Forrás: BPI

AZ ÖRÖK ZSIDÓ OPTIMIZMUS – SZÁZALÉKBAN KIFEJEZVE

Nehéz a helyzet, ez kétségtelen. Izraelben nehéz, ahol búsan várják Bush megjelenését és nehéz a világban, ahol sok zsidó nem is tudja mennyire nehéz zsidónak lenni. Ahol már megszokták, hogy mindenben ők a hibások, mig mások nem tudják kik ők és mit akarnak tőlük, miután kilétük alapanyagát a csatornatöltelékek honlapjáról meritik.

Lapáttal.

Nehéz, minden kétséget kizáróan nehéz. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, itt Izraelben csodálatos optimizmusnak vagyunk tanui. Hatvan évvel Hitler és 50 évvel Sztálin után, a perzsa Hitler életveszélyes fenyegetései közepette, egy izraeli napilap konvencionális körkérdéssel kedveskedik olvasóinak, „szent” Szilveszter tiszteletére:

– Mit gondol Ön, uram/hölgyem a következő, 2008-as évről? Jobb lesz mint tavaly volt, vagy talán rosszabb? Esetleg ugyanaz?

A válasz: 84%, (62% szerint jobb, de (22% szerint) mindenesetre nem rosszabb! 12% – nem tudja, ami már csak azért is figyelemreméltó, mert nagyon ritka eset, hogy egy zsidó bevallja, hogy nem tud valamit. Mindössze 4(!)% válaszolta hogy rosszabb lesz.

A válasz a Mááriv pénteki számában (január 4) jelent meg, a Pori közvéleménykutató Intézet gondozásában.

Mi ez Ön szerint drága Uram/Hölgyem? Optimizmus, önámítás, bebeszélés whishful thinking, vagy mindez együtt?

(N.K.)

SZABAD E TESTRÉSZEKET ADOMÁNYOZNI?

AVAGY: A MEGTÉRŐ HASZID HALACHIKUS KÉRDÉSE

Izraelben központi halachikus probléma a testrészek plántálása azon betegek számára, akiknél ez kritikus lehet. Egy szóval összefoglalva: nincs elég „alkatrész”, mivel egyrészt a zsidók szeretik, ha őket épen, csonkítás nélkül temetik el, másrészt a halacha tiltja, hogy egy testrészt vagy szervet kivegyenek egy emberből, amikor az még él, ámbár tudjuk – illetve az orvosok tudják – hogy nagy a valószínűsége annak, hogy 1-2 órán belül már nem fog élni.

Innen adva van a vita: mikor számit a halál beállta, illetve ki az aki megállapítja ezt. Itt a nagy vita a rabbik és az orvosok között… vannak közös bizottságok, de mindenki a mag presztízsét félti, nincs egyemény és…nincsenek használható testrészek. „Mivel, ha megvárjuk, amíg az illető halottnak számit a halacha szerint, a szív, tüdő, máj, vese stb – már nem ér semmit- Elavult, elévült, hasznavehetetlen” – mondja egy neves orvos. Vallásos emberek inkább meghalnak, de nem engedik, hogy beléjük plántáljanak egy olyan ember szivét, tüdejét, stb – akiből azt, esetleg, halachikus halála előtt vették ki hogy ne avuljon el.

Ide kapcsolódik egy aktuális halachikus kérdés, amit a mult héten hallottam egy működő és nagytudásu rabbitól, akihez ilyen természetű kérdéseket is intéznek.

Adva van egy fiatalember, aki megtért, vallásos zsidó – sőt haszid – lett belőle. Ő kérdezi most: a nála előadódó változások keretében, köteles-e anullálni az un. „Edi” kártyát, amit még vallástalan korában irt alá? (Ez egy kötelezvény, amelyben az aláiró kötelezi magaát, hogy ha utibaleset következtében halálát leli – holttestét egy rászorulónak adományozza). Most, kérdi a megtért, vallásossá vált haszid – ez érvényes és kötelező rá nézve, vagy kell hogy hivatalosan érvénytelenitse ezt: A rabbi válasza még nem ismeretes.

Érdekes, hogy az állítólagos vallástalan többség ellenére, Izrael lakósainak csak igen kis százaléka ir alá ilyen „Edi” cédulát…

BUDAPESTEN HARMADIK MIKVET ÉPÍTENÉNEK (Ha lenne pénz rá)

Tulajdonképpen 25 ezer dollár már van. Ezt egy magyarszármazású hitsorsos adományozta, aki meggyőződött arról, hogy nem elég Pesten két kóser, működő mikve. Kell egy – Budán is. Hogy kinek – azt nem lehet tudni. Illetve – lehet.

Kell és kész.

Most aztán jönnek és körülsnorrolják a világot. Hogy annak ez egy , három, esetleg öt embernek legyen egy különbbejáratú mikveja és ne kelljen Budáról Pestre átmenni, hogy az 1, 3 vagy esetleg 5 hölgy meg meritkezhessen, egyszer havonta, egy hyperkóser rituális fürdőben.

Nem Debrecenben kell, vagy Miskolcon, esetleg Nyiregyházán. Mert ott nincs egy se. Tehát ott nem is kell. Vidéken nincsenek zsidók, Csak Pesten.

Vagy Budán.

Mezuza az iroda ajtaján? Igenis meg nem is

A KÉRDÉS, amely megjelent egy zsidó internet kérdés-felelet rovatában (Su”t) logikus és a válasz – tipikus. Tipikusan zsidó: igenis meg nem is.

