2007.11.22., 2007. évfolyam, 47. szám
forrás: 168 Óra
Tanúk a Don-kanyarból című cikkében (168 Óra, 2007/45.) Bölcs István kérdezi: mit gondoljunk a szovjet hadsereget semmivel egyenlőnek minősítő Heszlényi altábornagy szakértelméről és alantasairól? Noha a kérdések szónokiak – válaszolok.
1945 tavaszán, a budapesti ostrom után két hónapot rokonaimnál, Aradon töltöttem. Egy séta során tűnt fel nekem egy foszladozó plakát, amelyet az 1944 szeptemberében Aradot egy hétre megszálló, Heszlényi József által parancsnokolt 3. hadsereg tisztje, v. O. A. (nevét nem írom ki, mert több ilyen névvel találkoztam a telefonkönyvben, márpedig az ember csak a barátaiért felel, a felmenőiért és a rokonaiért nem) alezredes, városparancsnok bocsátott ki. A plakát a magyarországi úgynevezett zsidórendeletek azonnali bevezetését tartalmazta. Ez volt tehát az első gondja a magyar városparancsnoknak.
Ami Heszlényi Józsefet illeti, ő saját maga fölött mondott ítéletet. Amikor az ausztriai Zwettlben megtudta, hogy szerepel a háborús bűnösök listáján, öngyilkos lett.
Del Medico Imre, Budapest
