Forrás: kultura.hu

Teller Ede (1908-2003) atomfizikus születésének centenáriuma alkalmából a Paksi Atomerőmű Zrt. a Belváros-Lipótváros Önkormányzatával, a Magyar Tudományos Akadémiával és az Országház Antikváriummal közösen emléktáblát helyezett el Budapesten annak a lakóháznak a falán, amelyben a világhírű tudós ötéves korától 1926-ig lakott.

Miért pont marslakó?

Az emléktáblát – Farkas Pál szobrász alkotását – a Szalay és Honvéd utca sarkán lévő ház falán – Rogán Antal, az V. kerület polgármestere és Kovács József, a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatója avatta fel. Hargittai István akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora méltatásában kiemelte, hogy Teller Ede élete és munkássága megszívlelendő tanulsággal szolgál.

Jeffrey D. Levine követtanácsos, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének helyettese beszédében Teller Edének “a szabad világ érdekében tett szolgálatait” emelte ki. “Az Egyesült Államok lekötelezettje Teller Edének” – mutatott rá a követtanácsos. Kovács József igazgató Teller Edének a Paksi Atomerőműben tett látogatásait elevenítette fel, ahol “rendkívüli érdeklődéssel” foglalkozott a szovjet tervezésű létesítmény biztonsági kérdéseivel. Mint rámutatott, a világhírű tudós nagy megelégedéssel szólt tapasztalatairól, megállapítva, hogy az atomerőmű biztonságát és a szakemberek képzettségét tekintve a világ élvonalába tartozik.

Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten. Az erősödő antiszemitizmus miatt a Budapesten megkezdett egyetemi tanulmányait Németországban folytatta tovább. 22 évesen szerzett doktorátust a hidrogénionról írott disszertációjával, amellyel segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait. 1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette göttingeni munkahelyét, de az ekkor már Angliában élő Szilárd Leó támogatásával állást kapott a londoni egyetemen, később Niels Bohrhoz ment Koppenhágába.

1935-ben Princetonba és a George Washington Egyetemre is meghívták, ő az utóbbit választotta, s magfizikával kezdett foglalkozni. A negyvenes évek elején csatlakozott Enrico Fermi csoportjához, amely korszakos kísérleteket végzett a nukleáris láncreakcióval. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda Teller Edét.

A plutóniumtömegek befelé történő robbantással való egyesítésével foglalkozott, a magfúziót felhasználó “szuperbombát” (a hidrogénbomba) azonban ekkor még háttérbe szorította az atombomba. A háború után szerette volna folytatni kutatását, Hirosima azonban megrendítette tudóstársai többségét. Csak a szovjet atombomba 1949-es felrobbantása után kezdtek újra a H-bomba fejlesztéséhez, Teller igazgatóhelyettes lett Los Alamosban.

Jelentős haladást csak 1951-től értek el, amikor a fúziós töltet sűrítésére és a fúziós folyamat beindításához a kétfokozatú, úgynevezett Teller-Ulam konfigurációt használták fel, ötvözve az atombomba mechanikus lökéshullámát és az atombomba robbanásábólszármazó sugárzást. Az első hidrogénbombát 1952. november 1-jén robbantották fel a Marshall-szigeteken, s a kísérlet “teljes sikerrel” végződött, Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről.

Teller később a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának konzultánsa, fizikaprofesszora, utóbb a Lawrence Livermore Laboratórium igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1975-től a Hoover Intézet főmunkatársa volt. Ellenezte az atomcsendegyezményt, mely megtiltotta a légköri atomrobbantásokat, s a “70-es években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett. 1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI). 2003-ban George W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki.

1990-ben látogatott először haza. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést, 1997-ben a Magyarság Hírnevéért Díjat, 2001-ben elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést.

(Múlt-kor/MTI)

Forrás:

Comments are closed.