2007.11.28., 2007. évfolyam, 47. szám
szerző: Krug Emília forrás: 168 Óra
Csülök és La Rochelle grófnő a falról köszönti rajongóit, Eduárd életnagyságban szivarozgat a padon. A Rejtő-regények alakjai Korcsmáros Pál képregényei által váltak az ország kedvenceivé. Korcsmáros Gábor, az unoka nemrég képregényüzletet nyitott Budapesten. A műfaj regényes történetét ennek apropóján követte nyomon munkatársunk.
Rejtő-sorozat a Fülesből hatezerért, Tarzan utolsó darabja eszperantóul, Asterix egy jugoszláv kiadótól magyarul. Zsámolyról, tornatermi padról kínálják portékájukat az újpesti általánosban megrendezett képregénybörze résztvevői. Senior gyűjtő alkuszik nála fél évszázaddal fiatalabb „kollégájával”, idős aszszony váltja nyugdíj-kiegészítésre urától örökölt komplett Kockás- és Mozaik-sorozatát.
Vevő mindenre akad, az extra igényen senki nem lepődik meg. Egy úr kizárólag a harmincas években megjelent Tungsram képregényreklámokat gyűjti, tini fiú a Pókemberre, trendi harmincas pedig egy újvidéki kiadó Talpraesett Tom sorozatára hajt.
Korcsmáros Pál Rejtő-adaptációi örökzöldek. Itt árul a börzén Gábor, az unoka is. Pultján Az elátkozott part, a Három testőr Afrikában, A 14 karátos autó – színesben, kemény kötésben. „Két grafikus tíz éve próbálkozik megrajzfilmesíteni a Piszkos Fredet. Hollywoodba is elvitték az ötletet, de ott úgy átírták a történetet, hogy köze nem volt Rejtőhöz. A terv egyelőre parkol, annyi haszna mindenesetre van, hogy a rajzokból újra kiadhattuk a képregényeket. Immár színesben.” Mutatja a nagyapa eredeti, fekete-fehér tusrajzos oldalait is.
A nagypolitika annak idején nem nézte jó szemmel a műfajt. Pedig az első képregény jellegű sorozatokat idehaza maga Jókai Mór közölte Üstökös című lapjában. Aztán a múlt század tízes-húszas éveiben indult amerikai dömping idején Magyarország számos történetet átvett. A szöveg sokáig képaláírásként jelent meg, a „buborékokra” várni kellett. A politika 1938-ban buborékostul, mindenestül betiltotta az importot, s ezzel a tetszhalál állapotába kényszerítette a „honi comicsot”. A háború utáni a hatalom, ha másban nem is, ebben fenntartotta a régi rendet. Egyértelművé tette: szocialista hazánkban semmi keresnivalója ennek az „imperialista kultúrmocsoknak”.
A műfaj álruhát öltött. A „45-ben indult Ludas Matyi például Egy kis szamár kalandjai Budapesten címmel közölt rajzos történeteket, amelyekben aktuális kérdéseket tárgyalt a Kuksi és a textilhiány, Kuksi a népbíróságon, a Kuksi impressziója Szálasiról című epizódokban. Így már tetszett.
A nagy ötlet Gugi Sándoré volt. A rajztanárból lett képregényes ideája: adaptáljanak irodalmi műveket. Bejött. Az ötvenes évek végétől híres magyar regényekből – Jókaiból, Gárdonyiból, Mikszáthból, Rejtőből – Cs. Horváth Tibor írt szövegkönyveket, amelyeket a nagy triász, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és Sebők Imre álmodott képekbe. (Az azóta elhunyt Zórád Ernőről lapunk 2004/39. számában közöltünk portrét.)
„Az adaptációs képregény hungarikum. A rajzok gyönyörűek, de túl sok a szöveg – magyarázza Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke. – Ráadásul Cs. Horváth úgy dolgozott, hogy az üres kockákba beragasztotta a temérdek szöveget, a rajzolónak pedig megmondta, az üres helyre tessék alkotni.”
Az adaptációk mellett előfordultak „szocháziasított” külföldi sztorik is. A Reménység úttörői sorozatban egy család életén keresztül értesülhetett a dolgozó nép az amerikai kontinens főbb eseményeiről. A Texas elrablása című epizód eredetijében a mexikóiak elnyomják az Európából érkező telepeseket, ezért az USA kénytelen felszabadítani Texast. A magyar verzióban a kép maradt, a sztori változott: az imperialista Amerika elrabolta Mexikótól Texast.
A modern értelemben vett képregény 1896-ban jelent meg az USA-ban, s a nyelvet alig beszélő bevándorlókat célozta meg. A húszas években indult a képregényfüzetek dömpingje, rá egy évtizedre került a standokra az immár nemcsak gyerekeknek szóló kalandképregény. A második világháború idején politizáltak is a szuperhősök. 1941-ben egy Amerika kapitánya nevű figura címlapon jobbhorgozta Hitlert, másutt „sztahanovista” Superman biztatott háborús áldozatvállalásra: szabotőröket leplezett le, és mindenkinél gyorsabban vetette a búzát.
Az Egyesült Államokban viszonylag új kategória a független (szerzői) képregény: a Pulitzer-díjas, nálunk is nagy sikerű Mausban Art Spiegelman apja holokausztélményeit idézi fel – a nácikat macskaként, a zsidókat egerekként ábrázolva.
