Unokáink sem fogják látni… – 201. adás
2007. október 28. 15:50
2007. október 28.
Kattintson ide a videó megtekintéséhez!
A 201. városvédő műsor első helyszíne egy üres telek, az ország talán legszembetűnőbb házhelye.
A Lánchíd budai hídfőjében, a Fő utca 1. számú telken állt a Budai Takarékpénztár épülete. 1944-45 telén találatot kapott, azután lebontották. Helyén az Ybl Miklós tervezte ház néhány megmaradt eleméből összerakott Lánchíd-presszó működött évtizedekig.
Azután ez is eltűnt. Hűlt helyén a két szomszédos ház tűzfalait folyamatosan reklámok borítják. Ezt tiltja a főváros, tiltja az első kerületi önkormányzat, újra és újra tiltja a műemlékvédelem is.
A több mint 140 éve épült Ybl-féle ház helyén hatvan éve tátongó foghíjra Hotel Clark néven új szálloda épül rövidesen. Úgy tűnik, a havi sok milliót fialó reklámbiznisz itt addig is, mintha mi sem történne, megy tovább. A hatóságok évek óta képtelenek meggátolni ezt a tevékenységet itt, a „világörökség” e kiemelten fontos részén.
Az e házhellyel szemben lévő épület szintén Ybl Miklós tervei szerint épült 1868-ban a Lánchíd Társaság számára, s a Legfelsőbb Bíróság székháza volt utoljára. Manapság Lánchíd Palotának nevezik.
Lépjünk be a felújítás alatt lévő épületbe. A friss felvételeket összetudjuk vetni olyanokkal, amelyeket még akkor készítettünk, amikor a ház az előző tulajdonos birtokában volt, 2004. decemberében.
A padlót a főbejárat mögött márvány intarzia burkolja, az aranyozott oszlopfők, a csillárok, a díszítések elég látványosak, akár csak a modern, mégis áttetsző – tehát zárt liftház nélkül megépített – lift.
Ellentétben ugye az utóbbi időben szinte kötelezően a klausztrofóbiások bosszantására megépítettekkel, itt ki lehet látni az elegáns liftkabinból!
A gangok körben megmaradtak, helyrehozták a körfolyosókat mind. Mozaik parketta fedi a bérelhető irodákat, amelyek tele vannak bőrhuzatú bútorokkal. A függönyöket és selyemtapétákat egyénileg tervezték a megmaradt Ybl-korabeli díszítések felhasználásával, ilyenek burkolják a székeket is.
Természetesen azok a termek, amelyek teljes hosszukban egyben is használhatók, működhetnek szétválasztva is, egy-egy hangszigetelést is jelentő eltolható falrendszerrel szeparálva a többitől. Mindegyikben van kivetítő, és mindaz a technika, ami egy konferenciához manapság szükséges lehet.
Ellentétben azokkal az irodaház-befektetőkkel, akik eddig építettek nálunk, a Lánchíd Palota néven megnyíló új bérirodaház tulajdonosai törekedtek a hangulatos megoldásokra.
Nemcsak a hagyomány és Ybl Miklós tisztelete okán, hanem azért is, mert joggal feltételezik, hogy a rengeteg új, vagy átalakítással létrejött modern irodaház között ez a patinás hangulatú elegánsan berendezett sokcsillagos ház a maga luxusával kelendő lesz a piacon!
Az összes szinten hangulatosak az összekötő folyosók. A kisebb bérelhető irodahelyiség is mindent tud, amire egy ilyenben szükség lehet. Bérelhető akár napra, vagy csak egy órára, de akár egy évre is, kinek hogyan tetszik, és mire telik.
Rálátni a szobából a Greshamre, amely szállodaként hasonló luxust kínál, mint ez az épület irodaházként.
Eltolható, nyitható, csukható könyvespolcok, válaszfalak, mindegyik irodarészhez tartozó fürdőszobával, kis konyhával.
A legfölső emeleten (ami a tetőtérbe került, s kívülről nem is látszik!) olyan oszlopok tartják a födémet, amilyeneket Ybl Miklós használt a másik, a Budai Takarékpénztár szemben lebontott épületének építésekor.
