FELMENTETT CSEH CIPŐKIRÁLY
Ártatlannak nyilvánították a második világháború után náci kollaboránsként 15 év börtönre ítélt Jan Antonín Batát, aki a családnevét viselő márkát világszerte ismertté tette.
Semelyik Bata soha nem tagadta meg csehszlovák vérét – jelentette ki júniusban a prágai városi bíróság előtt a Torontóból érkezett 93 éves Tomas Bata. Évtizedes küzdelmének eredményeként a cseh főügyészség november közepén ejtette a háború után megfogalmazott vádat nagybátyja ellen. A csehszlovák cipőgyár-birodalmat 1932-től igazgató Jan Antonín Batát a háború után azzal vádolták, hogy kollaborált a náci megszállókkal. A bíróság 1947-ben e vádak alapján távollétében 15 év börtönbüntetésre ítélte. A döntés nyomán – a Benes-dekrétumok németekre, magyarokra és árulókra vonatkozó kitételeinek megfelelően – a cipőkirály minden vagyonát elkobozták. Jan Antonín Bata 1965-ben Brazíliában halt meg.
„Nem történt bűncselekmény. Az ügyet lezártuk” – jelentette ki Stepánka Zenklová ügyészségi szóvivő, miután a prágai városi bíróság jogerősen megsemmisítette a hatvan évvel ezelőtt meghozott elmarasztaló ítéletet. Meglehet azonban, hogy ennél többről van szó: a család állítása szerint a nagyvállalkozó nemhogy nem működött együtt a megszállókkal, hanem az emigráns kormányt támogatta jelentős összegekkel. Emellett – miképp erről a bíróság előtt többen tanúskodtak – mintegy háromszáz zsidót mentett meg a haláltól azzal, hogy tengerentúli gyárakba helyezte át őket.
A Jan Antonín Bata féltestvére által 1894-ben Zlínben alapított cipőgyárat az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének első világháborús megrendelései lendítették fel, 1927-től pedig az amerikai Ford Művekben ellesett futószalagos gyártási technológia forradalmasította a termelést. Csehszlovákia egyik legjelentősebb iparvállalatát azonban Jan Antonín tette az egész világon ismert, 100 ezer főt foglalkoztató cégbirodalommá (benne a martfűi cipőgyárral).
A morvaországi Zlínt – amelyet 1949-től negyven éven át Gottwaldovnak neveztek – a Bata cég által emelt köz- és lakóépületek, iskolák, egy eredetileg cipőreklámokat gyártó filmstúdió és persze a környékről ezreket vonzó ipari központ tette valódi nagyvárossá. A sikeres zlíni modell alapján, cseh építészek közreműködésével az 1930-as években futurisztikus stílusú Bata-városkák épültek Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Horvátországban, Indiában és Kanadában. Ezekben a cipőgyáron kívül a dolgozók és családjuk számára lakóházak, valamint iskola, mozi, postahivatal, étterem, teniszpálya és a legkülönfélébb üzletek kaptak helyet.
A cipősdobozszerű épületekből álló Bata-világban az élet egyfajta átmenet lehetett a nyaralófalu és a börtöntábor között – írta a The Guardian brit napilap tavaly megjelent cikke a Bata-ville-ként is emlegetett angliai East Tilburyről. A városka egykori lakói – mint a riportban közülük néhányan elmondták – rendkívül elégedettek voltak a házakkal, mert azokban az akkortájt még kuriózumnak számító fürdőszoba és villanyáram is volt. A ház azonban csakis a dolgozókat illette meg: akit elbocsátottak, az otthonát is elvesztette. A vállalatvezetés a fegyelmezett munka mellett például azt is megkövetelte dolgozóitól, hogy a kertjüket rendben tartsák.
Bár Jan Antonín Bata a náciktól tartva a második világháború előestéjén elhagyta Csehszlovákiát, és az 1940-es évek elejétől Brazíliából irányította a cégbirodalmat, a németek által megszállt állammal továbbra is fennmaradtak üzleti kapcsolatai. Emiatt az USA-ban éveken át bojkottálták a termékeit. A világháború után a kommunista nyomásnak engedő bíróság számos tanúvallomást és bizonyítékot figyelembe sem véve döntött ellene, és államosította a zlíni gyárat, amely – hajdani fényét elvesztve – Svit néven ma is működik. Eközben az 1970-es években befuttatott Bubblegummers, Power, Marie Claire és North Star márkákkal a Bata-birodalom továbbra is világcég maradt. Központja ma a svájci Lausanne-ban van, az afrikai-ázsiai divíziót Szingapúrból, a latin-amerikait Mexikóból, az észak-amerikait pedig Torontóból irányítják.
A némi családi perpatvar után örökössé vált – a brit pénzügyminisztérium által a közelmúltban „felelős kapitalizmusért” díjjal kitüntetett – Tomas Bata vagyonát 50-70 milliárd koronára becsülik (1 korona = 9,6 forint). A felmentő ítélet nyomán a napokban mégis bejelentette, teljes körű kártérítést követel a cseh államtól az elkobzott, több milliárd koronára rúgó családi vagyonért. Az alapelv a lényeg, hangsúlyozza Tomas Bata: „Akár családi házról van szó, akár tyúkfarmról vagy óriásvállalkozásról, a törvény mindenkire vonatkozik.”
A hírek szerint a család az elvett javakért pénzt követel majd, nem kéri viszont vissza a Zlínben található, művészettörténeti jelentőségű épületritkaságokat. Így aztán Közép-Európa egyik első felhőkarcolója, a híres 21-es épület – amelyben egykor Jan Antonín Bata óriásliftben kialakított dolgozószobája suhant az emeletek közt – alighanem a helyi önkormányzat székháza maradhat.
SCHWEITZER ANDRÁS
