2008.01.14., 2008. évfolyam, 02. szám
szerző: Trencséni Dávid forrás: 168 Óra
címkék: Laborc Sándor, NBH
Az ellenzék folyamatos támadásai és gyanúsítgatásai ellenére a miniszterelnök végül őt nevezte ki a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójává. A dandártábornokot munkatársunk kérdezte.
Fotó: Riskó Gáspár Beszélgetésünkre készülve rákerestem a nevére egy internetes keresőoldalon: 12 400 találatot kaptam.
Ez sok vagy kevés?
Viszonyításként: elődje, Galambos Lajos nevét úgy dobta ki a kereső 10 100-szor, hogy ebben a számban benne van a névrokona, Lagzi Lajcsi összes említése is.
Azt hiszem, ez egy titkosszolgálati szakembernek nem igazán jó hír, még akkor sem, ha történetesen a szolgálat vezetőjéről van szó…
Egy szocialista képviselő az egyik bizottsági meghallgatásán jövendölte: „A főigazgató úr majd megtanul nyilvánosság előtt is beszélni.” Sikerült?
Nem. Őszintén szólva nem is törekedtem erre. A szakmámnak ez soha nem volt sajátja, és nem is lesz. Az a meghallgatás, amelyre célzott, e tekintetben szerencsés volt. Ugyanakkor, ha „titkosszolgák” vannak terítéken, akkor mindenki titkokat szeretne hallani. Csak éppen lehet, hogy nincsenek. Ha meg vannak, akkor nem adhatóak ki. Mindenesetre a nyilvánosságot, a médiát, a kérdéseket még szoknom kell.
Kezdjünk külföldről. Folyamatos belpolitikai támadások érik a titkosszolgálatokat, miközben az átlagpolgár úgy gondolná, nyugodt nemzetközi helyzetben élünk.
Valóban ilyen a helyzetünk. Vannak szövetségeseink, viszonylag kicsi a külföldről érkező fenyegetettség esélye. Jó, ha így érzi az állampolgár, mert ebben benne van a kollégáim munkája. Igaz, mindennapos kihívásokkal, kockázatokkal is szembe kell néznünk. Ezek egy része azzal függ össze, hogy határainkhoz közel is zajlanak etnikai konfliktusok, továbbá aktív részesei vagyunk a nemzetközi békefenntartásnak.
Némely bírálója nemrég azért is kritizálta önt, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal – úgymond – nulla aktivitást mutatott a Nabucco kontra Kék áramlat vitában. Van ilyen jellegű feladata a Nemzetbiztonsági Hivatalnak? Vagy inkább országhatárokon túli ügyről van szó, amelyben a tájékozódás nem az Információs Hivatal hatásköre?
Országhatárokon kívül az NBH-nak nincs illetékessége. Az más kérdés, hogy Magyarország energiabiztonságának szavatolásában feltétlenül van feladata a hivatalnak is. Munkánk fontos része, hogy a döntéshozók ebben az ügyben is megfelelőképpen tudjanak tájékozódni.
Itt lép be a legendás „titkosszolgálati lobbi” képzete. Hiszen az információk megfelelő tálalásával, csoportosításával befolyásolni lehet a döntést.
Ez jól hangzik, de nincs ilyen lobbi. Az NBH az egész társadalmat védi. Az államgépezet része. Nincs és nem is lehet pártkötődése, semmiféle ideológiai-politikai elkötelezettsége, amelynek alapján a szervezet vagy annak munkatársai lobbizhatnának, olyan tevékenységet folytatnának, amely döntéseket befolyásolna. A törvény is egyértelműen tiltó e tekintetben. Emellett van egy íratlan szabálya is a munkánknak: a döntéshozatal megalapozottsága végett az információt a maga valóságában kell közvetíteni – nem a felhasználó feltételezett szája íze, igénye szerint, hanem maximális objektivitással. Természetes, hogy a nyers információhoz hozzáillesztjük az ügyet érintő megjegyzéseinket, értékelésünket. Ám ezek nem részei az információnak, attól el vannak választva.
Az ön esetében éppen az objektivitását kérdőjelezte meg az ellenzék, mondván: Moszkvában, a KGB-akadémián végzett, ezért előfordulhat, hogy megengedően bánik „régi bajtársaival”.
