Forrás: Híradó

Száműzött a politika – mi legyen a civilek és az egyházak támogatásával?

2007. október 4. 07:20

Az Este vendége Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője és Semjén Zsolt, a KDNP országos elnöke

A műsorvezető Mészáros Antónia: – Gyurcsány Ferenc a közélet megtisztításáról szóló 7 pontjában a civil szervezetek és az egyházak politikai befolyástól vagyis állami pénzektől való eltávolítását is megcélozta. A kisebb kormányzópárt, a SZDSZ már elő is állt egy pártoló javaslattal, amelyet kivételesen az ellenzéki KDNP is lényegében támogat. Eszerint a személyi jövedelemadó eddigi 1+1 %-os önkéntes felajánlása helyett ezentúl 3 %-ot fordíthatnánk civil szervezetek vagy egyházak támogatására. Az állami pénzcsapot azonban cserébe mindkét párt elzárná.

R.: – A gyerekeket, az egyházakat, az állatokat, és a parlagfűmentesítést támogatják egy-egy százalényi adójukkal leginkább a magyarok. Ez az elmúlt évek gyorsmérlege. Évente alig változik az összeg. Tavaly például 14 milliárd 450 millió Ft-ot ajánlottak fel az adózók és itt az ábra, hogy mire. Az egyik 1 %-os felajánlásokból több 4 milliárd Ft-ot kapnak az egyházak, összesen 144 és csaknem 2 milliárdot a kiemelt költségvetési előirányzatok, így pl. a parlagfűmentesítés. A másik 1 %-os felajánlásokból 27 ezer civil szervezet kap több mint 8 milliárd Ft-ot. És itt mutatjuk hova került a legtöbb támogatás. Az első a magyar katolikus egyház. Csaknem 2,5 milliárd jut ebből a forrásból, de a többi nagy egyház is jelentős összeget kap. Ez pedig a civil szervezetek 1 %-os, mondjuk úgy toplistája. Egészséges és beteg gyerekek segítésére adnak legtöbben pénzt, de az egyik kutyaotthon támogatását is sokan válsztják. De van, aki nem dönt az 1 %-ról. Ha mégis mindenki döntene, akkor a mostani 14 milliárd helyett akár 26 milliárd Ft-ot is szétoszthatnának a szervezetek, egyházak és alapítványok között. Ha a tervezett 3 %-a emelnék a felajánlható adót, akkor az összeg akár 40 milliárd is lehetne.

Mv.: – Az Este vendége Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője és Semjén Zsolt, a KDNP országos elnöke, jó estét kívánok!Az, hogy önök is támogatják ezt a javaslatot, az arra utal hogy önök szerint az egyházaknak valószínűleg nem fog ezentúl kevesebb pénz jutni. Pedig, hát ha laikusként belegondolok, akkor ez nem annyira egyértelmű, hiszen eddig ugye 1 %-ot csak az egyházaknak lehetett felajánlani, illetve bizonyos előriányzatokra. Ezentúl viszont dönthet valaki úgy, hogy az egész 3 %-ot egy civil célra küldi. Nem félnek attól, hogy így kevesebben fognak az egyházaknak pénzt küldeni?

Semjén Zsolt, Kereszténydemokrata Néppárt elnöke: – Az az interpretáció, amit el tetszett mondani, az nem volt benne az SZDSZ-nek a nyilatkozatában ilyen formában, tehát itt látni kell azt hogy mi azt üdvözöljük, hogy van egy nagyon fontos elmozdulás az SZDSZ álláspontjában, amit én személy szeritn idestova 10 éve mondok, hogy az 1 % felajánlásánál ne csak azoknak a véleménye legyen figyelembe véve, akik szja-fizetők, hanem azoknak is a véleménye, akik nem fizetnek szja-t, mondjuk nyugdíjasok, diákok, hiszen hitéletük nekik is lehet. Az is egy nagyon fontos elmozdulás, hogy az SZDSZ sem akarja összekeverni a hitéletet és a közfeladat-ellátást. Tehát azon sincs vita, hogy a közfeladat ellátás, iskola, kórház, szociális intézmény, annak ugyanolyan közpénzből kell lenni a finanszírozásának mondjuk, mint az önkormányzati intézmények esetén. Zárójelben megjegyzem már csak azért is, hiszen az egyház azt a vagyont, amiből korábban működtette az egész intézményrendszerét, azt nem kapta vissza. És az is egy fontos elem, hogy ez a bizonyos 3 % ez a mi felfogásunk szerint természetesen külön kell lenni 1,5 %-nak, ami az egyházaknak és 1,5 %-nak, ami a civil szervezeteknek hiszen ez két külön valóság, a kettőt nem lehet összevegyíteni. De itt egy fontos elmozdulás van és azt gondolom, hogy persze a részleteken nagyon sok minden múlik, pl. az, hogy mit tekintünk közfeladatnak, nyilván ebben vita is van köztünk, de elindultunk egy olyan irányba, hogy remény van arra, hogy tudunk egy konszenzusos megoldást találni.

