Forrás: 168 Óra

2007.12.13., 2007. évfolyam, 50. szám

forrás: 168 Óra

Határon kívüliként az a benyomásom, hogy ellenség híján megzavarodott a nemzetem, s egyik végletből a másikba rohangál. Politizálni szerető öreg magyaroktól is ezt hallom, karlegyintéssel.

Miért is ez az őrült cirkusz mindenért? Vekkeres, kerepelős, tojásdobálós s minden egyéb, tébolydából kiengedettek szokásainak gyakorlása? Még meg sem kóstolták a pudingot, de már hánynak! (Orvosok is.)

Mi, itt a szomszédos Szlovákiában már ezt mind letudtuk. S most azért félünk, hogy Fico, mint Orbán is tervezi, majd visszacsinálja, s az állam akar gazdálkodni minden ember pénzével. Maradt itt állami biztosító is, oda is bejelentkezhet, aki akar, aztán várhat mindenben a sorára.

A konkurenciában dolgozó biztosítóknál jobb a helyzetünk évek óta, mert ők szükség esetén nem kényszerülnek rendszeresen késni a fizetéssel. Nálunk a kórházak gyógyítanak, aztán az ápolás szükség szerint otthon vagy egyéb helyen történik. Egy nyaki porckorongcsere, amiből kijutott, háromnapi kórházi tartózkodást igényel. De a szívkatéterezés titángyűrűvel sem tart tovább. Félévenként váltani lehet orvost is és biztosítót is.

Az üresen járó vonatok ügyét is már rég letudtuk. A fülemileperek kedvelése – azt hiszem – nemzeti sajátság.

Meg a népszavazás is. Nálunk max. egyszerre négy kérdést lehet föltenni, no nem arról, hogy akarsz-e ingyen élni, mert ez a mostani reményteli ebbe az egy kérdésbe is beleférne.

Európában talán majd megtanulunk ünnepet ülni, és nem zsidózni, mert ha az ember utánanéz, meglátja, hogy kire is büszke a Nobel-díjasok között és a nemzet nagyjai közt.

Ehhez kívánok sikeres és boldogabb új esztendőt.

Néveri Eszter, Léva

Comments are closed.