Ha megnézzük az archív felvételeken, hogyan képzelte el a tetőtér beépítését még az Ökocentrum, az előző tulajdonos az odavezető „modern” csigalépcsővel, akkor láthatjuk, óriási a változás. A tető nyitható, szellőztethető, az oszlopsorok mögött újabb irodák vannak, és az egyikből káprázatos kilátás nyílik északra, a budai hegyek felé.
És persze a Duna és a Parlament felé is. Gondolom, ebben a szobában tárgyalni drágább lesz, mint egy másikban, de lehet, hogy koncentrálni is nehezebb lesz, a látvány elterelheti a figyelmet… Amikor teljesen elkészül a legfelső szint is, ahol még folytak a munkálatok, amikor forgattam, lesz egy kis iroda a legfelső csücsökben is.
A Clark Ádám térről jól látható kis oszlopos díszítmény, balusztrád mögül kitekintve is elég érdekes a látvány: a Budai Várat és a Sándor Palotát nézhetik a tárgyaló felek, ha egymást már látták eleget.
A ház földszintjén, a Fő utca felőli földszinten (ami a kettes villamos pályája felől már első emelet – hiszen ez attól függ, hogy honnan nézzük -), lesz a kávéház, az alsó szinten, tehát a Duna felőli földszinten pedig az étterem, melyeket bárki látogathat, használhat, amikor elkészül az egész ház, s megnyitják újra teljesen.
Kevesen tudják, hogy ebben a házban lakott Reitter Ferenc, a város főmérnöke, és itt volt a Podmaniczky Frigyes vezette Fővárosi Közmunkák Tanácsának első irodája, első otthona.
Pontosan 100 éve hunyt el a férfiú, akit írásaiban Krúdy Gyula „Budapest vőlegényének” nevezett. Október 19-én, az évfordulón egy sor civil szervezet képviselője vett részt azon a kis ünnepségen, melyen rá emlékezvén
emléktáblát avattunk a felújított Lánchíd Palota falán.
Október 21-ére a Budapesti Városvédő Egyesület megemlékezést szervezett Aszódra is, s emléktáblát helyeztünk el az
evangélikus templomra, amelynek kriptájában Podmaniczky Frigyes nyugszik. A kriptát – persze – többször kifosztották már, mint hallom, le van zárva, régóta nem látogatható.
Az evangélikus templomot is a Podmaniczky család építtette a 18. században – egyébként -, meg a város közepén álló remek barokk kastélyt.
Ez is zárva van. Fele a kincstáré, a másik fele pedig az evangélikus egyház kezelésében üres. Az egyház a rendszerváltás után visszakérte, visszakapta, s a kiürítése óta nem
használja semmire.
Következzék még egy helyszín, ami Podmaniczky Frigyes életével is összefügg.
2006. áprilisában mutattuk a Rákóczi út 5.-öt, a volt Pannónia Szállót lerohadt állapotában, beragasztgatott kirakati üvegekkel (l. 180. adás). Erről sokszor esett szó a műsorban, mert Pest fontos helye.
Híres szállodája homlokzatára Glück Frigyes, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének legendás elnöke tétette föl a Rákóczi domborművet Rákócziék Rodostóból való hazahozatalakor, 1906-ban.
A PSZ felirat, vagyis a Pannónia Szálloda monogramja ott van a pilonokon, és az is látszik, hogy szépen megújult a ház. Nagyon aggódtam, hogy valaki kitalálja, hogy nagyobbat lehet építeni ennek a helyén is, de szerencsére nem ez történt.
Ez a szép 19. századi ház már 1947 óta az egyetemi oktatás szolgálatában áll. Az udvarát lefedték újra, ha nem is úgy, mint anno.
Glück és Podmaniczky Frigyes idejében itt volt a kávéház télikertje. A Budapestet világvárossá tevő Fővárosi Közmunkák Tanácsának legendás vezetője öregkorában ide járt át minden nap ebédelni, s amikor átkelt a Rákóczi úton, megállt a villamos a tiszteletére.
