2007.12.19., 2007. évfolyam, 50. szám
szerző: Kulcsár István forrás: 168 Óra
Egy ötvenegy éves kémhistória rejtélyének végére tett pontot a minap önkéntes vallomásával egy orosz tévéműsorban Eduard Kolcov, a szovjet haditengerészet nyugállományú búvára. Ha ugyan valóban ez az utolsó szó Lionel Crabb brit békaember eltűnése ügyében, amelynek dokumentumait őfelsége kormánya 2057-ig titkosította…
1955-ben, a második világháború utáni első enyhülési időszakban szovjet hadihajók udvariassági látogatást tettek Nagy-Britanniában. A házigazdáknak feltűnt, hogy a Szverdlov cirkáló milyen könnyedén, minden manőverezgetés nélkül állt be a portsmouthi kikötőben a neki kijelölt helyre. Ennek okát felderítendő, a brit katonai hírszerzés, az MI6 – házigazdához nem éppen illő módon – titokban egy könynyűbúvárt küldött a szovjet hadihajó víz alatti részének kikémlelésére. Lionel Crabb, a tapasztalt búvár megállapította, hogy a cirkáló fenekén, a hajóorrhoz közel egy mélyedésben propeller működik, és ez segíti a hajó pontos irányítását. Ezenkívül más, a nemzetközi hajóépítésben nem ismert újításokra is bukkant, de az idő rövidsége miatt munkáját nem tudta befejezni.
Ezért amikor egy évvel később – 1956 áprilisában – a Szverdlov ikerhajója, az Ordzsonikidze futott be Portsmouthba, Crabbet megbízták, hogy folytassa, illetve fejezze be a szovjet cirkáló víz alatti részének felderítését. A hadihajón ez alkalommal Nyikita Hruscsov szovjet első titkár és Nyikolaj Bulganyin miniszterelnök érkezett hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába, ami a Nyugat és a Szovjetunió addig fagyos viszonyában áttörésnek számított.
Ki volt Lionel Crabb? A második világháború kitörésekor az akkor harmincéves tüzért tűzszerésznek képezték át, majd Gibraltárba vezényelték, ahol könnyűbúvár lett. Hamarosan kitüntették az olasz békaemberek által telepített aknák felderítésében végzett munkájáért. Később, a szövetségesek inváziója után az észak-olaszországi vizeken, majd a háború után az akkor brit irányítású Palesztinában tevékenykedett, ahol az Irgun nevű cionista szervezet próbálta felrobbantani a gyarmatosítók hadihajóit.
Titkos küldetés
1947-ben – az őrnagyinak megfelelő – commander (korvettkapitányi) rendfokozottal szerelt le. Ezután civil könnyűbúvárként kereste a kenyerét, majd rövid időre a flotta reaktiválta, hogy aztán 1955-ben, megromlott egészségi állapotára való tekintettel végleg nyugállományba vonuljon. A szovjet hadihajók felderítését az MI6 megbízásából mint polgári személy vállalta el.
1956. április 19-én Lionel Crabb egy társával együtt eltávozott portsmouthi szállodájából. Hitelt érdemlően ekkor látták őt utoljára. Látták persze később is, de hogy kik, mikor, és főként, hogy mit csináltak vele – ez a máig, de legalábbis a közelmúltig húzódó rejtély lényege. Aznap este búvártársa elvitte a hotelből a személyes holmiját, a szállodai nyilvántartó könyvből pedig kitépte az ott-tartózkodásukat bizonyító lapot. Április 29-én a brit admiralitás bejelentette, hogy Crabb egy titkos, víz alatti szerkezet tesztelése közben eltűnt a Stokes-öbölben. Az oroszok csak annyit közöltek, hogy az Ordzsonikidze személyzete április 19-én látta a békaembert a hajó közelében.