Mv.: – Ebben ezek szerint pl. ebben a 1,5-1,5 %-ban még vita van, de hogyan lehetséges, hogy a 3 %-okkal ugyanannyi pénzt tudnak majd kapni ezek a különböző szervezetek mint eddig? Hiszen, ha most csak az arányok kedvéért a 2005-ös számokat nézem, akkor 2005-ben a non profit szektor összesen 855 milliárd Ft-tal gazdákodhatott, ebből az 1 %-okból csak 7 milliárd folyt be. A normatív állami támogatás 60 milliárd, a nem normatív pedig 160 milliárd volt. Tehát ezek nagyságrendekkel nagyobb összegek voltak állami támogatásból, mint az 1 %-ból.

Gusztos Péter, ügyvivő, Szabad Demokraták Szövetsége: – A javaslatunknak az a lényege, hogy a civil szervezetek és az egyházi szervezetek és ezeknek az intézményei, amikor közfeladatot vállalnak magukra, akkor normatív alapon természetesen kapják meg továbbra is ugyanazt a támogatást, amit eddig. Az egy nagyon fontos alapelv hogy itt ne legyen különbségtétel. Ne legyen különbségtétel mondjuk egy önkormányzati, oktatási intézmény és egy egyházi fenntartású oktatási intézmény között. És ne legyen különbség a nem egyházi, de civil szervezeti, mondjuk alapítványi oktatási intézmény között. Ez tehát ezek a számok nehezen értelmezhetők így, hiszen ezeknek a jelentős része az mégis csak a normatív finanszírozásról szól. Ha 3 %-ra növeljük az szja felajánlható részét és itt valóban van egy vita, mert mi azt mondjuk, hogy döntsenek teljesen szabadon a polgárok és lehessen 3 %-ot egyben adni civil szervezeteknek és természetesen egyben egyházi szervezetnek is, akkor értelemszerűen ez egy forrásnövekedést jelent. Különösen azzal a vocher-rendszerrel, amit javasolunk, hogy az egyetemisták és a nyugdíjasok, tehát azok az inaktív társadalmi csoportok, akik nem fizetnek személyi jöveledemadót, az azt megelőző évben, a mindenkori évben, a megelőző évben átlagosan felajánlott szja 1 % fölött rendelkezhessenek. Tehát forrásbővülést is jelenthet ez a dolog. Nem a a célja a javaslatnak, hogy forrásokat vonjunk ki innen hanem az a célja a javaslatnak, hogy személetváltás történjen. Ne a politika kegyeit keressék az egyházak és a civil szervezetek, hanem forduljanak közvetlenül az emberekhez. És ne a politikától függjenek.

Mv.: Az inaktívok bevonását már önök is korábban javasolták, én csak azt tartom érdekesnek ebben a kérdésben leginkább, hogy hogyan lehet elérni, hogy az emberek, akik egyébként mondjuk nem töltenek ki adóbevallást vegyék is a fáradságot, hiszen azok között is eddig, akiknek mindenképpen ki kellett tölteni ezt az adóbevallást eddig, ha jól tudom 5 emberből 2 vette a fáradságot, hogy be is jelölje, hogy azt az 1 %-ot kinek küldi. Miért számíthatunk az inaktívokra, akiknek még nem is lenne egyébként kötelező papírmunkájuk.

