1978, Camp David. Négy arab-izraeli háború (1948, 1956, 1967, 1973) után Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menáhem Begin izraeli kormányfő – Jimmy Carter amerikai elnök közvetítésével – 12 napig tárgyalt Camp Davidben, és megállapodott a békekötés keretéről. Az 1979-ben Washingtonban aláírt megállapodás alapján Izrael kivonult a Sínai-félszigetről, Egyiptom pedig első arab országként elismerte a zsidó államot.
1991, Madrid. Az első Öböl-háború után összehívott konferencián Libanon, Szíria és Jordánia – amelynek delegációjában helyet foglaltak a palesztinok – először tárgyalt nyilvánosan Izraellel.
1993, Washington. A főként Oslóban titokban folytatott izraeli-palesztin tárgyalások eredményeképpen Jichak Rabin izraeli kormányfő és Jasszer Arafat palesztin vezető Bill Clinton jelenlétében a Fehér Házban aláírta az oslói megállapodásokat. Izrael elismerte, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) a palesztin nép egyetlen képviselője. A PFSZ pedig elismerte Izraelt, lemondott az erőszakról, véget vetve az első intifádának. Megállapodtak a korlátozott palesztin autonómia létrehozásáról, de a határok, a menekültek és Jeruzsálem kérdését későbbre halasztották. Az alkut elutasító Hamász és más palesztin csoportok öngyilkos merényletekkel ásták alá az oslói folyamatot.
1994, Vadi Araba, izraeli-jordán határátkelő. Izrael és Jordánia békemegállapodást kötött, az egyezséget nem akadályozták jelentős problémák.
2000, Camp David. Ehud Barak izraeli kormányfő és Jasszer Arafat palesztin vezető – Bill Clinton amerikai elnök személyes közreműködésével – állandó békemegállapodásról tárgyalt. A kudarcot a második palesztin intifáda követte. Ennek ellenére 2001-ben az egyiptomi Tabában szakértői szinten folytatták a tárgyalásokat, amelyeken közeledtek az álláspontok, de Barak választási veresége véget vetett az alkudozásoknak.
