2007.10.24., 2007. évfolyam, 42. szám
szerző: Sándor Zsuzsanna forrás: 168 Óra
A negyvenhét esztendős, nemzetközileg elismert bankár egyike a százötven leggazdagabb magyarnak. Hét évvel ezelőtt, karrierje csúcsán kiszállt az üzleti világból, s azóta csak a jótékonykodásnak él. Krónikus beteg gyerekeket támogat. Emellett a Zeneakadémiáért végzett munkájáért 2005-ben Az év patrónusa díjjal tüntették ki. Az idén pedig a nonprofit és üzleti szférától Az év egyéni adományozója díjat kapta.
Fotó: Riskó Gáspár
Kék és rózsaszín falak, vidám függönyök a Mosoly Alapítvány irodájában. Mintha az enteriőr is sugallná: ki itt belépsz, hagyj fel a reménytelenséggel! Pedig a társaság krónikus beteg gyerekeket támogat: fejlesztő foglalkozásokat, természetjáró köröket, művészetterápiás klubokat szerveznek nekik. A szobákat hiperaktív és autista fiatalok festményei díszítik. Kiállításuk is volt a Művészetek Palotájában.
– Nem betegek ők. Mondjuk inkább úgy: segítséggel élők – jegyzi meg a Mosoly-kurátor, Küllői Péter. Ő hozta létre az alapítványt 1996-ban Jaksity Györggyel, Bajnai Gordonnal és Winkler Gyulával közösen.
Küllői egykor menő bankár volt, a pénzvilág nemzetközi szaktekintélye. Negyvenévesen, karrierje csúcsán úgy döntött: abbahagyja. Azóta profitszerzés helyett az adakozásnak él. Azt mondja, ennek is van nyeresége: megszámlálhatatlanul több, mint a befektetés.
– Sokkal többet kapok a gyerekektől és szüleiktől, mint amennyit adni tudok nekik. Közöttük jóval gyakrabban találkozom egészséges lelkű, kiegyensúlyozott emberekkel, mint az üzleti világban. Ezek a gyerekek nem hazudnak, őszinték a fájdalmaik s az örömeik is. Nem kell külsőségeknek megfelelniük.
A néhai bankár szerint a jómódúak élete gyakran csak látszatcsillogás. A ragyogás sokszor boldogtalanságot takar, a nagyzolás kisebbrendűségi érzést. Többen állandó bizonyítási kényszerben élnek: nekik van a legtöbb pénzük, a legnagyobb hatalmuk. Önnön fontosságuk tudatának rabjai e szegény gazdagok.
Csakhogy Küllői Péter abban nőtt fel: az élet értelme másokért cselekedni. Édesanyja négy nyelven beszélő szinkrontolmács volt, a második világháború idején a Jó Pásztor keresztény szervezet számára ő fordította le magyarra az Auschwitz-jelentést. (Két szlovák fogoly megszökött a haláltáborból, s leírta, mi történik ott. A világ így szerzett először tudomást a szörnyűségekről.) Péter édesanyja sok zsidót mentett meg a harcok alatt. A fiú édesapja a MÁV-kórház neves sebészprofesszora volt. Szakmai alázata, tisztessége sokaknak adott példát.
Péter „60-ban született Budapesten. Amolyan „szerencsegyereknek” tartották: minden sikerült, amibe csak belefogott. Elsőre fölvették a műszaki egyetem építészmérnöki karára. Könnyen végezte el, majd lazán mondott búcsút a szakmának. Tudta: sosem lenne belőle kitűnő mérnök. A nyolcvanas évek vége felé sorra alakultak nálunk a kisebb kereskedelmi bankok, Küllői ezek egyikébe került. Végigjárta a ranglétrát, s hamarosan a cég vállalkozási osztályának vezetőjévé nevezték ki.
A politikai, gazdasági átalakulások idején gyorsan fölismerte: hatalmasak a távlatok a pénzpiacon. „88-ban elsők között alapított befektetési tanácsadó céget. Az országban egymás után jöttek létre a különböző magánvállalatok. Piaci tapasztalatok híján nagy szükségük volt megbízható pénzügyi szakemberekre: Küllői Péter cégét „kézről kézre” adták üzleti körökben.
Bátrak tábora
– Nagyon élveztem a munkát. A pénzvilágban abszolút mérhető a teljesítmény, a siker alapelvei világosak. A tőzsdei versenyben a cégek átláthatósága számít. Sokkal tisztább közeg ez, mint a politikáé, ahol követhetetlenek az érdekharcok. Politikai karrier soha nem érdekelt.
Küllői a kilencvenes évek közepén lett az egyik nemzetközi befektetési bank magyarországi igazgatója, s pár év múlva pedig a pénzintézet londoni központjának egyik vezetője. Harminchét évesen már mindent tudott a szakmáról, befektetőkről, üzletemberekről. Megtapasztalta: az eredményesség kulcsa a hitelesség. Ahol milliárdok forognak kockán, ott nem lehet tévedni. Küllői szerint a befektetési banki szakma olyan, mint az élsport. Sokat lehet keresni rövid távon, de az ára napi 24 órás hajsza és stressz: az árfolyamoknál, kamatoknál, részvényeknél semmi nem lehet fontosabb. Egy bankigazgató szinte állandóan úton van: hotelszobák, tárgyalások, repülőterek, egyik reggel New Yorkban ébred, másnap Tokióban. De aki túlságosan belekábul a fényűzésbe, kiégéssel, magánnyal fizet.