S.Zs.: – Induljunk ki a jogegyenlőség alapján. Ugye azért mégis csak az elvekből induljunk ki. Akár a civil szervezeteknek, akár az egyházaknak a hitéletére juttatott támogatás ez közpénz. A közpénzekről csak az állampolgári jogegyenlőség alapján lehet dönteni. Az a mostani helyzet, hogy azok rendelkezhetnek, akik szja-fizetők, ez azt jelenti, hogy a társadalom kétharmadát kizárjuk a vagyoni helyzete alapján. Most ehhez képest ez egy másodlagos kérdés, hogy technikailag hogy lehet ezt megoldani. Szerintem pl. az olasz szisztémával lehetne megoldani, ahol ugyanannyi eurót jelent a Berlusconinak a nyilatkozata, mint egy nyugdíjas nénié. De most azt gondolom, hogy ezt szétfeszíeni ennek a műsornak a terjedelmét, hogyha annak a technikai megoldására mennék rá, hogy hogy lehet minden állampolgár véleményét figyelembe venni, de azt kell látni, hogy itt a döntő mozzanat az, hogy abban kialakult egy konszenzus, hogy a közpénzekről csak mindenkinek a véleménye figyelembevételével lehet dönteni, nem pedig pusztán a vagyoni helyzete alapján.

Mv.: – És mi lesz azokkal, akik nem döntenek? HIszen önök meg akarják szüntetni a Nemzeti Civil Alapot, eddig ők osztották szét azt a pénzt, amiről nem rendelkezett az állampolgár. Na most sokan azt mondják, hogy a Nemzeti Civil Alap az egyetlen, amelyik el tudta dönteni, hogy egy adott alapítvány mennyire valódi tevékenységet folytat. Az is kétségtelen, hogy bizonyos népszerűtlen célok hátrányos helyzetűekkel foglalkozó alapítványok pl. inkább kaphattak egy ilyen alaptól, mint felehetően az állampolgároktól. De, ha ez meg fog szűnni, akkor mi történik azoknak a pénzével, akik nem döntenek róla?

G.P.: – Itt az elvi egyetértés, ha én jól értem abban is megfogható, hogy legyen valóban egy szemléletváltás ebben a történetben. Ezek fontos szempontok, amiket ön elmondott. szerintem ezt az állampolgárok ezeket a szempontokat figyelembe tudják venni, ha megnézzük, hogy hova ajánlanak fel, milyen célokra ajánlanak fel 1 %-ot, akkor azt lehet látni, hogy egyre tudatosabb, egyre érzéknyebb a magyar társadalom. Rá kell bízni ezekt a kérdéseket az emberekre. ugyanis ezek a típusú testületek óhatatlanul, óhatatlanul, előbb vagy utóbb belekeverednek a politikai küzdelmekbe, előbb vagy utóbb így is, úgy is lesznek ügyek, egy-kettő vagy több, ahol az érhető tetten, hogy a politika szólt bele valamibe. És, amíg ez így van, addig a civil szevezetek és sajnos sokszor az egyházak is nagyon sok esetben a politikusok, a pártoknak a kegyeit keresik. Úgy politizálnak, úgy mozognak maguk is a közéletben, hogy azzal kalkulálnak, hogy adott esetben egy költségvetési szavazástól vagy bármilyen kuratóriumi döntéstől függ az ő pénzük. És még egy mondattal hadd utaljak vissza az előző témára. Most van a parlament előtt egy olyan törvényjavaslat, ami módosítja a felajánlásnak a rendszerét és az adóbevallás perforált, letéphető része lesz az adóbevallást kitöltőknek valószínűleg a korábbinál nagyobb aránya fog felajánlani.

Mv.: – Még könnyebb lesz az egész.

G.P.: – Mert könnyebb lesz az a rendszer.

Mv.: – Mindjárt folytatjuk is a beszélgetést, de előtte még nézzük meg azt, hogy egy ellenzéki és egy kormánypárt egyetért egy szakkérdésben az normális esetben egyáltalán nem különleges dolog. Az SZDSZ és a KDNP azonban, különösen az utóbbi időben ugyancsak kutya-macska barátságban van.

