2007.12.06., 2007. évfolyam, 49. szám
forrás: 168 Óra
Boros Oszkár olvasónk szerint összekevertem az izraeli hírszerzést és az elhárítást. Rólam írta: „Szerinte Grajewski (a kém) a Sin Béttel állt kapcsolatban, holott a külföldi hírszerzéssel nem ez a titkosszolgálat foglalkozik, hanem a Moszad.”
Olykor valóban tévedek. Ezúttal nem, mert magának a kémnek biztosan tudnia kellett, hová dolgozik. Ő pedig a Haaretz című izraeli napilap 2006. október 11-i számában – először lépve a nyilvánosság elé – a következőket nyilatkozta: „And only now did I decide to tell it. I worked for the Shin Bet.” (Csak most határoztam úgy, hogy elmondom: a Sin Bétnek dolgoztam.)
Nem is dolgozhatott volna másnak, mint a Sin Bét névre hallgató elhárító szolgálatnak. Ugyanis nem „külföldön” dolgozott, hanem Izraelben. 1957-es emigrálása után az Izraelben tevékenykedő szovjet ügynökök (diplomaták, egyházi személyiségek) voltak a kijelölt kapcsolatai. Róluk jelentett „tartótisztjeinek”, a Sin Bét embereinek, általuk továbbított valódinak tetsző, de általában hamis híreket a Szovjetunióba Izrael szándékairól. Ez a tevékenység nem a hírszerzés, hanem az elhárítás témakörébe tartozik. Nota bene: mindkettő „kémtevékenység” a szó hagyományos értelmében.
Olvasónkat nyilván az tévesztette meg, hogy Grajewski – 1956-ban, még varsói újságíróként – Izrael lengyelországi nagykövetségére vitte el Hruscsov titkos beszédének általa megszerzett példányát. Feltételezte, hogy ott a majdani kém a hírszerzés, a Moszad emberébe ütközött. Ez a feltételezés is hamis. A szóban forgó Haaretz-cikkben ugyanis az olvasható, hogy a titkos beszédet Grajewski „a Sin Bét emberének adta át”. Én hiszek az izraeli lapnak.
Mindebből az következik, hogy Grajewski Varsóban nem VOLT, Izraelben meg nem LEHETETT a Moszad, tehát a hírszerzés embere. Csöndben megjegyezném még, hogy az izraeli hírszerzés – ellentétben a nálunk is virulens téveszmékkel – csakis ott fejt ki külföldön tevékenységet, ahol az Izraeli Állam biztonságára nézve veszélyeket gyanít. (A hangsúly a nemzetbiztonságon van. A Moszad nem a diaszpórában élő zsidó emberek védelmére, még kevésbé érdekeinek képviseletére létrehozott szervezet. A Moszad döntően az arab és a mohamedán világban tevékenykedik. Az európai antiszemitizmussal nem foglalkozik, annál inkább az európai kormányok Izraelt érintő tevékenységével. Hangsúlyos különbséget tesz Izrael és „a zsidók” közé. Nem zsidó, hanem izraeli szervezet.) Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az 1956-os Lengyelország, ellentétben a Szovjetunióval, nagyon érdekelte a Moszadot. Viszont meg vagyok győződve arról, hogy nincs Izraelnek olyan nagykövetsége, ahol ne dolgoznának a Sin Bét emberei (az elhárítók). Ám ezek nem a fogadó ország polgárait, hanem saját diplomatáikat, a nem diplomata státusú kiküldötteket, továbbá – olykor – a beutazó izraeli állampolgárokat figyelik. E tekintetben egyébként minden más államra hasonlítanak, még Magyarországra is. Az elhárítók mindenütt jelen vannak – a kádári Magyarország külképviseletein legalábbis így volt -, a hírszerzők viszont nem. Tovább gombolyítva – a hasonlóság okán – ezt a szálat: Varsóra mint VSZ-szövetségesre a magyar hírszerzés nem „dolgozott”, viszont az elhárítás a követségen mindig jelen volt. Nehogy egy diplomatát (vagy más magyart) a nyugatiak beszervezzenek.
P. S. Kicsit rossz néven vettem, hogy Boros úr szerint én „igyekeztem” javítani kitűnő barátom, Yehuda Lahav cikkének „állítólagos” hibáit. Ez a modor lekezelő. Semmilyen „igyekezet” (próbálkozási hajlandóság) nem volt bennem, a jó szándékú tévedések pedig nem „állítólagosak”, hanem egészen valódiak, amint én azt – hitem szerint – félre nem érthető módon bizonyítottam. A cikk lényegi tartalma egyébként nem volt téves, és az egész kontextusban ötödrendű (úgyszólván filológiai kérdés), hogy Grajewski (Grayevsky) a Sin Bétnek avagy a Moszadnak dolgozott-e.
Olvasónknak javaslom az interneten fellelhető hírportálok gyakoribb látogatását.
Aczél Endre