Az épületben az újra megnyíló kávéház belső kialakítása még folyik.
A Budapesti Városvédő Egyesületben szeptemberben kiállítást rendeztünk F ghíj címmel. A foghíjból az „o”-t kihagytuk, csak azért, hogy még szemléletesebb legyen az elnevezés. Szerettük volna ábrázolni, hogy egyre több régi, jelentős budapesti épület tűnik el.
Nem azért, mert összedőlnek, hanem azért, mert a gazdasági érdek, a befektetők érdeke az, hogy a régi házak helyére minél nagyobbat, minél többemeletnyi, alacsony belmagasságú, új négyzetmétert építsenek, s adjanak el.
A kiállításon az Úttörő Áruház (l. a 133. adást, a 178. adást, a 179. adást és a 181. adást) és környezete, a lebontott Szentkirályi utca 4., (l. 178. adás, 179. adás) a Nagymező utca 5. (l. 178. adás, 179. adás), az Osváth utca 4-6., s más fontos házak eredeti képe és a helyükön tátongó foghíj volt látható.
Ennek a tendenciának a lenyomata az is, amit lát az ember akár a budai hegyvidéken, vagy akár Zuglóban például,
Istvánmezőn, Herminamezőn, azt, hogy egyre több kis polgárházat, családi házat látunk bontásra érettnek nyilvánítva. Kiürítettek, befalazták az ablakaikat, vagy már a hűlt helyük van csak meg, mert jönnek helyükre az új társasházak, cipőkanállal beerőltetve a telkekre.
Ilyeneket láttunk a Csermely utca – Ilka utca környékén, a tizennegyedik kerületben. De nemcsak a kis házak lesznek az enyészeté, hanem a nagyok is. Látták nyilván már, mi történt a Blaha Lujza téren.
Az 1900-as évben már állt három eklektikus bérház a Józsefvárosban, a Nemzeti Színház mellett, ezeket a tornyos házakat építették át Sajtószékháznak! Mellette a József körút 7. eklektikus épülete még épségben megvolt 2005. júniusában.
A Hírlapkiadó Vállalat épületét tavaly teljes egészében lebontották, s a mellette álló házat is bontani kezdték. (l. 171. adás) Egy darabig úgy tűnt, legalább az első szobányi traktusát meghagyják. (l. 181. adás) De most azt az egy szobányi mély traktust is lebontották, amit addig meghagytak belőle, csak a körúti főfal maradt meg.
Vagyis csak a homlokzati falat tartják meg, és e mögé szálloda és – persze – bevásárlóközpont épül. Hát, ez van! És egyre több helyen!
Most építenek két lebontott Síp utcai védett ház meghagyott homlokzati főfala mögé hatalmas új házakat a Dohány utcai zsinagóga közvetlen környezetébe az Erzsébetvárosban!
Most belezték ki fontos ipari műemlékünk, a ferencvárosi műemlék Gizella-malom testét. Loft-lakások hirdetésével szédít a befektető, pedig éppen az ellenkezője igaz: teljesen új épület kerül a díszlet-szerűen meghagyott külső falak közé. (Hasonló eset történt Óbudán az Árpádfejedelem útján a Textilgyár utca, illetve a Nagyszombat utca területén.
Az építész ugyanaz: Reimholz Péter. L. a 2007 július 16-án sugárzott 183. adásban!)
Az az érzésem, hogy ez a – csak a főhomlokzatot meghagyva építő – tendencia egyre terjed, s a háborúk és egyéb pusztítások után megmaradt, sokszor pusztult és sérült Budapestből végül csak egy díszletfal-város marad.
Az értékes, történelmi hangulatokat őrző házak elvesztése pótolhatatlan kárt okoz. Egy egész ház eltűnésénél kisebb kárt okoznak azok, akik a házak díszeit, a köztéri szobrokat, a vasúti kábeleket lopják el. Kicsi a haszon, amit az elorozott értékért kapnak az orgazdáktól, de nagy veszteség városainkban, az országban.
