapesti „nagy gettót”. A VII. kerületi Dohány utca, a mai Kertész utca, a Király utca és a Károly körút által határolt területen mintegy hetvenezer embert zsúfoltak össze. A háborúban a főváros kétszázezres zsidóságának hozzávetőlegesen a fele elpusztult a Duna-parti vérengzések és a kényszermunkára hurcolások miatt.


január 18th, 2008 at 22:55
andreuta
Úgy tűnik, a honi sajtó (a ballib is!) nem adott méltóképpen teret az idei megemlékezésnek. Vagy tévedek? Amiképpen a hazai politikai elit sem igazán képviseltette magát (se a kormányoldal, se az ellenzék)…
január 20th, 2008 at 12:33
Sajnálom, hogy a magyar kormány hivatalosan nem emlékezik meg egy ilyen nagyszámú ember mentésben, én jó magam e gettóban születtem.