Forrás: HVG

Kis dolog a Kiss-dolog

Összeállítottuk a legjobb vagy legpocsékabb évet zárt hazai személyiségek 24-es listáját. A háromrészes cikksorozat második darabját olvashatják. Megtalálják benne az Ikarus megmentőjét, sportolókat, akik az elitbe küzdötték magukat, dulakodó politikust, no meg Kossuth- és Széchenyi-díjasokat.

Komoróczy Géza professzor több nemzedéket vezetett be az orientalisztika tudományába, a Közel-Kelet és Mezopotámia kihalt és élő népeinek kultúrájába és nyelveibe. Pompás előadásai egykoron nem csak az egyetemisták kiváltságai voltak, még tévés sorozatot is készítettek belőlük, noha tán semmi sem áll messzebb Komoróczytól, mint a médiasztárság. Ezzel együtt sohasem volt szobatudós, bár Eötvös-kollégista kora óta kiharcolta magának a csodabogaraknak járó külön bánásmódot és tiszteletet. Szaktudományos munkáiban olyan fontos kérdéseket érint, mint a nemzet, a nemzeti emlékezet, a népirtás és a hatalom természete, a kultúrák kapcsolatai vagy a történelem eredete. Apai családja a XIV. századig visszavezethető nemesi família. Gyerekkori élménye a kassai zsidók deportálása, hogy aztán 1945-ben a kis Gézát és szüleit majd a csehszlovák állam is átzsuppolja a határon. Szolidaritása a kitaszítottakkal iránt innen ered. Igaz, több ez egyszerű együttérzésnél: aktív cselekvés és tudós figyelem. Komoróczy jelenleg is az egyik legismertebb hazai emberi jogi szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság tiszteletbeli elnöke. Létrehozta és vezette az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékét. Idén munkásságát Széchenyi-díjjal ismerték el.

Kiss Ernő, Gergényi Péter, Bene László vagy Bolcsik Zoltán – nehéz választani a sok bukott főrendőr között. A rendszerváltással súlyosbított évektől eltekintve aligha volt még ekkora jövés-menés a rendőri vezetők között, mint idén. Pedig a tavalyi évet sikerült kibekkelniük, de a változó nyugdíjszabályok és a határőrség beolvasztása miatti előre kalkulálható mozgást alaposan felélénkítette számos rendőrbotrány. Üzleti ügyeiket emberrablással rendező, zsebre bírságoló, helyszíni szemlén tolvajló rendőrökről szólt az ének. Aztán jött E. Zsanett ügye, aki feljelentést tett öt őt állítólag megerőszakoló rendőr ellen. Ma ott tartunk, hogy az ügyészség nem emelt vádat a szexuális bűncselekmény miatt, viszont katonai bíróság tárgyalja majd a szolgálati kötelességszegési vádat. Ez az affér volt az utolsó csepp a pohárban, Gyurcsány májusban le- és felcserélte a komplett főtiszti kart, és menesztette rendészeti miniszterét. Mégis mi Kiss Ernő dandártábornokot választottuk 2007 bukott rendőr hősének. Régi ismerősünk ő, még a Horn-kormány alatt kapta a megbízatást a rendőrség csúcsszervének, a KBI-nek vezetésére, de fránya menedzserbetegsége közbeszólt, s a kandi térfigyelő kamerák előtti hólyagkönnyítés a Teve utcai zsarupalotánál egy időre, úgy látszott, megpecsételi szépen ívelő karrierjét. De nem, elvégre kis dolog a Kiss-dolog. Novemberig a XIII. kerületi kapitányságot irányította, amikor szolgálati autója három másikat összetört. A helyszínelők senkit nem találtak a kocsiban. Kisst tanúként hallgatták ki, aki elmondta, nincs kizárva, hogy ez az akció is része az ellene folyó lejáratási kampánynak: akár a rendőrségen belül, akár a szervezett bűnözők között is lehetnek olyanok, akiknek érdeke az ő tönkretétele. A szervezett bűnözői körök „gátlástalanok és mindenre képesek”, és azt sem tartotta kizártnak, hogy „olyan személlyel hajtatták végre a bűncselekményt, aki hozzám hasonlatos, illetve egyfajta alteregó”, csak azért, hogy az esetleges szemtanúk rá illő személyleírást adjanak. Mindenestre nem az „egyfajta alteregóját”, hanem őt magát menesztették. De ne temessük még Kisst. (Fotó: HVG, Pataky Zsolt)