Szinte naponta adnak hírt arról a lapok, hogy hihetetlen méreteket öltött a színesfém-lopás és zugkereskedelem.
Ott tartunk már, hogy egészen fontos, és nemrég tatarozott házakról is ellopják a bronz esőcsatornákat, a homlokzati díszítéseket.
Erre most a legjobb és legnevezetesebb példa a kőbányai Szent László téren a Lechner Ödön által épített Szent László templom. Az ereszek híján áznak a falak – természetesen -, áznak a Zsolnay csempék.
A villámhárítókon is felmászó színesfém-tolvajok munkájának eredményeként még sokkal nagyobb kár érheti a templomot, és persze más épületeinket is hasonló esetben.
Október első napjaiban jártak a vandál fosztogatók a Szent István bazilika mellett is, s lelopták a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeum főbejáratának bronzdíszítéseit. A Lajta Béla tervezte portált nem is olyan régen, egy éve, a 188. adásban mutattam meg önöknek.
Látunk színesfém-kereskedő helyeket is a forgatások során, és természetesen fogalmam sincs, hogy ezek legálisan kereskednek-e vagy orgazdái, haszonélvezői-e a rablásnak, fosztogatásnak? Én nem gyanúsítok, vagy vádolok senkit, legfeljebb ismét szóvá teszem, mint már annyiszor, hogy ez az ország adós azzal, hogy szabályozza a színesfém-kereskedelmet. Szabályozza annyira, hogy lefogja a szobrok, ereszek, kresz-táblák, vasúti kábelek, temetők, házak fosztogatóit, a színesfém tolvajok és az orgazda átvevők, kereskedők, beolvasztással foglalkozók kezét.
Korábban elmondtam önöknek, hogy az ostrom utáni tökéletlen helyreállítás okán két rendkívül jelentős kimagasló pontja hiányzik a városnak, az egyik az Andrássy út 2. sarokdísze, a másik a
Szervita tér 3. egykor világító Atlasza (l. 195. adás). Az Atlasz (helye) alatt van a város egyik legszebb és legjelentősebb mozaikképe, ennek a tatarozása folyik. Korábban csak az építési hálón keresztül mutattam, most bementünk és megörökítettük fenn az oromzaton, hogyan készül a mozaik javítása, pótlása.
Olaszországi gyártóktól érkezik az eredetihez hasonló, és azok pótlására hivatott anyag, mint a Gresham homlokzata esetében is, Velence mellől.
A nevezetes házat Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik tervezte, s 1906-ra készült el a Török Bankház számára. A Török és Tsa árusította a korosztályom számára is már csak a Capitaly nevű társasjátékból ismert osztálysorsjegyet.
„Török, szerencséje örök” – ez volt a bankház híres jelmondata.
Sokféle munka várt a restaurátorokra. A kőfaragások kiegészítése, s pótlása esetenként, a díszmű bádogozás helyreállítása.
A múlt századelőn az oromzatba vágott, s azóta jelentősen átalakított
ablaknyílást is helyre kellett állítani. A mozaikot természetesen Róth Miksa készítette eredetileg. Az óriás mozaikképen a magyar történelem nagyjai veszik körül Patrona Hungariae-t. Bocskait, Zrínyit, Rákóczit, Pázmányt, Kossuth Lajost, Széchenyit, Eötvöst,
Vasvári Pált láthatja majd a járókelő a Török bankház homlokzatán, ha lekerül róla a háló.
Az állványzaton Brutyó Mária restaurátor kísérte, tájékoztatta a stábot.
És most beszéljünk egy másik, jellegzetesen szecessziós budapesti épületről is!
A helyszíne: Budapest V. kerület, Lipótváros, Honvéd utca 3. – a Szabadság tértől számított második ház.
Megnyílt a Magyar Szecesszió Háza állandó kiállítás – Vad Tivadar kitartó munkájának eredményeképpen.
Fontos kiállítási tárgy maga a 100 éves Bedő-ház, amelyet Vidor Emil tervezett 1905-ben Bedő Béla megbízásából.
