Paul Lendvai: agresszív és népes a magyar újnáci tábor
2007. november 8. 10:59


A magyar származású publicista most a zsidóellenesség kezeléséről fejtette ki a véleményét
A zsidóellenesség kezeléséről – egyik oldalon a jelenséggel szembeni fellépésről, a másikon a szándékos tétlenségről – írt kommentárt Paul Lendvai a Der Standard liberális osztrák napilap csütörtöki számában „A tapintatos hallgatás” címmel.
A holokausztot túlélt magyarországi zsidók mind gyakrabban játsszák – akárcsak a harmincas években – a támadási célpont szerepét a csőcselék dühe számára, anélkül, hogy a régi-új antiszemitizmus általános felháborodást váltana ki – vélekedett a Der Standard kommentátora.
A magyar születésű ausztriai publicista belgrádi, antwerpeni, prágai és budapesti példát hozott fel annak megvilágítására, milyen reakciót vált ki a társadalomból az antiszemitizmus jelensége, és milyen magatartás jellemző a hatóságokra. Egyebek között megemlítette, hogy amikor cseh újnácik a közelmúltban menetet akartak szervezni a „kristályéjszaka”, a németországi zsidóellenes pogrom 69. évfordulójára a prágai zsidó negyedhez, Václav Klaus államfő a felvonulás ellen emelte fel a szavát. Visszautasította a passzivitást ebben a kérdésben, hangsúlyozva, hogy a történelem nem ismételheti meg önmagát.
Másképp fest a helyzet Magyarországon, ahol Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége él – jegyezte meg a szerző. Emlékeztetett a Neue Zürcher Zeitung tudósítójának közelmúltbeli megállapítására, amely szerint az agresszív és népes magyarországi újnáci táborra a legszélsőségesebb antiszemitizmus jellemző Kelet-Európában.

Lendvai beszámolt arról is, hogy huszonöt tekintélyes teológus és tudós nyílt levélben fordult a református egyház vezetőségéhez, követelve, hogy nyilvánosan ítélje el ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész október 23-i fellépését.
Az illetékes protestáns püspök és kollégái azonban hallgatnak – írta a szerző. Tudósítása szerint a lelkész az 1956-os forradalom évfordulóján egy nyíltan antiszemita és rasszista rendezvényt szervezett a főváros szívében.
hirado.hu/MTI


november 9th, 2007 at 15:19
A maradék, azaz az immár csak két, országosan is terjesztett szoclib „broadsheet” napilap – szerencsére – közölte Paul Lendvai cikkének lényegét. Lendvait azonban nem rövidítve kellene idézni, mint a Népszabadság és a Népszava tette ma, mert – jómagam legalábbis – az EGÉSZ írásra volnék kiváncsi, de gondolom, számos Sófár-olvasó is. Próbálom elérni a Der Standard ill. a Neue Zürcher Zeitung online változatát, egyelőre nem sikerült, különben is félő, hogy hozzájuk is regisztrálni kell, hogy az ember ne csak az aznapi anyagot olvashassa, hanem a tegnapelőttit is – azaz az archivot. Ha megtalálnám – bármelyiket – mert a NZZ tűnik – a kiragadott részlet alapján – a leginkább szokimondónak, bár a jeles lapot Lendvai csak idézi, de számomra Lendvai véleménye is a „Hogyan kezeljük….?” kérdésben – abszolut mérvadó – volna… Bár ő Ausztriában él és dolgozik, ahol egy Csurka-barátja, botcsinálta angol szélhámos történészt D. Irvinget is rács mögé lehetett dugni, no persze, nem annyi időre, mint amennyit megérdemelt volna. Fogjunk össze, mi, Sófár olvasók, és keressük meg a neten. Hátha más(ok) ügyesebben keres(nek), mint én, és ha sikerül letölteni a szövege(ke)t, és a Sófár egyszemélyes szerkesztőségén keresztül eljuttatják az(oka)t hozzám, én szívesen lefordítom és teszem közkinccsé. Valamennyiünk érdekében és valamennyiünk okulására.
Köszönettel várom tehát bárki IT-guru segítségét ez ügyben. G.
november 10th, 2007 at 00:32
Das feine Schweigen
Neue Aufregung um die «Ungarische Garde»