Forrás: Híradó

Kodály reggeltől késő estig

2007. december 13. 09:32

Több száz énekes, több száz dal, több ezer hallgató hajnaltól éjszakáig Kodály Zoltán tiszteletére

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Műsorvezető D. Bányász Gergő: – Kodály reggeltől késő estig. A Kodály-év alkalmából egésznapos ingyenes koncertsorozattal emlékeztek meg a világhírű szerző zenei örökségéről. Így többek között olyan gyerekek ülhettek a nézőtéren, akik Kodály-módszerrel tanulnak ugyan, de még sohasem hallgattak Kodályt a Zeneakadémián.

Riporter Nagy András: – A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be – mondta egyszer Kodály Zoltán. És ő e szerint is élt. Minden energiáját a zeneszerzésnek, zenetanításnak és a zenegyűjtésnek szentelte.

Batta András, rektor, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem: – Kodály a görögség ideáljában élő ember volt, ő maga is a testét ápolta és sportolt, korcsolyázni járt a Városligetbe, úszott minden nap a Lukács uszodában, hatalmasakat kirándult, tehát ez a görög szépség eszméje, nagyon szép férfi volt egyébként, és ugyanakkor a szellemnek is az épsége és a tisztasága. Tehát ő egy teljes emberben gondolkodott, mint Platon annak idején.

R.: – Kodály Zoltánról kortársai azt mondták, ő nem magyarkodik, ő magyar. Nem népeskedik, hanem népi. A magyar kultúra ügyét szolgálta az I. világháború előtt is, amikor az Akadémiától távol, a falvakban népzenét gyűjtött. Akkor is, amikor a zsidótörvények ellen tiltakozott és akkor is, amikor egy budapesti apácazárda pincéjében bujkálva is zenét írt. És akkor is, amikor a II. világháború után részt vett az ország szellemi újjáépítésében. Egy utolsó beéneklés, és a pécsi Kodály Gimnázium Leánykara kiállt a közönség elé a Zeneakadémia kistermében. Nagyon izgultak, de ez a hangjukon szerencsére nem hallatszott. Rajtuk kívül ma több tucat előadó, kórusok, zenekarok és zeneművészek léptek fel a Zeneakadémián. A Kodály-emlékév keretében ugyanis az ország legjobbjai 12 órán keresztül folyamatos Kodály-műveket atak elő.

B.A.: – A teljes embert a mai társadalom elveszti, ha a zenét a képzésből, az éneklést a képzésből kihagyja. Ma ezek problematikus dolgok, mert nem biztos, hogy egy 16 éves kamaszt népdalok éneklésére lehet rávenni, vagy háromszólamú kórusműveknek az éneklésére, de, hogy jó együtt énekelni.

R.: – Még tartottak az Akadémián a koncertek, amikor mi Ökrös Ottó zongoraművésszel találkoztunk. Egy hangulatos kis vendéglőben. Ő ugyanis itt zongorázik, ha mégsem, az Akadémia növendékeit tanítja.

Ökrös Ottó: Kodályt nagyon nehéz, tehát nagyon játszani, de viszont olyanoknak, mint én például, annak idején mivel összegyűjtötte a népdalokat hála Istennek, azt hiszem nemcsak én köszönhetek Kodály Zoltánnak nagyon sokat. Szerintem a magyar nép is. Amit a Kodálynak köszönhetünk egyébként, hát a szolmizálást, ugye?

R.: – Ez az igazi Kodály-örökség. Ökrös Ottó egy szilveszteri koncertélményét meséli el, az úton énekelni kezdtek.

Ö.O.: – Én azt énekeltem, hogy Elindultam szép hazámból, és ugyanígy, sírtam, könnybe lábadt a szemem.

R.: – Kodály Zoltán története egy igazi magyar sikertörténet. Eddig bárhol is jártam a világban, soha nem fordult elő, hogy ne ismerték volna Kodály nevét, a mi feladatunk pedig az, hogy ezt a jelentős zenei örökséget megőrízzük.

Mv.: – Ez volt Az Este. Címeinket már láthatják, utánunk a Kultúrház következik. Nézzenek be oda is! Viszontlátásra! Vigyázzanak magukra!

Az Este

Comments are closed.