2007.10.31., 2007. évfolyam, 44. szám
forrás: 168 Óra
1944-ben kilencéves kislány voltam. Ott álltam Újpest Árpád útján egy nyilasokból álló kordon mögött. Az utcán zsidókból álló csoportot hajtottak.
Egy stráfkocsin édesanyám meglátta karon ülő csecsemőjével a legjobb barátnőjét. Sírni kezdett. Egy nyilas a kordonosok közül úgy meglökte a síró anyámat, hogy hanyatt vágódott. S még odaordította neki, hogy elhallgasson, mert közéjük kerülhet.
1956-ban, 21 évesen Sztálinvárosban laktam. A forradalom alatt a Bartók téren gyülekeztek az emberek. A szónokok egymás után ládákra álltak, úgy beszéltek a tömeghez. Az egyik így kezdte a szónoklatát: „Kedves nyilas testvéreim.”
Nekem csak eddig tartott a forradalom.
2007. október 18-án az ATV Friderikusz-műsorában két videoklipet láttam, amelyet az internetről mutattak meg. Szégyentelen és mocskos volt (elmondhatatlan). Szólásszabadság címén ilyeneket is lehessen mondani és csinálni, ez elborzaszt és megrémít.
Sajnos úgy érzem, szoros összefüggések vannak az események között.
Aniszfeld Erzsébet, Rácalmás
