2007.10.26., 2007. évfolyam, 43. szám
forrás: 168 Óra
Nagy kockázatot vállalt az, aki a nyilas időkben hamis igazolást adott zsidó titkárnőjének, és erkölcsi példát mutatott azzal is, hogy amikor előnyt jelentett volna a német származás, akkor szándékosan magyarosította a nevét, mert nem fogadta el a fasizmust, aztán az 1956-os forradalomban kiderült, hogy az úgynevezett kommunizmust sem kedveli, és ezért a világhírű tudóst és szeretett professzort kirúgták az állásából. Ám a rendszerváltás után mégis volt, aki megkérdőjelezte kitüntetésének jogosságát.
A köztársasági elnök úr gyakran fogalmaz erkölcsi ítéleteket, egyenlőségjelet téve nem azonosítható dolgok közé, véleményem szerint tévesen értelmezett kiegyensúlyozásra törekedve. Egyéb forrás híján az interneten olvastam a hivatalos életrajzát, és csak gratulálni tudok a „kádári időszakban” elért magas fokú és töretlen tudományos karrierjéhez. Sajnos nem találtam a példaként említett professzorhoz hasonló bátorságra utaló életrajzi adatot.
Ami az erkölcsi példamutatást illeti: bennem visszatetszést kelt például az arasznyi kereszt viselése divatból, a visszapillantóra akasztott rózsafüzér, azok, akik takarónak használják a nemzeti zászlót, vagy akik „kereszténynek tartva magukat” gyűlöletre buzdítanak, vagy szobrokat gyaláznak meg.
Jó lenne végre a gyűlölködés helyett összefogni a tisztesség jegyében.
Fülöp Sándor, E-mail
