Szlovákiában, a Rózsahegyhez tartozó Csernován mintegy kétezer ember emlékezett szombaton a száz évvel ezelőtti tragikus templomszentelésre, amikor a „magyar csendőrsortűz” következtében tizenöt ember meghalt és sokan megsebesültek.
2007.10.28 08:55 MTI
Az akkor élt ellentmondásos szlovák történelmi személyiség, Andrej Hlinka szülőfalujában történt tragédiát a mélyen nemzeti érzelmű szlovák politikusok és a történetírók egy része az akkor ébredező szlovák nemzeti öntudatot megtorló „durva magyar erőszak mementójaként” értelmezi, a kérdést árnyaltabban megközelítő szlovák történészek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az ott történteket mennyire veszélyes alárendelni a politika érdekeinek.
Az emlékünnep fölött védnökséget vállaló Ivan Gasparovic államfő ünnepi beszédében azt mondta: nincs olyan nemzet, amelynek történelmét „csakis angyalok népesítenék be.” A történelem emberi és embertelen cselekedetek sorából áll, de megengedhetetlen, hogy az ártatlan áldozatok emlékét idéző évforduló alkalmat adjon „saját ellentmondásaink elmérgesedésére.” Mint ahogy az sem engedhető meg, hogy „olyan álláspontokat támogassunk, amelyek nem az egyetértést keresik, mert talán nem is ez a céljuk. Az igazság azonban nem egyezség, nem is népszavazás kérdése” – mondta az államfő, akinek szavai hallatán az elemzők máris felvetették: vajon aláírja-e Gasparovic a szlovák parlament által előző nap szentesített „lex Hlinkát”, amely végül nem az indítványozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szájíze szerint került elfogadásra.
A magyarellenes nézeteket hirdető Ján Slota pártja „a nemzet atyjává” akarta avatni a XX. századi szlovák történelem ellentmondásos alakját, Andrej Hlinkát, és azt szerette volna elérni, hogy a jövőben bárkit büntetőjogi felelősségre lehessen vonni azért, ha méltánytalanul szól Hlinkáról. A parlament végül egy ennél mérsékeltebb „lex Hlinkát”, majd egy, a csernovai tragédiát és a mindenkori erőszakot elítélő nyilatkozatot fogadott el. Ha Slotáék indítványát maradéktalanul törvényesítették volna, akkor a történészek a jövőben csak a büntetőjogi felelősség terhe mellett tárhatták volna fel a hiteles igazságot arról a két világháború közti szlovák autonómia-törekvéseket, magyarellenességet és végül antiszemita eszméket is hirdető pap-politikusról, akinek törekvései nyomán, röviddel Hlinka halála után, egy másik pap-politikus, a később háborús bűnökért kivégzett Jozef Tiso Hitler csatlósaként 1939-ben létrehozta az első szlovák államot. Ez utóbbi fasiszta természete miatt szakértők szerint korántsem tekinthető a szlovák történelem fényes fejezetének, jóllehet vannak erők, amelyek ma ezt glorifikálni próbálják.
Andrej Hlinka szülőfalujában, Csernován, 1907 őszén a szepesi megyés püspök nem engedte meg, hogy a falu szülöttje, Hlinka szentelje fel a templomot. A falu lakói lázadoztak, elállták a faluba érkező egyházi méltóságok útját, mire csendőrök tüzet nyitottak. Az évforduló kapcsán több szlovák történész rámutatott: a csendőrök többsége helyi, Liptó-vármegyei, szlovák nemzetiségű ember volt, jóllehet a magyar hatalmi erőszakot ez a körülmény nem menti.
A csernovai megemlékezésen ott volt „a nagymagyar sovinizmus mészárlásairól” szónokló Ján Slota, aki szerint a soviniszta magyar eszmék „a Magyar Köztársaságban máig sem haltak ki, Szlovákiában pedig a Magyar Koalíció Pártjának politikusaiban élnek.” Csernován a szlovák parlament számos képviselője is jelen volt, de Robert Fico kormányfő – akit az ünneplők napközben csalódottan hiányoltak – csak este érkezett meg. Ő arról beszélt, mennyire nagyra becsüli, hogy méltányosan, békésen emlékeznek meg a tragédiáról.
