IZRAELI FÖLDPERPATVAR
Izraelben parázs vita kerekedett abból, hogyan kell értelmezni azt a mózesi előírást, amely szerint a földet hétévente pihentetni kell.
Ajvé, ajvé, hová jutottunk… A vallásos pártok kibucaiban dolgoznak a földeken… – panaszkodik Istennek egy izgatott küldött a magyar származású izraeli író, Efrájim Kishon egy novellájában. „Nem baj – így az Úr -, nem fog nekik megártani.” Ekkor azonban felhívják Isten figyelmét arra, hogy a hétévenként esedékes úgynevezett smita év van, amikor a zsidó vallás előírásai szerint a földet parlagon kell hagyni. Erre Isten már felfortyan, és magyarázatot követel az ortodoxok képviselőjétől, aki csak egy pillanatra jön zavarba. „Seregek Ura – mondja -, nem dolgozunk mi a földjeinken. Nincsenek nekünk földjeink Izraelben…” „Ne hochmecolj! Mi van a földekkel?” – vonja kérdőre az Úr. „A rabbinátus eladta, Uram, egy arabnak. Az egész országot eladta. Nincs föld zsidó kézen egész Izraelben, és tetszik érteni, ezért lehet megművelni…”
A humoreszk jórészt valóságon alapszik. Még 1889-ben történt, hogy egy palesztinai zsidó közösség rabbijai úgy döntöttek, a föld mózesi törvény szerint hétévenként esedékes pihentetése – ilyenkor tilos vetni, ültetni, aratni, szüretelni – csak zsidó tulajdonban lévő földekre vonatkozik. Így a bibliai smita rendelkezés – amely lényegében megélhetésüktől fosztotta volna meg a gazdálkodókat – kikerülhető azzal, ha a földet egy évre jelképesen eladják egy nem zsidó vallású személynek. Palesztinában, illetve az 1948-ban megalakult Izraelben azóta hétévenként meg is kötik ezt a szerződést. Így tettek az idén, a zsidó vallási naptár szerint szeptember 13-án kezdődő új, 5768. év beköszönte előtt is. A főrabbitanács smitabizottságát vezető Zeev Witman által aláírt legnagyobb szabású adásvétel értelmében Hamada Ganem 1748 négyzetkilométernyi művelhető földterület birtokosa lett. A drúz származású izraeli állampolgár 70 milliárd sékel (1 sékel = 44 forint) ellenében vált a világ egyik legnagyobb földbirtokosává – igaz, az összeget nem zsebből fizette, hanem előre datált csekken, amelyet a főrabbitanács még esedékessé válása előtt érvénytelenít majd.
A jeruzsálemi parlament, a knesszet 1979-ben törvénybe foglalta, hogy e különleges esetben el lehet tekinteni a földhivatali bejegyzéstől. Ugyanakkor az utóbbi években egyre erősödött azoknak az ultraortodoxoknak a hangja, akik szerint a mózesi törvény megkerülése már csak azért sem fogadható el, mert a smita szabálya nem csak zsidók földjére érvényes. Vannak, akik szerint a Szentföld valamely darabját amúgy sem szabadna eladni, még egy évre sem. A nyomásnak engedve a főrabbitanács szeptember elején kimondta: a helyi rabbik a lelkiismeretük szerint dönthetnek arról, hogy a smita évben kósernek tekintik-e az „eladott” földeken termesztett árukat.
Ekkor azonban kiderült, hogy a kérdés korántsem csak a vallásosokat izgatja. Kétmilliárd sékel kár érheti az izraeli mezőgazdaságot, ha az ultraortodox rabbik nem adják ki a hazai termékek kóserségét igazoló pecsétet – kongatta meg a vészharangot Salom Szimhon, a földművelésügyi tárca vezetője. A miniszter egyúttal azzal is fenyegetőzött, ebben az esetben személyesen akadályozza meg, hogy a forgalmazók a hiányzó gyümölcs- és zöldségmennyiséget importból szerezzék be. Hogy szavait nyomatékosítsa, ellátogatott azokhoz az arab és drúz gazdákhoz, akiket – hogy a termelést a szükséges mértékben növelhessék – a kormány beruházási támogatással és öntözővízkvóta-növeléssel jutalmazott. Eközben – a Háárec című napilap információi szerint – Mahmúd Hábás, a Palesztin Hatóság mezőgazdasági minisztere közvetítőkön keresztül felvetette a kapcsolatot Szimhonnal, hogy a gázai mezőgazdasági termékekre ideiglenesen enyhítsék az érvényben lévő izraeli embargót.
A múlt héten a legfelsőbb bíróság is megszólalt, és érvénytelenítette a főrabbitanács kormány által is támadott döntését, kötelezve valamennyi izraeli rabbit, hogy a rituálisan eladott földeken termelt árukra adják ki a kóserséget bizonyító pecsétet.
A hónapok óta húzódó ügy ezzel talán nyugvópontra jutott. Nem úgy, mint a hasonló perpatvarról beszámoló Kishon-novellában. Annak befejező sorai szerint ugyanis Isten sehogy sem tud belenyugodni a támadhatatlannak látszó, ám felettébb gyanús ügyletbe. „Az Úr felállt. – Döntöttem: formai kifogást emelek.”
SCHWEITZER ANDRÁS
