Régi és új feszültséggócok, kölcsönös vádaskodás
2007. november 23. 07:43
A szlovák-magyar viszony ma
A műsorvezető Krizsó Szilvia: A magyar és a szlovák külügyminisztere találkozója kevés enyhülést hozott a két ország közötti feszült viszonyban. Mindösszesen két híd megépítéséről tudtak megállapodni. A kapcsolatokat ugyanakkor olyan ügyek nehezítik, mint a Benes-dekrétumok megerősítése, a magyar helységnevek tilalma a tankönyvekben, vagy éppen Malina Hedvig története. A héten egy aggódó EP-küldöttség is járt Szlovákiában, amely több kifogásolni valót is talált a szlovák kormány nemzetiségi politikájában.
R.: – Nem hozott áttörtést a múlt pénteki külügyminiszteri találkozó. Gyurcsány Ferencnek ugyan hivatalos meghívása van Pozsonyba, de a magyar oldalon a felvidéki magyarokat hátrányosan érintő intézkedések, pl. a Slota-párti oktatási miniszter utasításának visszavonását követelik. Ez a magyar nyelvű tankönyvekben nem engedné a magyar helységnevek használatát. Jan Kubis külügyminiszter megígérte, hogy intézkedik, ám épp a 14 pontos Gyurcsány-Fico feladatlista egyik pontjánál a közös történelemkönyv kapcsán vált érzékelhetővé a feszültség.
Jan Kubis, szlovák külügyminiszter: Mi ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy ez létrejöjjön, és bár lesznek ezzel kapcsolatban éles kritikák, nagyon szomorú, ha kézbe veszek egy magyar és egy szlovák történelemkönyvet, akkor úgy tűnik mintha egyik ország a Földön járna, a másik pedig a Holdon. Pedig 1000 évig egy országban éltünk. És ez a véleményem független attól, melyik országról, hogyan gondolkodom.
R.: – Göncz Kinga szerint a diplomáciai közeledés ellenére Szlovákiában a magyarellenes kirohanásokra továbbra sincs hivatalos elutasítás.
Göncz Kinga, (SZDSZ) magyar külügyminiszter: – A kormányzati pozició azt is jelenti, hogy a győztes pártnak szabadságában áll választani koalíciós partnert, tehát bizonos értelemben felelős a koalíciós partner által elmondottakért is. Nyilván nem személyében. De, hogy itt azért más az összefüggés, mint akkor, ha ellenzéki pozicióból hangzik el valami.
R.: – 2006-ban Robert Fico hosszas lebegtetés után nem a Magyar Koalíció Pártjait, hanem a szélsőséges kijelentéseiről elhíresült Jan Slota pártját emelte a kormányba. Slota szerint az ottani magyar politikusok a trianoni békeszerződés revízióját akarják elérni, ezért semmilyen közösséget nem szabad velük vállalni. A Benes-dekrétumok ügye is pont ezért került elő újra, mert az ottani magyarok történészekkel karöltve egy megbékélési dokumentumot készítettek, ezt maga Fico miniszterelnök is úgy értelmezte, hogy az fenyegeti a szlovák államiságot.
És bár az is kiderült, hogy Fico úgy bírált, hogy előtte nem is olvasta a nyilatkozattervezetet, a szlovák parlament talán a kollektív bűnösség miatt kitelepítettek tömeges kárpótlási igényétől tartva megerősítette a magyarokat elítélő, világháború előtti dokumentumot. ami miatt nem mellesleg 120 ezer magyarnak el kellett hagynia Csehszlovákiát. Később Sólyom László megalázónak és súlyos aktusnak nevezte a döntést, amire Robert Fico azt válaszolta, nem tehetnek úgy magyar közjogi méltóságok, mintha Észak-Magyarországon tartózkodnának. A szlovák külügyminiszter pedig Az Estében egy hónapja Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét okolta.