Ugyanis egy iroda nem vécé, vagy fürdőszoba, és ezért kell mezuza, mert amazokban – nem kell. Viszont, mezuza csak lakásban kell. Lakásban, amelyben alszanak és ezzel bizonyítják, hogy laknak ott. Irodákban viszont többnyire nem alszanak – tisztelet a kevés kivételnek.

Tehát nem kell?

De igen, mert irodákban viszont esznek, nagy intenzitással és ez is a lakhatás, illetve a lakhatóság egyik ismérve.

Tehát kell?

Innen tovább már egy körkérdés, rabbiknak és/vagy fő”rabbiknak”: kell vagy nem, kell? (Csak azok válaszoljanak, akik tudják pontosan, mi a mezuza).

Ui. Én még nem láttam zsidó irodát melynek ajtaján nincs mezuza. Igaz hogy olyan sem láttam, amelyben ne ettek és ne aludtak volna…

Ui.2. A honlapon a válasz az, hogy igen, kell mezuza az iroda ajtajára, de a biztonság kedvéért – nem kell áldást mondani, amikor fölteszik.

KI HOZ TÖBB SZERENCSÉT?

BABA SALLI VAGY DÁVID REMEZ?

VOLT KÖZLEKEDÉSI MISZTER VAGY KABBALISTA?

Ez is csak Izraelben történhet meg, az északi Cfáton, a kabbalisták városában. Van ott egy utca, Dávid Remezről elnevezve, melynek lakói szerencsétlennek érzik magukat. Nagy a nyomor, nincs párnósze, „tipikus nyomortanya”, mondja az egyik ottani lakós, aki megszervezte: az utca lakói peticióval fordultak a városi utcanév bizottsághoz, változtassák meg az utca nevét.

Akaratukat keresztül is vitték: az utcát ma rechot Baba Sallinak, vagyis Jiszráél Abu-Chacéra rabbinak hivják, aki mint csodatévő kabbalista ismeretes.

Érdekes, hogy a kérést az utca nem-vallásos lakói is támogatták. A cfáti alpolgármester és a nvadó bizottság elnöke, Reuvén Sáde, szerint, „ma már senki nem tudja ki volt Dávid Remez (mindössze a szakszervezet főtitkára és miniszter több kormányban, főleg mint közlekedésügyi volt ismeretes), ezzel szemben Baba Salli, egy cáddik volt, egy áldásosztó, kabbalista rabbi és „nem lehet hogy ne legyen utcája Cfáton” – mondja Száde, aki reméli, hogy a név változás az utca sezrencséjét is megváltoztatja és „most már lesz áldás és párnósze”.

Csak Remez fia, Gideon, aki hirszerkesztő a rádió külügyi osztályán – elégedetlen. De őt senki nem kérdezi.

A ROMÁN MINISZTERELNÖK A Falnál (KÉPPEL)

Nemrég Izraelben vizitelt Kollin Popescu, Románia miniszterelnöke, aki elhatározta hogy karácsonyi szabadságát Jeruzsálemben tölti. Ennek egyik fénypontja a Siratófalnál tett látogatása volt, ahová felesége kiséretében érkezett a román vendég.

Miközben Pupescúné a női részlegben egy román forditásu zsoltároskönyvben lapzgatott, a miniszterelnök kivánság cédulát tett a Fal kövei közé, majd Smuél Rabinovits rabbitól, a Kótel és a több zsidó szenthely rabbijától kapott felvilágositást

a Kotel szentségét illetően.

KI ESZIK KÓSERT AMERIKÁBAN? MINDENKI!

Amerikában a kóser a sláger. Az elmúlt évben ezt kérték a legtöbben a superekben (Közért) és ez sokszorosan fölülmúlta a „természetes”, vagy „nincs benne vegyi anyag”, címkével ellátott élelmiszert.

Valamikor szettében -hosszában hirdették, hogy „Nem kell hogy zsidó légy, ahhoz hogy…” és itt jött a nudli („loksn”), a kugli, a sólet, vagy – az újabban rosszemlékű – flódni. Ma már ez idejétmulta mivel tudományos felmérések szerint, azoknak akik kósert kérnek, több mint 55% nem zsidó. „Ez tisztább”, megbizhatóbb, egészségesebb – mondják.

Amerikában több mint 40 ismert, autorizált „Kóser” jelvény müködik – a legismertebbek a veterán OU, vagy a fiatalabb, de sokkal agresszivebb OK.

OU produktumokat a legelhagyottabb helyeken (zsidó szempontból elhagyott) területeken is meg lehet találni. 20 évvel ezelőtt nem hittem a szememnek amikor egy orlandói Hyat luxusszállóban azt mondta a szakállas („magyar”) másgiách, hogy két órai bejelentés után tökéletes OU vacsorát tudnak produkálni. Ilyen kész ételeket egyébként a világon mindenütt lehet kapni, a Hilton szállókban (talán csak Pesten nem, mert ott van Hanna…).

( Láss egy reprezentativ válogatást az amerikai kasrut cimkékből).

„A TIPIKUS IZRAELI” A 60-AS BÉLYEGEN

Kiválasztották a rajzot amelynek alapján készül el rövidesen az ünnepi bélyeg Izraelt 60. születésnapjára. Ez egy zászlólengető ifjút ábrázol, aki „nem néz ki hatvan évesnek”, de kezében tartja a zászlót, az Interbete és egy kis olajfaágat is. Rajzolója Eli Kameli, aki eddig több izraeli bélyeget megrajzolt.

NAFTALI KRAUS