A francia kommunista párt ifjúsági lapja, a Vaillant viszont megbízható forrásnak minősült. Onnan kölcsönözhettek a szerkesztők – Dargay Attila segítségével így lett Pifből Kajla kutya a Pajtás hasábjain. A főleg a Pajtásban, a Fülesben és a Népszavában megjelent képregényekért százezres közönség rajongott. A nyolcvanas évek második felében lazult a szigor, megjelentek a menő amerikai figurák: Miki egér, Tom és Jerry, Garfield és a szuperhősök.
Korcsmáros Pálról azt tartják, hogy tükörből saját gesztusait rajzolta figuráinak. „Tévedés – mondja az unoka. – Az viszont igaz, hogy tudni lehetett, éppen kivel foglalkozik. A gesztusaiból látszott, ha például Fülig Jimmyt formálta. Pár vonallal képes volt karaktert alkotni. Nála még a háttéralakoknak is élettörténetük van.”
Korcsmáros Pál – ellentétben a hivatásos festő-grafikus Zóráddal és Sebőkkel – autodidakta volt. Újságíróként dolgozott, hobbiból illusztrálta cikkeit. Szívesen küldték bírósági tárgyalásra, hiszen ott nem lehetett fotózni. Ő rajzolt. 1944-ben életeket mentett kézügyességével. Barátja, Képes Géza költő, műfordító akkoriban a belügynél tolmácskodott. Biankó igazolványokat csempészett ki, amelyekre Korcsmáros varázsolt pecsétet.
A Rákosi-érában nem írhatott, maradt a rajz. A Pesti Izében erotikus Basa-karikatúrái korbácsoltak kedélyeket, utóbb, fénykorában öt újságnak dolgozott egyszerre. „Kétkezes volt. Ha elfáradt az egyik, folytatta a másikkal. Néha azzal szórakoztatta barátait, hogy egyszerre két kézzel rajzolt. Reggeltől estig dolgozott, napi egy oldal volt a penzuma. Csak annyit mondott neki a forgatókönyvíró: a barokk korban játszódik a történet, a képkockán legyen egy lovas. Ismerte minden kor stílusát, ruházatát.” Illusztrált műszaki kiadványt, készített rajzkészséget fejlesztő könyvet Mesélő ceruza címmel. Szeretőjének Verlaine-kötetet díszített erotikus alakokkal; szakításuk után felesége vállán sírta ki magát. Korcsmárost, nem úgy, mint Zórádot, kevéssé izgatta, hogy a művészvilág lenézi őt és a műfajt. Noha a „mi falunk lesz az első” jellegű téeszpropagandákat ő sem kedvelte, szerette munkáját. Élvezte a nem várt sikert, amely a Rejtő-alakok révén a mai napig töretlen.
Unokája 2002-ben alapított kiadója jelenteti meg a felfrissített műveket. Nyugat-Európában több százezres, Amerikában milliós az olvasótábor, idehaza három-négyezer fős a piac. Számukra készül évente 100-120, könyv formátumú képregény, havonta 8-10 füzet, amelyekből csupán tucatnyi magyar termék. „Amit az olvasók nem ismernek rajzfilmből vagy a moziból, azt nem veszik. Milliós reklámkampány kellene, és reális fizetés a grafikusoknak, különben lehetetlen felfuttatni a magyar képregényt.”
A nagy terjesztők sokáig nem is akartak képregényekkel foglalkozni. Bayer Antal szerint aki gyerekként nem tanulta meg a képregény dekódolási mechanizmusát, később nehezen sajátítja el. „Ugyanúgy érteni kell, mint filmben a vágást, a szépirodalomban a hasonlatot. Más a narrációs technika: egy-egy kocka a valóságban soha nem létező állapotot mutat, sűríti az időt. Sajnos tartja magát a szemlélet, miszerint a képregény leszoktat az olvasásról, a gyerekek könyvek helyett a képregényeket bújják. Ha így lenne, milliárdosok lennénk – mondja Bayer. – És Rolls-Royce-szal furikáznánk a városban.”
Vagy magával a 14 karátos autóval.
Az amerikai comics nagy hatással volt az európai képregényre. A második világháború idején először Olaszország tiltotta be az amerikai termékeket, majd a franciák. Ám megszületett mindenből a gall változat. Például Tarzanból Rahan lett – így szerepelt a kommunista párt által támogatott gyermeklapban, a Vaillant-ban.
A képregény francia nyelvterületen való népszerűségét az Asterix alapozta meg. A túlsúlyos hős kalandjai a hatvanas évek végétől milliós példányszámban jelennek meg. A francia értelmiség rájött: nem gyerektörténeteket lát, hanem társadalomkritikát.
A Magyarországon is népszerű, ám egyesek által durva és szexista képregényként elkönyvelt japán manga sztorija 1945 után kezdődött. Egy japán orvos Walt Disney hatására alkotta meg első művét, a Kimba, a fehér oroszlánt. A műfaj felvirágzott, ma már külön történetek szólnak lányoknak és fiúknak, nőknek és férfiaknak.
A sikeres darabokból rajzfilm, vagyis anime készül. A kereskedelmi tévék csomagokban veszik a sorozatokat, számukra evidens, hogy ami rajzfilm, az gyerekeknek szól. Pedig Japánban ez korántsem egyértelmű. Így fordulhatott elő, hogy idehaza pár éve az RTL Klubon bemutatott Dragon ball című sorozatot az ORTT a felnőttműsorsávba utasította.
