Forrás: BPI

A zsidók nagy története címmel nyolcvanoldalas

évvégi különszámmal jelent meg

csütörtökön a L,Express című francia politikai hetilap, amely

kétoldalas interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas íróval.

A Sorstalanság szerzője a lapnak elmondta: őt a holokauszt tette

zsidóvá, mert annak ellenére, hogy gyerekkorában tudta magáról, hogy

zsidó, nem részesült zsidó nevelésben és nem volt vallásos sem. Az

iskolában keresztény etikai és morális elvű oktatást kapott.

„Zsidóságom kérdése globálisan távolt állt tőlem” – hangsúlyozza az

író. Szerinte a zsidó kérdés már az Osztrák-Magyar Monarchia idején

is kényes probléma volt, de akkor nem faji, hanem vallási kérdésként

merült fel a zsidóság vállalása. A különbség azért jelentős Kertész

szerint, mert amíg egyik oldalon spirituális és hitkérdésről van

szó, addig ha faji alapon vizsgáljuk a zsidóságot, nincs módja a

kiirtástól való megmenekülésre annak, aki zsidónak született.

Kertész Imre szerint lényeges dolog, hogy Auschwitz után a világ

rendje egyáltalán nem változott meg. Sok millió ember ugyanúgy él,

mint a harmincas években. „Mert az emberi természet olyan, amilyen,

és mert az európaiak többségének léte nem sérült, csak az áldozatok

családjai voltak érintve. Továbbra is közöny tapasztalható a másság

iránt, mindenhol konformizmus van, és véleményem szerint a lényeg

nem változott. Egy ideig szó volt Auschwitzról, de aztán a régi

szokások újraéledtek” – véli az író. Szerinte a holokauszt az

európai történelem egyik legfőbb eseménye és ennek ellenére nagyon

kis helyet foglal el. Ennek oka az, hogy „ha igazán felmérnénk annak

súlyát, amit képvisel, akkor nem tudnánk tovább élni”.

Kertész saját bevallása szerint nem cionista: „Olyan zsidó

vagyok, aki nem ismeri a zsidó kultúrát, aki nem beszél héberül és

aki Európában él. Szolidáris vagyok a zsidókkal, Izraellel, tudom,

hogy a sorsom hozzájuk köt. De én európai vagyok. Úgy gondolom, hogy

Európában sok zsidó nem cionista, hanem mindenekelőtt európai”.

A Nobel-díjas szerző meg van arról győződve, hogy amióta

Jeruzsálem lett Izrael fővárosa, a diaszpórában élő zsidóság

lassanként teljesen asszimilálódik ahhoz az országhoz, amelyikben él

és végleg el fog tűnni.

Az állandóan megjelenő kételkedését illetően a L,Express

kérdésére Kertész elmondta, hogy hívő, de abban nem hisz, hogy Isten

egy olyan öregember, aki állandóan vigyáz rá. A vallásos érzelme

miatt köszönetet mond az életnek, de nem tudja, hogy azt kihez

intézze. „Még ha senki sem hallja, akkor is köszönetet kell mondani.

A kérdés nem az, hogy Isten létezik-e vagy sem. Úgy kell élni,

mintha létezne” – vallja Kertész Imre.

BreuerPress-Panoráma

Comments are closed.