Parti Nagy Lajos költőt indulása óta felette nagy tehetségnek tartották. Már korai köteteiben megmutatkozott briliáns nyelvérzéke és magabiztos anyagkezelése (nemhiába volt egyik korai kötetének címe Csuklógyakorlat), hamar rátalált a saját költői nyelvére, amely összetéveszthetetlenné teszi verseit. Poétákat azonban nem nagyon olvas a magyar, és Parti Nagy is próza- és drámaíróként vált ismertté a szélesebb közönség előtt. Mégpedig Sárbogárdi Jolán „néven”, amikor is Parti Nagy belebújt egy vidéki dilettáns lektűrírónő bőrébe, és mesélte el Margittay Edina és Balajthy Dénes fiatal tévérendező szerelmét. Még mielőtt beleragadt volna a vicces formaművész szerepébe – Friderikusz műsoraiban is fel-felbukkant akkoriban -, megjelentette a Hullámzó Balaton c. novelláskötetét, illetve a Hősöm tere c. regényét, amely politikai antiutópiaként értelmezhető. Jót tesz nemzetközi ismertségének, hogy Pálfi György világjáró filmjének, a Taxidermiának is az ő három novellája volt az irodalmi alapanyaga. Bár sziporkázóan ír, nem ontja a műveket, ütemesen halad. Tavaly novellagyűjteménnyel jelentkezett, idén pedig Banga Ferenc rajzainak segítségével a négy őselemről, a földről, a vízről, a tűzről és a levegőről értekezik. 2007-től már van Kossuth-díja is. (Fotó: HVG, Túry Gergely)

Lengyel Zoltán nem látta meg az alagút végét, mert már előtte leállította három rendőrjárőr. Az akkor még fideszes képviselő – tekintettel a júliusi gatyarohasztó hőségre – egy szál fecskében volt, igazolni nem tudta magát, viszont beszólt az egyenruhásoknak. Az eztán kezdődött előállítás és dulakodás részleteit majd a bíróság tisztázza. A képviselő mögül kihátrált a Fidesz: mentelmi jogát felfüggesztették, s pártja éreztette vele, ki kell lépnie a frakcióból. Az egykori tsz-üzemmérnök, majd szocialista támogatású sáregresi polgármester története persze nem az igazoltatás miatt érdekes, bár az is külön fejezetet érdemelne egy A celebritások tudatállapot-változása az Alagút-környéki rendőri igazoltatások során című tanulmányban. (Egy másik fejezet a vízilabdás Kósz Zoltánékról szólna.) Lengyel gyors lecsúszása a Fidesz 2006-os választási vereségével indult, aztán elveszítette polgármesteri, majd rövidesen választókerületi elnöki székét. Nyakig merült tehát a vízbe, amiből talán éppen Gyurcsány „terrorrendőreivel” folytatott látványos dulakodással próbálta kitaposni magát. (Fotó: MTI)

Szávay Ágnes érzésünk szerint ugyan nem feltétlenül volt az év magyar női sportembere, de a sportolóink közül vitathatatlanul róla szóltak legtöbbet a hírek. Nem érdemtelenül: a 18 éves teniszező egy évvel ezelőtt még a világranglista 253. helyén állt, szeptemberi pekingi tornagyőzelmével azonban – melynek során a világranglista harmadik szerb Jelena Jankovicsot győzte le – a 19. helyre ugrott előre. Szávay révén érdekeltségünk támadt a legnagyobb nemzetközi (média)figyelmet kiérdemlő sportágak egyikében is. Egy ideig legalább nem kell azon vívódnunk s civódunk, hogy a hagyományos sportágakban vajon azért vagyunk-e annyira sikeresek, mert rajtunk kívül mást alig érdekelnek. „Vízilabda, kajak-kenu, öttusa, vívás / Azt kell nézni mi a faja, nem azt, mi a szívás” – szól a Belga zenekar slágere, s ha Szávay tovább menetel, még az is lehet, hogy át kell írni a szöveget. (Fotó: HVG, Fazekas istván)