—————–
(Filmbejátszás)
J.K.: – Csáky úr volt, aki a Benes-dekrétumot elővette, nekem ez nem tetszik. Tetszik, nem tetszik, nekem nem tetszik. Ez idén nyáron az egyik látogatása folyamán Magyarországra megemlítette, hogy feltárja ezt a kérdést, utána feltárta, nagyon szépen becsomagolta bizonyos gesztusba, hogy keressünk valami megbékélést, de Csáky úr rendkívülien jól tudja, hogy miért nyitotta fel most ezt a kérdést, és nem azon nyolc év alatt, amikor ő volt a Szlovák Köztársaság kormányában, amikor miniszterelnök-helyettesként lehetősége nyílott a kérdés feltárására. Akkor nem nyitotta fel. És ezt megint egy év után, amikor egy éve működik ez a kormány, amikor a kapcsolatunk már normális helyzetbe kerültek. Amikor megállapodott a két miniszterelnök konstruktív programban.
Mv.: – Köszönöm szépen.
J.K.: – Amikor szeretnének együttműködni, akkor a Csáky úr úgy döntött, hogy ezt az utunkba veti. Akadályt.
Mv.: – Köszönöm szépen.
(Filmbejátszás vége)
—————–
– Mv.: Az Este vendége Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, jó estét kívánok. Tényleg, miért gondolta úgy, hogy most van itt az ideje felvetni ezt a kérdést?
Csáky Pál, Magyar Koalíció Pártja elnöke: – Nem én nyitottam meg ezt a témát, 60 évvel ezelőtt nagyon szomorú dolgok történtek, és a dél-szlovákiai falvakban több mint 120 községben tartottak megelékezéseket eme szomorú évforduló kapcsán. És az újságírók, a sajtó, a média kérdezte és a választóink is kérdezték, hogy mi a véleményünk ezzel a témával kapcsolatban. Nem új ez a kérdés és nem új a válaszunk sem, azt mondtuk, hogy ugyanazt szeretnénk, amit a szlovák parlament megtett a németek és a zsidók esetében, bocsánatot kértek.
Mv.: – Igen, de azért korábban az MKP úgy ment bele a kormányba, hogy nem veti fel a Benes-dekrétumok ügyét.
Cs.P.: – Ez így van, de ez arra a kormányzati ciklusra vonatkozott, és azt nem mondtuk, hogy egyszer s mindenkorra ezt a kérdést lezártnak tekintjük, ellenkezőleg, mi azt mondtuk, hogy ezt a kérdést lezáratlannak tekintjük addig, amíg valamilyen civilizált megoldást nem találunk. Úgy gondoltuk, hogy most le lehet ülni és lehet róla eme évforduló kapcsán beszélni. Én nem gondolom, hogy egyébként helyes a külügyminiszter úr értékelése, már ő is egyébként megváltoztatta ezt az értékelést, én már találkoztam vele hatszemközt és már más tónusban, más hangnemben beszélt rólunk. Mindenképpen szeretném még hozzátenni, hogy augusztus óta több olyan egyéb témát tettek az asztalra a szlovák kormányzati politikusok, amelyekről igazán nem lehet azt mondani, hogy esetleg mi nyitottuk volna meg, a tankönyvek témája…
Mv.: -…elnök úr, a tankönyvek témájában Göncz Kinga külügyminiszter tárgyalt a szlovák külügyminiszterrel és úgy volt, mintha közös nevezőre tudnának jutni abban, hogy mégis lehet magyar helységnévnek szerepelni a magyar tankönyvekben, na most a legutóbbi híradások azt mondják, hogy ezt most mégsem.
Cs.P.: – Nos, ez a probléma és ez lényegében a hideg zuhany számunkra is, de végül is nem igazán meglepő, mert ez boritékolva volt akkor, amikor az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Pártot bevették a kormányba. Göncz Kinga külügyminiszter asszony nagyon pontosan fogalmazott szerintem Párkányban, amikor egyébként Sturovóban, ha így tetszik, odaát, de ugye milyen őrültség volna ezt használni, tehát Párkányban, amikor azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy a kettős beszéd elfogadhatatlan. Tehát a szlovák kormányzati tényezők úgy gondolják, hogy és ez azt hiszem az egész játéknak a lényege, minket leválasztani Európáról, minket leválasztani a magyar politikáról és utána belpolitikailag azt tenni velünk, amit akarnak. És ez nem fog menni, mi megbékélést akarunk, mi letettük a megbékélési nyilatkozatunkat az asztalra, mi választott képviselők vagyunk, nekem kötelességem minden demokratikus eszközzel megvédeni az ott élő magyarok jogait. Ezért tettünk ebből európai témát, vagy ezért vittük el ezt az egész témát Strasbourgba és nagyon örülök, nagyon örülök, hát végül is sajnálom, hogy így történt, de lényegében az a tény, hogy az európai szocialisták képviselői is nekünk adtak igazat.
