2007.10.04., 2007. évfolyam, 40. szám
forrás: 168 Óra
A Francia Köztársaság elnökének, Nicolas Sarkozynek a látogatása igen jól sikerült. De mi az, ami 2007 Magyarországára nem jut el a francia politikából? Mi az, amivel a magyar történelem képtelen szembenézni, amit nem tud egyértelműen közvetíteni?
Nem 1944. március 19-én kezdődött a fasizmus Magyarországon. Nem a Duna-parton kezdődött 1944. október 15-e után, és nem is a haláltáborokban. (Egyetemi hallgatóim mérhetetlen tudatlansága mindezt a hamis történelmet mutatja.) A fasizmus egész Európa múltja.
Ki kellene lépnünk a sematikus történelemoktatásból, és a magyar ellenállás hőseire együtt emlékezni. Szenes Hannára, Ságvári Endrére, Bajcsy-Zsilinszkyre, nagybaczoni Nagyra, Kiss Jánosra, Tartsay Vilmosra… Szeretném együtt látni és tanítani a múltat. Valódi példaképeket, neveiket felsorolni és a róluk készült irodalmat bemutatni.
A francia középiskolák minden év október 22-én megemlékeznek azokról a fiatal európai hősökről, akik harcoltak a náci megszállás ellen. Xavier Darcos oktatási miniszter a napokban ismertette a megemlékezés részleteit, azt követőn, hogy Sarkozy – beiktatása napján – hitet tett a 16 évesen meggyilkolt ellenálló, Guy Moquet mellett. A köztársasági elnök országosan kötelezővé tette Moquet – szüleihez írott – búcsúlevelének felolvasását minden iskolában.
Több tanár fenntartással fogadta a döntést, attól tartva, hogy németellenes érzelmeket erősít a tapasztalat nélküli fiatalokban. Darcos miniszter azonban kitartott a döntés mellett. Emlékezni kell minden évben a német Sophie Schollra, akit elfogtak és kivégeztek náciellenes röplapok terjesztése miatt, az olasz Guido Brancadoróra, akit 21 éves korában lőttek le, s nyíltan kell beszélni a francia kollaboráció történelméről is.
Október 22-e az emlékezés napja.
A megemlékezés a francia parlamentben, a képviselők jelenlétében, az ellenállás még elő képviselőinek, sportolóknak és színészeknek a közreműködésével történik.
Ilyet szeretnék.
Zsigmond Anna, E-mail
