2007.11.06., 2007. évfolyam, 44. szám
szerző: Erdélyi S. Gábor forrás: 168 Óra
A Harmadik Birodalom első számú csodafegyvere minden bizonnyal a Propagandaminisztérium volt. Akadtak, akik még 1945 elején is – amikor a szovjet csapatok már mélyen bent jártak Németország keleti területein, a nyugati szövetségesek pedig a nyugati végeken – még mindig hittek valami, a világháború menetét megfordítani képes csodafegyverben. Máig nem tudni, hogy fanatikusak voltak, vagy fantaszták, jól értesültek, vagy az orruknál fogva vezetettek.
A világháború katonáinak harci erényeit ismét magasztalják itt-ott, bizonyos könyvekben is, gárdisták masíroznak mindenféle egyenruhában, az ember beléjük botlik. Felébredt hát érdeklődésem a hagyományőrzés iránt.
Megtudtam e könyvből: a negyvenes évek elejéig Hitler abban bízott, hogy elég a győzelemhez a hagyományos fegyverzet. 1942-43-ra kiderült: nem elég. Csoda is kellene hozzá. Így kerültek tervezőasztalra szokatlan formájú repülők (elöl-hátul propellerrel vagy törzs nélkül, csupa szárny formában), zseb-tengeralattjárók, lánctalpas tengerfenékkotrók s effélék. A náci hadvezetés remélni s lelkendezni kezdett. A papíron, elvben, makettben, elmesélve félelmes tudású repülők aztán nem repültek úgy. Nem annyira. Esetleg sehogy.
A kivételesre feldicsért He-177-est, a „lángoló koporsót” csakhamar kivonták a hadrendből. Sosem vetették be a „kisméretű atombombákat” (?) szállító Messerschmitt Bf 109-est. Cönders mérnök messze hordó ágyúja, amivel szerinte a francia partokról lőni lehetett volna Londont, elrepedt, mivel az ágyúcső hossza úgy két templomtoronnyi volt, 150 méter! Azt olvasom a Do-335-ös vadászgépről, hogy „nem lett volna ellenfele a szövetségesek légiflottájában”. Ha…! ”Ám „sohasem került harci alkalmazásra”. Csoda, hogy fegyver.
Csodafegyver volt még a kormányozhatatlan Cápa búvárhajó, a lassú Fóka, a süllyedős Hód. További jó néhány változat már a prototípusok tesztelésén elakadt. Se fegyver, se csoda. Igaz, a sugárhajtású Messerschmitt 262, az ugyancsak sugárhajtóműves Arado 234-es bombázó a kor technikai tudásának a csúcsán állt. De mire volt ez elég?
Ugyanebben a sorozatban, ugyanettől a szerzőtől olvasható még A legyőzhetetlen tigris páncélos, A legyőzhetetlen Messerschmitt, A II. világháború legyőzhetetlen katonái… Aztán történt, ami történt! Vagy hátba döfték volna őket, megint?
(Kurt Rieder [Géczi Zoltán]: A Harmadik Birodalom csodafegyverei, Vagabund Kiadó.)
