Attila és Lehel folytatják erdélyi utazásukat
2007. november 9. 14:18
7. rész Isznak a csíkmadarasi forrásból is, hogy fitten-frissen vágjanak neki az elkövetkezendő kilométereknek
Csíkmadaras, Csíkszeredától 15 km-re északra az Olt lapályán, a Madaras-patak mentén fekszik. Nevét madarakban gazdag területéről kaphatta, de lehet hogy solymászok faluja volt. 1332-ben említik először. A hagyomány szerint a falu eredetileg a Hámorkertben (Fejedelem kertje) települt. Lakói egykor vas és higanybányászattal foglalkoztak, ami fejedelmi monopólium volt. Nyugati határrészét ma is Hámornak, illetve Fejedelem Kertjének nevezik. Lakói szállították a vasércet Hámorra, ahol a vasolvasztást a dánfalviak végezték. A 18. században kifogyott a vas, ekkor a felcsíki fazekasság központja, híres fazekasfalu lett. A 19. század végére azonban ez is eltűnt a faluból. Gazdag termálvízkészletei, kiakanázatlan vas és andezit telepei vannak. 1910-ben 2250 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.
A fiúk Dánfalvára érve megzabolázhatatlan vágyat éreznek, hogy kipróbálják az agyagozást és a szövést. Az lehet, hogy az elkészült művek a csíki kézművességnek nem a legjellegzetesebb és legszebb darabjai, de legalább megpróbálták.
Csíkdánfalva Erdély keleti részén, a Csíki-havasok és a Hargita vulkanikus vonulata által körülzárt Felcsíki medence középső részén fekszik. Ősidők óta, székelyek lakta település. Már az 1332-1337-es pápai tized-behajtásokról készített jegyzékben is szerepel. Ma Oltfalva-, Város-, Középszeg- és Felszeg-tízesek alkotják Csíkdánfalva községet. Már Báthory Zsigmond idejében vasbányászattal, vasolvasztással foglalkoztak. A lakosság fő megélhetési forrása az állattartás volt és az is maradt napjainkig. Dánfalván a XVII – XVIII. században bontakozott ki a fazekasmesterség. „Készítettek dísztárgyakat, bokályokat, gyerekjátékokat, csempekályhához való csempéket és edényeket.” Ma a fekete-kerámia készítéséről, valamint a gyapjúból szőtt szőnyegek (felcsíki rakottas) terítők készítéséről híres a község. A fafeldolgozás és értékesítés szintén megélhetést biztosított az itt élő embereknek. Ahogy ezt egy 1820-as feljegyzés is bizonyítja: „Készítenek: dránicát, metszenek deszkát, emezt itt helyben, a deszkát pedig Brassóba viszik, mely négy vagy ötnapi járó út, és jó pénzen eladják.”
„Van szintén Dánfalva határán és a községtől nyugatra, mintegy félórányi távolságban, egy igen hasznos borvízforrás. Ez az úgynevezett „Dugási–borvíz”, amely igen szép helyen fekszik, s amelynek az a kiváló tulajdonsága van, hogy nyáron kissé hidegebb, télen pedig olyan meleg, mintha fel volna melegítve. (…) Ez a borvíz a legnagyobb gyógyhatással bíró borvizek egyike az összes gyógyforrások között, mert itt több kihűléses beteg gyógyult”- írja 1880-as években Vitos Mózes: „Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez” című munkájában. A Dugásfürdői gyógyvizet Attila és Lehel is kipróbálják. Fürdőzés közben azt is megtudják az intézmény vezetőjétől, hogy a helység neve is a borvízhez kapcsolódik. Az elődök ugyanis a vizet akarták rejteni, titokban akarták tartani, hogy gyógyvíz tör fel a földből.
Következő állomásunk Csíkszentdomokos (nevét középkori Szent Domokosnak szentelt templomáról kapta) Márton Áron szülőfaluja, aki Erdély egyik leghíresebb és leginkább tisztelt egyházi személye. Ökumenikus szellemiségével nagy hatást gyakorolt az öt felekezet között megosztott erdélyi magyarság lelki egységére. Nem véletlen, hogy amikor 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront nevezte ki a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe, felekezeti hovatartozástól függetlenül kitörő örömmel fogadták Erdély-szerte. Élete során fellépett a zsidó deportálás-, a magyarok diszkriminációja ellen, amiért 17 évre börtönbe zárták. Szabadulását követően 1 évre háziőrizetre ítélték, és még 11 évig nem léphetett ki a püspöki palotából.
A falu határában a Pásztorbükkön gyilkolták meg a székelyek Báthori András bíborost, erdélyi fejedelmet 1599. október 31-én. A gyilkosságért VII. Kelemen pápa 100 éves átokkal sújtotta a községet. A gyilkosság helyére 1816-ban keresztet állítottak, amely ma a templom belső falánál áll, Pásztorbükkön pedig kápolnát építettek.
Lehel és Attila végül vonatra szállnak, hogy Erdély gyönyörű vidékeit madártávlatból is láthassák. Alagutakon és szédítő magasságú völgyhidakon keresztül vezet az útjuk, egészen… De erről többet majd a következő részben!
