Egy húszmillió dolláros (nagyjából 3,5 milliárd forintos) fegyverüzlet nyélbe ütését leszámítva Bush nyolc napos közel-keleti turnéjának hatodik napja sem hozott különösebb áttörést. Pedig az utolsó évét töltő elnök komoly ambíciókkal érkezett a térségbe, múlt szerdai izraeli látogatása előtt odáig ment, hogy még az elnöki periódusa vége előtt elérhető a békemegállapodás a palesztinok és az izraeliek között.
Nem tett le semmit az asztalra
Bush azt remélhette, hogy a megbékéléssel maga mellé állíthatja a térségbeli arab országokat egy Irán elleni koalícióban. Ám ez a terve, ahogy a megbékélés naívan nagyvonalú ötlete is, kudarcba fulladni látszik.
Bush Simon Peresszel és Ehud Olmerttel
Bush Izraelben ugyanis a már ismert frázisok puffogtatásán túl csak egy új elemet mutatott fel, hivatalban lévő amerikai elnökként először minősítette megszállásnak a palesztin területek feletti izraeli ellenőrzést. Emellett elismételte, hogy a béke feltétele a területi kérdések rendezése – azaz a ciszjordániai zsidó telepek fejében izraeli területek átadása -, valamint a további telepek kiépítésére vonatkozó moratórium szigorú fenntartása.
Az izraeliek követeléseit is belefoglalta mondandójába, elutasította a palesztin menekültek hazatérésére vonatkozó arab felvetést, ehelyett pénzbeli kárpótlást ajánlott. Mindez természetesen része kell legyen egy közel-keleti rendezésnek, de az Economist szakértői szerint nem várható el, hogy a saját szélsőségeseik nyomása alatt dolgozó Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmud Abbász palesztin elnök álljon elő a béketervvel, a siker feltétele lenne, hogy az amerikaiak tegyenek le az asztalra egy tervet tárgyalási alapnak.
Az arabok nem háborúznának Iránnal
Pedig Bush sokat remél az izraeli békétől. A palesztinkérdés rendezésével ugyanis megszerezhetné az öbölmenti arab országok támogatását egy Irán elleni koalíció felállításához. Hétfőn, Szaúd-Arábiában ez a terve is kudarcot vallott.
A szaúdi királyi család – hasonlóan az Egyesült Arab Emirátusok vezetőihez – nem tűnt túl lelkesnek az Irán elleni tervekkel kapcsolatban. Az Emirségeknek komoly üzleti érdekei fűződnek Iránhoz, a térség pénzügyi központjában több ezer iráni vállalat több milliárd dollárját forgatják. Szaúd-Arábiát pedig inkább saját, Irán-barát síita kisebbsége aggasztja, az iráni támogatást élvező Hamász és Hezbollah kevésbé.
Kalifa bin Zajed al-Nahajannal, az Emírségek miniszterelnökével
Ráadásul Bush mostani turnéja felülírta azt is, amit eddig mondott az Öböl térségével kapcsolatos jövőbeni elképzeléseiről. Miközben a világi iraki rezsim megdöntését még a demokrácia terjesztésével indokolta, most, az Irán elleni szövetség építése és a magas olajárak miatti aggodalom felülírni látszik ilyen irányú aggodalmait. Végül is, Szaúd-Arábia abszolutista monarchia, ahol egy hónappal Bush látogatása előtt csupán azért le lehetett csukni egy bloggert, mert a helyi civil szervezetek alakítását támogatta.
Legalább némi pénz összejött
Bush túrája tehát politikai áttörést semmilyen téren sem hozott. De legalább egy bíztató üzenetet hazavihet magával, most, hogy az amerikaiakat egyre jobban aggasztja a gazdaság, háttérbe szorítva eddigi fő félelmeiket, az iraki háborúval kapcsolatosakat. Rijádi tárgyalásai során Bush az izraeliek szemöldökborzalása ellenére húszmillió dolláros fegyverüzletet kötött, ami új munkahelyeket teremthet a recessziótól aggodó Egyesült Államokban.