Mv.: – Na de ez egyébként javít vagy ront az önök szlovákiai helyzetén?
Cs.P.: – Én azt szeretném, ha normális körülmények között élnénk. Az elmúlt 8 évben megmutattuk, hogy hogy néz ez ki. A szlovákiai magyarok nyugodtan alhattak, bent voltunk a kormányban, és garantáltuk azt, hogy béke lesz. Amikor a Szlovák Nemzeti Pártot bevették a kormányba, ennek a pártnak lényegében egypontos programja van, egy magyarellenesség. És hát nagyon sajnálom, hogy Kubis úr is tárgyalóasztaloknál mond valamit, megígér valamit és aztán nem tartják be. Ezt a XXI. század Európájában nem lehet csinálni, nem szabad csinálni az Európai Unióban.
Mv.: – Elnök úr, ha felajánlaná önöknek a koalíciós kormányzás lehetőségét, akkor élnének ezzel a lehetőséggel?
Cs.P.: – Hát ez most egy pikáns helyzet, ugyanis ma éppen azt mondják a szlovákiai médiák, hogy egy kormányválság határára sodródott a kormánykoalíció.
Mv.: – Az agrárminisztert kívánja meneszteni a miniszterelnök.
Cs.P.: – A két koalíciós partner kezdi most zsarolni a nagy pártot, a Szmer nevű pártot, Robert Fico úr pártját, az egyik párt Meciar úr pártja, nyíltan üzletel, a Szlovák Nemzeti Párt pedig kilószámra teszi a nacionalista javaslatait a parlament asztalára is és a kormány asztalára is. Ebben a helyzetben ez egy nagyon nehéz kérdés, és valószínűleg ezt nem lehetne megoldani, a Magyar Koalíció Pártja 16 hónap után egy ilyen témával kapcsolatban valószínűleg nem mondhatna igent, de lehetne tárgyalni más megoldási lehetőségekről és valószínűleg ezt fogjuk tenni az elkövetkezendő napokban, bár én úgy gondolom…
Mv.: -…más megoldási lehetőségeken, csak, hogy konkretizáljuk, azt érti, hogy mondjuk kívülről támogatnák a kormányt?
Cs.P.: – Nézze, nem egyszerű erre a kérdésre válaszolni most, mert én váltig úgy gondolom, hogy ez nem lesz kormányválság, ez egy erőfelmérés a kormányon belül. De megengedem, hogy esetleg a jövő hét közepére ez akár kormányválsággá is dagadhat ismétlem, hogy nem valószínű, akkor meg kell nézni azokat a reális lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre állnak. A sajtó cikkezik az előrehozott választások lehetőségéről, úgy gondolom, hogy ez nem reális. A Magyar Koalíció Pártja nem igazán tudna támogatni most egy ilyen megoldást. A sajtó cikkezik egy kisebbségi kormányzás lehetőségéről is, ezt meglátjuk, ez Robert Fico habitusától szerintem távol áll. Egy dolog, amit akarunk, hagyjanak minket békén és normálisan élni. A miniszterelnök úr, Fico miniszterelnök úr 16 hónappal ezelőtt ígéretet tett a nyilvánosság előtt, hogy a státuszquo megmarad, ezt kérjük.
Mv.: – Egy rövid kérdésre rövid választ kérnék,Fico miniszterelnök és Gyurcsány miniszterelnök találkozójáról ön tud valami konkrétat? Mikor kerülhet erre sor?
Cs.P.: – Ez Gyurcsány miniszterelnök úr, illetőleg a magyar diplomácia felelőssége, nincsenek ilyen információim, bár el tudom képzelni, hogy esetleg, ha majd időszerű lesz, akkor némi információt kapok én is. De ez Gyurcsány miniszterelnök úr felelőssége.
Mv.: – Köszönöm szépen, hogy itt volt nálunk.
Cs.P.: – Köszönöm én is.
Az Este