Orosz József feltehetően máig nem döntötte el, szakmai zsenialitásának mely oldalát csillogtassa igazán, ez is lett a veszte. Mert ha belemenős haditudósítók vagyunk (olyan, aki mindenütt ott terem), akkor a golyóálló mellényt levéve miért foglalunk helyet a Napkelte fröccsöntött díszletei között? És ha a közszolgálati tévén domborítjuk a megvesztegethetetlen kérdezőt, akkor hogyan lehet, hogy délutáni rádiós műsorunk már deklaráltan a balliberális érzelműeknek bazsevál? Orosz végeredményben odáig ment – s ebben a hvg.hu is bírálta -, hogy az újságírók visszaéléseitől kezdte óvni szegény rászedett politikusokat. A médiaháborús riporter ideiglenesen elkerült a Napkeltétől, majd nem került vissza, de ami a vicc az egészben: mindez nem a szakmai szempontokat mérlegelő főnökei, hanem a paranoid politika kezdeményezésére alakult így. Kellemetlen, amikor már Szijjártó és Semjén is jobban érzi, milyen szerepeket nem visel el a közszolgálat. (Fotó: www.riporter.axelero.net)

Talmácsi Gábort tavaly még a Heti hetes sztárjai is a szájukra vették, pontosan kiokítva arról, hogy mi lenne a teendő a célegyenesben, amikor megelőzhetnénk ugyan csapattársunkat, de összetettben a másiknak vannak jobb esélyei a győzelemre. A gyorsasági motoros grand prix 125 köbcentis kategóriájának magyar résztvevője a tavalyi torna végén összesítésben harmadik lett, és sokak szerint ha fegyelmezettebb játékos, már egy kategóriával feljebb is léphetett volna. Talmácsi idén csattanós választ adott a bírálóknak: csapatot váltott, majd megnyerte a 125 köbcentisek vébéjét. Az első magyar motorsport-világbajnokot az olasz szakújságírók is méltóképp köszöntötték az elitben: a 2007-es évben a motorsport legjobbjának választották. Sólyom László államfő pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje Kitüntetést adományozta neki. És még csak 24 éves a kis nagyember. (Fotó: HVG, Túry Gergely)

Széles Gábor nagyvállalkozó többször is a magyar autóbuszgyártás megmentőjeként tündökölt. Legutóbb 2006 elején vásárolta fel cége, a Műszertechnika Rt. az Ikarusbus Rt.-t, Széles új típusú járműveket, kínai és orosz gyártást is ígért. „Megismétlődhet a sikersorozat” – jövendölt a cégvezér. De nem ismétlődik meg. Pedig áprilisban Széles még kártérítési perrel fenyegette a Népszabadságot, mert le merték írni, hogy padlón van a nagy múltú cég, de a szomorú valóság, hogy idén az egykori gyáróriás mátyásföldi maradékán is megszűnik a gyártás. Amióta készülnek gazdagember-toplisták Magyarországon, Széles mindig előkelő helyen tanyázott rajtuk, ezt üzletemberi rátermettsége mellett leginkább jól működő szimatjának köszönhette. Mindegyik kormánnyal sikerült alkut kötnie, amit kétségtelenül segített, hogy 1990 óta tölti be a Magyar Gyáriparosok és Munkaadók Szövetségének elnöki tisztjét. Politikai ízlése sokáig nem akadályozta meg abban, hogy jó érzékkel ismerje fel üzleti érdekeit. A Gyurcsány-kabinet az első kormány, amelyikkel látványosan bajuszt akasztott. Történt, hogy tavaly nyáron az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésen a megszorítások nagyvállalkozókat érintő részeit kifogásoló és a magyar munkaadók Szlovákiába településével fenyegetőző Széles, illetve Gyurcsány egymásnak esett. A kormányfő azzal zárta le a vitát: ha a nagy magyarországi munkaadók nem kívánnak részt vállalni áldozatvállalásból, „el lehet menniük” Szlovákiába. A „gyáriparos” azóta használja már-már mániásan háztáji újságját, a Magyar Hírlapot, illetve zsebtévéjét, az Echót a kormány gyalulására. A sértettség azonban régebbi keletű, és azzal függhet össze, hogy a kormányfő nem hajlandó alkudozni Szélessel. Nyilván más oligarchákkal meg igen. (Fotó: HVG, Müller Judit)

Comments are closed.