2007.10.31., 2007. évfolyam, 44. szám
szerző: Trencséni Dávid forrás: 168 Óra
címke: tüntetések
A taxisblokád tizenhetedik évfordulóját stílszerűen, hídzárral kívánta megünnepelni a rendszer- és kormányváltást sürgető, magát elsöprő többségnek vizionáló törpe minoritás. A rendőrök nem voltak partnerek a felszíni közlekedés teljes szétzilálásában.
Mint gimnazista az első randi előtt: hosszú fogadkozás és tervezgetés előzte meg a pénteki retrospektív hídlezárást. A bulit a nettó náci kuruc.info hírportál szervezte, ám a nagy pillanat közeledtével több „forradalmi” gittegylet is csatlakozott a blokádhoz. Az internetes nyilas szubkultúra leglátogatottabb oldalain százak ígérték: ott lesznek, mert nincs más mód a kormány és a zsidók kiűzésére az országból.
Az esemény fényét emelte többek között Fáber Károly, aki régi motoros a blokádszakmában. Legutóbb a halva született Y tervvel próbálta megdönteni a kormányt, ám épp a sajátjai fütyülték le a színpadról, tervestül. Fáberrel utóbb együtt került rendőrkézre a Németországból hivatásos tüntetőként hazalátogató Gonda László, a permanens, tizenegy fős demonstrációk fővédnöke. Nem hiányozhatott a Jobbik egykori szóvivője, Novák Előd sem, aki tavaly kisbíródobjával kergette az őrületbe a rendőröket és a sajtót. 2006. október 23-i elfogásakor a hangszer megsérült, de az Erzsébet hídra már magával hozhatta a szerszámot. E körben köszönthettük még Polgár Tamás pólógyártó kisiparost és főállású bloggert, aki övéi ügyetlenkedését látva három – az ipari alpinisták babérjaira törő – társával átköltözött a Lánchídra. Tomcatet a pillér lábánál önerőből, sajátosan demonstráló barátait a híd tetejéről már tűzoltói segítséggel szedte le a karhatalom. (Polgárt még a délután folyamán szabadon is engedték.)
Kattintson a képre!
E fenti urakon és hűséges, harminc-negyven fős kíséretükön túl – bár ezrek ígérték, és tízezreket vártak – végül senki nem lelkesedett az illegál hídlezárás ötletéért. E kis csapat reggel nyolckor, Novák dobszavára mégis elhagyta a járda biztonságát, és a csúcsforgalom közepébe lépett. Teljes három percre. Eddig tartott ugyanis a felsorakozott rendőröknek, hogy visszatereljék a helyes útra az elcsatangoltakat. A forgalmat megbénítani nem sikerült ugyan, és a kormány is a helyén maradt, a felvonuló karhatalom azonban jókora részt foglalt le a forgalmi sávokból. Néhány bátor nemzetmentő igyekezett ugyan műszaki hibát kisajtolni autójából a híd közepén, de látva a rendőrök (fel)készültségét – a bevetésre várakozó trélereket -, a kocsik gyorsan megjavultak.
Negyed kilencre a járdára szorított tüntetők száma elérte a kritikus kétszázötvenet. Ettől a hangjuk is megjött, és fennen ócsárolták azt az áldemokráciát, amelyben még egy vacak hidat sem zárhatnak le kedvük szerint. Egyébb nézeteiket maguk között, de jól artikuláltan taglalták. A nyomdafesték nem érdemli meg a citálást.
Az elkövetkező két és fél órában a „forradalmárok” nég az alábbi hőstetteket vitték véghez – kizárólag a nép üdvére: lezárták az Astoriát, ahol a kereszteződésben megállítottak egy BKV- buszt, majd bátran kieresztették bal oldali kerekeiből az ott található liberális levegőt. Innen a Blaha Lujza tér irányába vonultak, ahol egy (idegen) Combino villamost tartóztattak fel – nyilván politikai megfontolásból. Útközben több rendőrautót megrongáltak, az egyiket kromofággal öntötték le, hátha ettől megjön a kormány jobbik esze. De nem jött meg.
A Keleti pályaudvarig nem tartott ki a forradalmi hév, mert mire a rendőrök odáig értek, tüntetőt már nem, csak médiamunkásokat találtak. A kabinet bírta az utca nyomását, és nem távozott, sőt, most valahogy Sólyom László köztársasági elnök sem sietett síkraszállni a rendőrök ellen. Kijelenthető: e forradalmi felfordulást Morvai Krisztinán és a Hír TV-n kívül vajmi kevesen éltették. Ám sokan szenvedték.
A rendőrség, megelőzendő az újabb zendülést, preventív igazoltatásba kezdett. A Rákóczi út környékén cirkáló szakaszai lényegében pofára szólítottak fel fiatalokat irataik átadására, ám az intézkedések legtöbbje a gyors adategyeztetés után véget is ért.
A pedagógiai jellegű igazoltatási hullám délután és este is folytatódott, mivel a rendőrök információi szerint zendülő-utánpótlás érkezésére lehett számítani, úgy százötven kopasz személyében. Az erősítés elmaradt, a végső összeszámlálás során több mint nyolcvan „hazaffy” került, ha csak órákra is, rács mögé.
A blokádkísérletet ezúttal minden párt elítélte, a civil jogvédőkön és az érintetteken kívül a rendőrségi fellépést sem kifogásolta senki. Annyi azonban bizonyos: a helyi érdekű forradalom elnevezésű szabadtéri játék a nemzeti folklór részévé vált. Mindig lesz négyszáz, szellemileg alig bútorozott hőbörgő, aki csak egy ürügyre vár, hogy az utcán üvöltse világgá: a kormány monnyon le! És az ellenzék, az is monnyon le!
Ja, és a híd is monnyon le!
