2007.11.12., 2007. évfolyam, 45. szám
szerző: Yehuda Lahav forrás: 168 Óra
Jeruzsálemben eltemették a 82 évesen elhunyt Viktor Grajevszkit, aki a történelem egyik legnevezetesebb kémakcióját hajtotta végre:ő volt az, aki 1956-ban kijuttatta Nyugatra Hruscsovnak a Szovjet Kommunista Párt 20. kongresszusán elmondott titkos beszédét, amelyben elítélte Sztálin személyi kultuszát. Talán nem meglepő, hogy Grajevszki a véletlennek köszönhetően jutott hozzá a beszéd szövegéhez.
Grajevszki 1925-ben született Lengyelországban. A világháború kitörése után családjával a németek elől a Szovjetunióba menekült, majd a háború után visszatért Lengyelországba. Mint oly sok fiatal, belépett a kommunista pártba, kommunista lapoknak kezdett dolgozni. Néhány rokona kivándorolt Izraelbe, Grajevszki meglátogatta őket, és az ottani valóság annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ő is Izraelben akarja folytatni.
Előbb azonban még visszatért Varsóba, kedveséhez, Lucia Baranowskához, aki történetesen a lengyel pártfőtitkár, Edward Ochab titkárságán dolgozott. A biztonságiak jól ismerték Grajevszkit, úgy is mint újságírót, úgy is mint Lucia barátját, ezért nem esett nehezére szabadon ki-be járkálni a titkárságon.
Mit ad isten
Egy szép napon „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott, számozott dossziét pillantott meg barátnője asztalán: Hruscsov elvtárs beszéde a 20. kongresszuson. Beleolvasott, és rögtön látta, hogy „robbanóanyag” van a kezében. „Itt nem tudok folyamatosan olvasni, állandóan zavarnak a telefonhívások. Nem vihetném haza a dossziét, hogy nyugodtan elolvassam?” – kérdezte Luciát. Gyanútlan barátnője beleegyezett: „Délután négyig hozd vissza. Legkésőbb akkor vissza kell tennem a páncélszekrénybe.”
Grajevszki kabátja alá dugta a dossziét, kisétált a titkárság épületéből – egyenesen az izraeli követségre. A követség titkára – mit ad isten – az izraeli titkosszolgálat embere volt. Grajevszki megmutatta neki a dossziét. Évek múlva így írta le a jelenetet: „A titkár arca váltakozva volt sápadt, piros, bíborvörös és ismét halálsápadt. Aztán elsietett, lefénymásolta a dosszié tartalmát. Délután négy előtt ismét Ochab titkárságán voltam a dossziéval.”
Másnap a diplomáciai postával Tel-Avivba küldték a Hruscsov-beszédet. Az izraeli titkosszolgálat akkori vezetője, a nemrég elhunyt Amosz Manor mindig is mint a szolgálat legnagyobb sikerét említette a Hruscsov-beszéd megszerzését. Persze azzal nem dicsekedett el, hogy Grajevszki adta át a titkosszolgálat képviselőjének a beszédet, és neki szinte semmi érdeme nem volt annak megszerzésében…
Hruscsov ominózus beszéde a 20. kongresszuson (Fotó: MTI) Huszonnégy órával később már David Ben-Gurion miniszterelnök asztalán volt a beszéd, majd – a kézjegyével ellátva – az amerikai CIA központjába küldték. Ott egy ideig vizsgálták, autentikus-e a szöveg, majd 1956 júniusában különféle sajtótermékek útján nyilvánosságra hozták. A „Hruscsov-akció” az amerikaiak szemében nagyban emelte az izraeli hírszolgálat presztízsét, és tulajdonképpen akkor kezdődött meg az amerikai és az izraeli titkosszolgálatok szoros kapcsolata.
Grajevszkit senki nem hozta kapcsolatba a Hruscsov-beszéd kiszivárogtatásával, ő minden gyanún felül állt. A lengyel hatóságok nem gördítettek akadályt kivándorlása elé, és 1957-ben Izraelbe érkezett. Ezzel azonban nem értek véget Viktor Grajevszki életének fordulatai. Izraelben eleinte a külügyminisztériumban dolgozott. Ehhez tökéletesítenie kellett héber nyelvtudását. A nyelvkurzuson együtt tanult néhány Tel-Avivban szolgáló szovjet diplomatával. Érdeklődésüket felkeltette izraeli kollégájuk tökéletes orosztudása, és be akarták vonni szervezni. Grajevszki nem mondott nemet – viszont jelentést tett az ajánlatról az izraeli titkosszolgálatnak, amely kapva kapott az alkalmon. Így lett Grajevszkiből „kettős ügynök”, aki tizennégy éven át az izraeli biztonságiak által rendelkezésére bocsátott, igaznak látszó hamis információkkal látta el a szovjeteket – többek között az 1967. évi „hatnapos háború” idején -, majd izraeli „munkaadóinak” beszámolt szovjet kapcsolatairól.
Sok éven át
A szovjetek annyira elégedettek voltak szolgálataival, hogy Lenin-díjjal jutalmazták. Grajevszkinek, a kémnek persze a szovjet nagykövetségen, nagy titokban adták át a díjat. Ő minderről senkinek nem szólt, még legközelebbi barátainak sem. Csak röviddel halála előtt mondta el egyiküknek: „El sem tudom mondani, milyen nehéz volt ilyen sok éven át kettős életet élni.”
Csak ez év augusztusában, kevéssel halála előtt hívták meg Grajevszkit és családtagjait az Izraeli Biztonsági Szolgálat központjába, ahol a hazájának tett szolgálataiért emlékérmet adtak át neki. „A Lenin-díj híresebb, az emlékérmet viszont valódi érdemeimért kaptam” – kommentálta az eseményt a kitüntetett.