Az államosított házból néhány évtized alatt rengeteg érték eltűnt a majolika kéménytarajoktól a színes lépcsőházi ablakokon át a kicserélt liftig. A kapu ornamentikája és az udvari loggiák vasdíszítménye éppen a Budapesti Városvédő Egyesület kezdeményezésére maradt meg a „80-as évek közepén.
Bár a lakásokban megmaradt jó néhány érték, s meg is újulhatott az utóbbi években, az udvar és az utcai homlokzat megújulására várni kellett egy darabig.
Rendbe tették és pótolták a majolika díszeket, s azután elkészült a teljesen egyedi kirakat, vagyis a fa portál, amely mögött nyitotta meg Vad Tivadar a szecesszió múzeumát, legfőképpen saját tárgyait állítva ki a kiállítótér mindhárom szintjén.
Egy későbbi adásban (talán karácsonyra…) megpróbálok helyet szorítani a tárgyak bemutatására részletesebben is.
Mutattam már ebben a műsorban számos, még megújulásra váró, és már megújított városi fürdőt, például Székesfehérvárott, Szerencsen, Szegeden, Miskolcon és Budapesten is.
Egyet még soha, ez pedig a Pesterzsébeti Fürdő, amit most sem tudok bemutatni, mert zárva van, nem látogatható. De kívülről is érdemes bepillantani, és megállapítható, hogy ezt a jódos-sós gyógyfürdőt ideje lenne felújítani és használatba venni ismét. Őrzik, tehát károsodás nem éri, de a felújítása és a használatbavétele várat magára.
Ha bámészkodunk a környéken, akkor látjuk, hogy e mögött a kerítés mögött egy egész strand van, medencékkel, a napozók számára ültetett fűvel, padokkal, és mindez használaton kívül. Viszont az is jól látszik, ha kicsit följebb megyünk a Gubacsi úti lakótelep dombjára, hogy mindez a Duna partján különösen hangulatos lehetne, ha használatba vennék.
A Duna partján egyébként csónakházak sorakoznak, és ellentétben az óbudaiakkal, amelyekért már többször kellett aggódni, és nem is maradt meg belőlük sok, itt megvan a csónakházak sora. És megvannak azok az épületek is, amelyek a csónakházak között az üdülők lehetőségeit gazdagítják. Tehát sok-sok kicsi kis nyaraló, hosszú sorban egymás mellé építve.
Persze elég furcsa módon bővítve, kiegészítve, átépítve egyike-másika. A hullámlemeztől az apáca-rácsig a különböző minőségű üvegek, sok minden össze-visszaság van itt, de az épületek alapvetően csinosak, jól megépítettek, mint ahogy a kabinsorok is.
Vagy a csónakházak, amelyek mindegyikébe sínpárok vezetnek, hogy a Dunáról a csónakokat (pardon: hajókat) minél könnyebben lehessen beléjük tolni, elhelyezni, és ha belépünk, látjuk, hogy mekkora hely van itt belül, mennyi dunai hajó elfér itt, evezős, kajak,
kenu és minden, amit használni lehet a nagy vízen.
Néhány részletmegoldáson (kábelek vezetése, parabola antennák, hibás szerelvények) persze változtatni kéne, ha felújításra kerülnek a házak. És nem akarok gonosz megjegyzéseket tenni, de egy ilyen helyen, a Duna mellett egy befektető bármikor kitalálhatja, hogy lakóparkot akar építeni…
Reméljük, hogy ellentétben e rossz ízű jövendöléssel a csónakházsor megmarad mindazok számára, akik használják. És amint látható, a helyszínen: a kevésbé értékes újabb, jellegtelenebb csónakházakat használják az FTC és az MTK fiataljai, itt komoly vízisport-élet van!
Az át- meg átépített üdülőházacskák között játszótér is van, a nyaralás, a pihenés és a vízi sport minden lehetősége adott. Most ősszel, hogy a lombok kicsit lehullottak, talán jobb rálátást kaptam arra, hogy kamerával is bemutathassam önöknek ezt a helyet, kedvet csináljak hasonlók megóvásához, vagy akár újak építéséhez.