——————(Filmbejátszás)

R.: – Magyar Gárda. Egésségügyi reform. Vagyontörvény. Nemcsak ennyi, nagyon sok területen van ellentét az SZDSZ és a KDNP között. Mint ahogy időnként sértően támadják is egymást. Csak egy-egy példa. Tavasszal a KDNP elnöke azt mondta, ha Horvát Ágnes miniszter lehet, akkor Győzike akadémiai elnök. Gusztos Péter szabaddemokrata ügyvivő pedig az ősz elején bunkózta le sokak szerint félreérthetetlenül Semjén Zsolt, utalva egy parlamenti felszólalására. Erre.

S.Zs.: – Annak a megfontolását kérem, izraelita vallású és zsidó származású honfitársaimtól, hogy jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé a Schwarz bácsit és a Weisz nénit.

R.: – Aztán az SZDSZ-hez szólva azt is mondta, hogy szerinte pártja és az SZDSZ között a legnagyobb ellentét a drogliberalizáció, a melegházasság, az extrém szekták, és az eutanázia kérdésében van.

Kóka János, elnök, Szabad Demokraták Szövetsége: – A rendszerváltás utáni időszak egyik legundorítóbb, leggusztustalanabb felszólalásáról van szó.

R.: – Ez még egy aznapi válasz volt Semjén Zsolt felszólalására. De Horn Gábor másnap közleményt is kiadott, eszerint a két párt között az ellentét a gyűlöködő antiszemitizmus megítélésében van. Ritkaság tehát, hogy most egy kérdésben közeledés látszik.

(Filmbejátszás vége)——————–

– Mv.: Ennyi éles ellentét után merő véletlen, hogy most közeledtek egymáshoz az álláspontok valamiben, vagy szándékosan törekednek a viszony nozrmalizálására?

S.Zs.: – Azért ez egy sajátos dolog volt hogy ilyen hosszú felvezetés után egy perc reflexiós id van, hadd mondjak csak annyit, hogy mint a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke jogom van arra, hogy a társadalom bármely csoportját megszólítsam, a reformátusokat, a német kisebbséget vagy bárki mást. És úgy gondolom, mint egy keresztény párt a zsidó keresztény értékrendet próbáljuk képviselni és jogom van e tekintetben izraelita identutású vagy vallású honfitársaimat megszólítani. Na most a tekintetben, hogy a KDNP programja és az SZDSZ programja között számos kérdésben éles ellentét van, drogliberalizáció, melegházasság, ez bizonyos értelemben a dolgok természete, az álláspontunkat fenntartjuk, de ez nem jelenti azt, hogy szakkérdésekben ne tudnánk ésszerű megállapodást tenni. És hadd mondjak egy befejező gondolatot, az, hogy én pl. Péternek a véleményével nem értek egyet, vagy azzal éles vitát folytatok, az, hogy én az ő álláspontját rossznak tartom, abból nem következik az, hogy az ő személyét támadnám. Tehát ez egy nagyon fontos distinkció. És én örülök annak, hogy szakkérdésekben azért együtt tudunk gondolkodni.

Mv.: – És egyébként ennyi éles, akár személyesnek is értelmezhető konfliktus után hogyan lehet konstruktívan együtt dolgozni szakkérdésekben?

G.P.: – Szerintem így lehet és amikor ez a törvényjavaslat készülőben lesz, akkor lesz miről beszélni majd a kodifikáció során. Természetesen én is fenntartom minden korábbi véleményemet, azt a félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy én minősíteni beszédek tartalmát szoktam és nem személyeket. Ez a bejátszásban elhangzott jelző is erre vonatkozik, amit most is fenntartok természetesen, de ettől számomra az az elvi jellegű gyetértés, ami mondjuk ebben az egyházfinanszírozás civil finanszírozás ügyben most előállott, csak értékesebb lesz. És ez nem két személről szól, hanem egy kereszténydemokrata és egy liberális pártnak az egyetértéséről egy nagyon fontos társadalmi kérdésben, arról, hogy hogyan finanszírozzuk a civil szervezeteket és az egyházakat.

Mv.: – Nagyon köszönön, hogy eljöttek.

Az Este