– Az élet szerencsére jelzéseket küld arról, ha baj van. Csak észre kell venni. Egyre több „sárga lapot” kaptam a családomtól. A barátaimtól is azt hallottam: megváltoztam, kizárólag az üzlet érdekel. Megromlott az egészségem, többször műtöttek. Negyven felé már nem csaphatjuk be magunkat: mérlegelnie kell az embernek, mi az, ami igazán fontos.
És Küllői úgy döntött: nem a mindenáron való pénzhajsza az első. 2000-ben lemondott a bankvezetésről, kiszállt az üzleti világból. Kollégáitól levélben köszönt el. Mindenkit megdöbbentett a távozása, aztán sokan bevallották neki: tisztelik a bátorságáért.
– Az embernek meg kell találnia a belső egyensúlyát, hogy helyére kerüljön az egója. Miután abbahagytam az üzletet, még egy évig tanácsadást vállaltam egy nemzetközi banknál. Nehezen tudtam mindent felszámolni, túlságosan hozzászoktam saját fontosságomhoz. Azzal is szembenéztem: mennyi szerencse kell a sikerhez.
Rengeteg múlik azon is: ki mikor, hová születik. És vannak, akik önhibájukon kívül kerülnek hátrányba. Kutya kötelességünk segíteni nekik.
Küllői Péter maradhatott volna Londonban vagy a világ bármely boldogabb táján, mégis hazaköltözött. Úgy érezte, itthon rengeteg jó ügy mellé lehet odaállni. Főleg a beteg gyerekeknek szeretett volna segíteni: Mosoly Alapítványa akkor már több éve létezett. Hazajövetele után az exbankár az alapítvány fejlesztésének szentelte az életét. Sok céget, magánszemélyt nyert meg a gyerekek ügyének. Nem állami támogatásból élnek: a kevés, szétosztható közpénzt nem akarta elvenni másoktól.
De Küllőit a kultúra finanszírozása is izgatta. Kapcsolati tőkéjét mozgósította a Zeneakadémiáért: fejvadászcég, pénzügyi csoport, ügyvédi iroda és a Political Capital segíti évek óta ingyenmukával a magyar muzsikusképzés központját. Míg korábban 10-20 millió forint volt a magánmecenatúra, ma ennek a sokszorosával támogatják az akadémiát a szponzorok.
De egy harmadik ügy is megtalálta Küllőit. Évekkel ezelőtt néhány fiatal kereste fel őt a Mosoly Alapítványnál. Elmesélték, kint jártak Írországban, ott működik a világhírű amerikai színész, Paul Newman által elindított nemzetközi gyerektábor, amelyben krónikus beteg gyerekek nyaralnak. Létre kellene hozni hasonló helyet Magyarországon is.
– Az ügy szellemisége ragadott meg. Ezek a gyerekek állandó félelemben élnek. Abban a tudatban nőnek fel, hogy ők mások, nem tehetik azt, amit az egészségesek. Ebben a táborban viszont azt tanulják meg, hogy szabadok: igenis meg tudják csinálni, amit szeretnének.
A Bátor Tábor mára országosan ismertté vált. Küllői saját vagyonából támogatja, de sok az állandó szponzoruk is. A Hatvanban lévő tábort most újították föl 500 millió forintból, Paul Newman is hozzájárult az építkezéshez. Pszichológusokból, orvosokból álló szakmai team irányítja, és hétszáz önkéntes munkatársuk is van. A Bátor Tábor egyetlen párthoz sem kötődhet, így őrzi meg a hitelességét. Ugyanakkor több művész és médiasztár felkarolta őket. Presser Gábor, Kepes András, Erős Antónia, Jakupcsek Gabriella, Sütő Enikő a táborprogramokon is részt vettek már.
Vagyona a szabadsága
Küllői alapelve: az ember annyit ér, amennyit változtatni tud a világon. És a pénz a jóságnak is több esélyt ad. Említi Bill Gatest, aki feleségével 30 milliárdos alapítványt hozott létre az afrikai betegekért és szegényekért. A világ második leggazdagabbja, Warren Buffett 40 milliárd dolláros vagyonából 30 milliárdot adományozott Gates alapítványának. Létrehozhatott volna ugyan saját nevével egy külön alapítványt, de úgy gondolta: a jó ügy fontosabb a hírnévnél. És ott van Paul Newman példája: a színész egykor autóversenyzett, majd élelmiszerbizniszbe szállt be. Az amerikai gyorséttermekben mindenhol az ő salátaönteteit árusítják. A művész üzleteinek teljes profitját jótékonyságra fordítja.
Az exbankár azt is megtanulta a pénzvilágban: mindenki csak azt becsüli igazán, amit maga teremtett meg.
Rengeteg a depressziós, kábítószeres fiatal azok között, akik örökségül kapták a szülői vagyont, s már a kisujjukat sem kell megmozdítaniuk semmiért. Küllői nem tömi pénzzel a saját gyerekeit. Úgy véli: a lehetőséget kell megadni nekik, a többit érjék el saját erejükből. Ő sem él luxuséletet. Nincsenek palotái, nem gyűjt jachtokat.
De szívesen elutazik a világ végére is azért, hogy egy szép épületben gyönyörködhessen. Ma már a szabadsága a legfőbb vagyona.