Csonka hulla
Az angol lapok találgatásokba kezdtek. A többi között megírták, hogy Crabb kémfeladatot látott el, sőt aknát akart tapasztani a cirkáló fenekéhez, de a szovjetek felfedezték, és egyes sajtótermékek szerint megölték, mások szerint a Szovjetunióba hurcolták. A hivatalos látogatásra érkező vendégek hajójának kikémlelése – pontosabban az ügy kipattanása – a brit kormánynak több mint kínos volt. Egy képviselői interpellációra válaszolva Anthony Eden az alsóházban kijelentette, hogy a közérdekkel ütközne, ha a békaember eltűnésének körülményei nyilvánosságra kerülnének, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a dolgok nem őfelsége minisztereinek utasítására vagy tudtával történtek. A miniszterelnök aztán rövid úton menesztette John Sinclairt, az MI6 vezérigazgatóját, már csak a „szerv” hatáskörének túllépéséért is. (Tudniillik a katonai felderítés csak külföldön működhet, Nagy-Britannián belül ez az MI5 feladata.)
14 hónappal később a Pilsey-sziget közelében a britek egy békaember-felszerelést viselő, fej és kezek nélküli torzót fogtak ki a tengerből. A térdén megtalálták azt a heget, amely Crabb különleges ismertetőjele volt; a hulla feltűnően kis lábmérete is megegyezett az eltűnt búváréval. Ennek ellenére sem az eltűnt békaember exfelesége, sem a barátnője nem tudta egyértelműen azonosítani a holttestet, viszont hajdani búvártársa megtette ezt, ezért a testet mint Lionel Crabbet temették el. Egyesek szerint azonban Crabbet évekkel később látták a moszkvai Lefortovo börtönben. Ezt tűnt alátámasztani hajdani búvártársának későbbi nyilatkozata is, amely szerint a Pilsey-sziget közelében előkerült holttest határozottan nem Crabbé volt, és ő, amikor agnoszkálta, csak felettesei nyomására állította azt, hogy felismerte benne egykori bajtársát.
A hetvenes években nem kis szenzációt váltott ki a könnyűbúvár szovjet elrablásának variánsát tovább cifrázó J. Bernard Hutton Crabb korvettkapitány él című műve. Szerzője azt állította, hogy Crabbet az Ordzsonikidze cirkálót kísérő egyik torpedóromboló, a Szmotrjascsij matrózai kémkedés közben elkapták és foglyul ejtették. A búvárt Moszkvába vitték, ahol egy Mjaszkov nevű ezredes rávette, hogy dolgozzon nekik, hiszen London már úgyis lemondott róla. Meg is mutattak neki egy képet a Pilsey-sziget közelében kifogott és a britek által azonosított, csonka holttestről, amelyet, úgymond, valójában egy szovjet tengeralattjáróról löktek vízbe az angol partok közelében, azt követően, hogy heget „varázsoltak” a térdére. 1959. december 7-én – folytatódik a történet – Vlagyivosztokban szolgálatra jelentkezett egy a papírjai szerint a fekete-tengeri flottától átvezényelt búvár, Lev Lvovics Korabljov tengerészhadnagy, aki hibásan beszélt oroszul. (A „Korabljov” nemcsak hasonlít a „Crabb”-re, de hogy még szebb legyen: az orosz „korablj” – hadihajó – szóból képződött.) Nem sokkal később – ugyane forrás szerint – Crabb anyjának kezébe került egy palackban továbbított üzenet, ám annak tartalmát soha senkinek sem árulta el.
Kést mutatott
A kilencvenes évek elején az akkor már Izraelben élő Joszif Zverkin, aki valaha diplomáciai fedéssel szovjet hírszerző volt Londonban, azt a „biztos” variánst adta elő, hogy amikor észrevették a vízben a cirkáló körül matató Crabbet, felsőbb parancsra egy ott szolgálatot teljesítő szovjet mesterlövész agyonlőtte. És a legújabb fejlemény, amely talán a legvalósabbnak tűnik: az orosz REN TV „Titkos történetek” című dokumentumsorozatában Eduard Kolcov nyugállományú haditengerész, hajdani könnyűbúvár nemrégiben elmondta, hogy amikor felfedezték a cirkáló fenekét kutató Crabbet, ő odaúszott, és késsel elvágta az angol kém torkát. (Lehet, hogy a fej így vált le a törzstől.) Kolcov, akit ezért a „hőstettért” Vörös Csillag Érdemrenddel tüntettek ki, a tévéműsorban még az ominózus kést is felmutatta.