Több ízben elmondtam: az „akadémián”, ahová a szakmát tanulni kiküldtek, a külföldi hallgatókat hermetikusan elválasztották a „szovjetektől”. Külön laktunk, külön épületben voltak az előadások, még véletlenül sem találkozhattunk a hazaiakkal: ennyit az állítólagos régi bajtársakról. Egyébként meglehetősen anakronisztikus feltételezés, hogy 1982-ben, amikor elkezdtem ezt az iskolát, választhattam volna Cambridge-et vagy a Yale-t vagy Oxfordot is. Attól pedig, hogy valaki külföldön él vagy dolgozik, még nem lesz hazaáruló.
Képes-e ma az NBH megfelelő ellenerőt képezni a kívülről jövő fenyegetésekkel szemben?
Minden állami szervnek, de különösen a nemzetbiztonsági szolgálatoknak folyamatosan mérniük kell: milyen a tényleges veszélyeztetettsége az országnak, honnan jön a fenyegetettség, mit érint és hogyan lehet kivédeni, hatástalanítani. A mi feladatunk tehát az, hogy precízen meg tudjuk határozni: ki, milyen területen és milyen mértékben akarja károsítani a magyar érdekeket. A nemzetbiztonsági törvény kezünkbe adja az eszközöket ennek megállapításához és az ellenlépésekhez is. Ezért dolgozunk. Ma a korábbinál nagyobb biztonsággal vagyunk képesek arra, hogy pontosan definiáljuk azokat a veszélyeket, amelyeknek Magyarország ki van téve; meg tudjuk mondani, mire kell odafigyelni, a lehető legpontosabban tájékoztatjuk a döntéshozókat a fenyegetettségek mértékét illetően és a részünkről lehetséges ellenlépések tekintetében is.
Néhány hete Magyarország újra „Európa határa”. A schengeni övezet kiszélesítése mit jelent a szolgálatok számára?
Óriási lehetőséget, de óriási felelősséget is. Ha a megmaradó határokon az útlevél-ellenőrzés nem hatékony, akkor egészen az óceán partjáig elmehet az a személy, akit beengedtünk az ország és egyben az Európai Unió területére. Ez tehát számunkra is kivételes próbatétel.
A nem schengeni határokon meg kell állítani a szervezett bűnözést, a drogcsempészetet, a nemzetközi terrorizmust. Ám mennyire lehet megszűrni a nyugatról érkező extremitásokat? Tavaly óta sokat hallani arról, hogy a zavargásra kész csoportok támogatást kapnak külföldről.
Egy extremitásnak mindenféleképpen lehetnek támogatói hazánkban is és külföldön is. A fő kérdés nem az, milyen irányból érkezik, hanem hogy milyen tevékenységnek szól a támogatás. Tény, hogy – csupán példát említve – a neonáci mozgalomnak, a sátánizmusnak vagy a demokratikus állami berendezkedés ellen fellépőknek is lehetnek szervezeti nyúlványai nyugatra és keletre is. Az ellenük vívott harcban jelentős szerepe van annak, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal nagyon erős nemzetközi háttérrel rendelkezik. Egymásra vagyunk utalva. Ma már sem bűnözésről, sem extremizmusról, sem terrorizmusról nem lehet elkülönítve, csupán egy ország vonatkozásában beszélni.
A végére egy konkrét, személyes ügy: az ön távozása az Információs Hivatalból. Az ellenzéktől annyit tudunk, hogy állítólag zűrös körülmények között vált volna meg a cégtől, ezzel szemben a kormányzat szerint teljesen tiszta ügy volt. Hallhatnám-e ezzel kapcsolatban az ön verzióját?
Bár én nem láttam a személyzeti anyagomat, de miután magam élem az életemet, két dolgot fontosnak tartok ismételten leszögezni: semmiféle vizsgálat ellenem nem folyt, és közös megegyezéssel távoztam. Ha bármi probléma lett volna velem, akkor távozásom másnapjától nem az adóhatóság Bűnügyi Igazgatóságának információs igazgatóhelyetteseként dolgozom.
