Budapest belvárosában, a Jókai utca 1.
Táblát avattak a
Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény szervezésében a
holokauszt áldozatainak emlékére Budapest belvárosában, a Jókai utca
1. szám alatt hétfőn. Az emléktábla tanúsága szerint az akkoriban
svéd követségi épületként szolgáló bérházból 1945. január 7-én
éjszaka több száz zsidó származású állampolgárt hurcoltak el.
„Nincs szükség árpádsávos jelvényekre, nincs szükség fekete
ruhákra, nincs szükség dobogó csizmákra”, de szükség van „több
megértésre, több kegyeletre, több humánumra” – mondta Szita Szabolcs
történész, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem magántanára a
táblaavató megemlékezésen.
Az esemény kapcsán a történész megjegyezte: legyen az ünnepség
figyelmeztetés arra nézve, hogy soha többé ne fordulhasson elő
mindaz, ami a környéken megtörtént, mert „nem lehet ezt
elfelejteni”, sőt a következő generációknak is tudniuk kell róla.
Szita Szabolcs köszönetét fejezte ki a szervezőknek, hogy
„foglalkoznak az üggyel, hogy tartanak ilyen emlékünnepségeket”.
Mint hozzátette: a II. világháború végén „magyarok emeltek fegyvert
magyarra egy gyilkos ideológia kíséretében”.
Az eseményen az áldozatok emlékére Vencel György Hunyadi téri
kántor énekelt és imádkozott, Vázsonyi János zeneművész előadott egy
dalt szaxofonon, majd mécseseket gyújtottak, és kavicsokat helyeztek
el.
Az ünnepségen jelen lévő és 1945-ben a házban lakó Földes Gyula
címzetes főiskolai tanár az MTI-nek elmondta, hogy az itteni mintegy
300 lakos közül a nőket és a gyermekeket a gettóba vitték, a
férfiakat pedig a nyilasok megkínozták, majd a Dunába lőtték.
A nyugalmazott gyermekorvos hozzáfűzte: lakótársai közül 89-en
menekültek meg Raoul Wallenberg svéd diplomata tevékenységének
köszönhetően, néhányan pedig menet közben el tudtak szökni. A
nyilasokkal együttműködő házmester a népbíróságon 16 év
börtönbüntetést kapott – mondta.
BPI+MTI
