2007.10.01., 2007. évfolyam, 39. szám
szerző: Lampé Ágnes forrás: 168 Óra
Állítólag „természetes jelenség”, hogy az egyetemisták körében teret nyer a szélsőjobb is, amitől nem félni kell, inkább megszokni azt. A tömeges túlképzés miatt kialakult „fölös értelmiség” – forradalom helyett – előbb-utóbb állást talál magának – így látja Gerő András.
Fotó: Kovalovszky Dániel Spiró György másfél éve írta: „Ott ketyeg a ma még álmatagon tanulgató magyar diákban az időzített belátás, hogy az életesélyeitől megfosztották. Én tudom, amit ő még nem, hogy minden forradalmat a fölösleges értelmiségiek csinálnak. Én csak ideges vagyok, de ő fel is fog robbanni.” Ön mekkora durranásra számít?
Értem jól Spiró aggodalmát, és abszolút mértékadónak tartom, de nem értek vele egyet. Sosincs olyan társadalmi értelemben vett visszafordíthatatlan helyzet, amelyben az esélyek a nullával egyenlőek. Nem kérdés, hogy az elhelyezkedési igényekhez képest feleslegesen „képzünk” vágyakat és álmokat.
Többszörösen is. Rengeteg a használhatatlan, a „felesleges” diploma.
Ezek azonban végletes állítások. Mert egyfelől igaz, hogy nem tud mindenki elhelyezkedni a szakmájában. Nyugat-Európában ezt munkanélküliségnek nevezik. Magyarországon az a munkanélküliség, ha valaki nem tud bejutni a saját képzettségének megfelelő állásba. És mindig lesznek ilyen emberek.
Egyre többen. És ők – amint mondják – egyre „erőteljesebben” politizálnak.
Ha nem politizálnak, azt vágják a fiatalok fejéhez: miért olyan közömbösek. Ha politizálnak, akkor azt, hogy miért radikálisak. A hallgatói önkormányzati választáson hetvenöt százalékuk részt sem vesz. Vannak, akik belefeledkeznek a politikába, mások meg azt élvezik, hogy felnőttként, munkahelyi felelősség nélkül élnek. Ez az egyetemista létforma: egyrészt csajoznak és hapsiznak, másrészt minden érdekli őket, ami alternatív. Ki az, aki húszéves fejjel nem akarja megváltani a világot? Ezek a gyerekek tele vannak ambícióval. Belefér, hogy radikálisabb hangot ütnek meg.
A Szetey államtitkárt rózsaszín háromszöggel az auschwitzi haláltábor kapujába montázsoló egyetemista hangütése is belefér?
Szabad országban élünk. A butaság és a radikalizmus egyaránt része a szabadságnak. Ha pedig ezt kombináljuk az internetes kultúra tökéletes anonimitásával, rengeteg indulat szabadul fel. Ebből még nem következik, hogy ha valaki leírja a világhálón: „Dunába lőnék minden buzit”, meg is tenné. 1948 óta diktatúrához, a „csend kultúrájához” szoktak az emberek. A mai idősebbek mindentől megijednek, a fiatalok már bármit kimondanak. Ők ebbe nőttek bele. Olyasmit vesznek a szájukra, amit az előző generáció finoman szólva „nem szokott meg”. Ez kulturális játék közöttük.
Pedig a Felsőoktatási Kutatóintézet februári felmérése szerint az egyetemisták cselekvésmintái egyre erőszakosabbak. Hét százalékuk illegális politikai tüntetésen, sztrájkban is részt venne, 3,3 százalékuk szerint a köz- és magántulajdon megrongálása is elmegy. Az elsőévesek 15 százaléka szimpatizál a Fidesszel, közülük minden tizedik vele egy sorban említi a Jobbikot, a Hatvannégy Vármegye Mozgalmat, a Vér és Becsületet.
Még egyszer mondom: a többség polgári értékrend szerint gondolkodik. Individuális igényeit akarja kielégíteni. Jobban élni, több pénzt keresni, kívánatosabb fiút, barátnőt kapni. Ez a főáram. Ha három százalékuk részt venne akár a világrombolásban is, azt nem kell komolyan venni. Ha visszaemlékszünk: egyetemista korunkban mi is végletesebben gondolkodtunk.
Én akkor sem irkáltam olyasmit a vécé falára, hogy „Gyurcsányt a Dunába, cipőjét meg utána”, vagy hogy „dögölj meg, böszme gennyláda!!” – mint nemrég a debreceni egyetemen.
Ugyan. Ön szerint hány ember használ férfivécét, és hányan írnak közülük a falra? Arányokban kell gondolkodni. Amikor én a hetvenes években a bölcsészkarra jártam, a vécé háromféle szöveggel volt tele. Szexuális, bölcselkedő és politikai textusokkal. A k… anyját az oroszoknak, a k… anyját az MSZMP-nek. Még a vécé sem robbant fel ettől. A fala arra való, hogy az egyetemista odaírja hirtelen felbuzgó véleményét. Ebből még nem következik, hogy ha kilép a vécéből, e szerint a koordináta-rendszer szerint fog cselekedni.
A tavaly őszi zavargások során a barikádokon szép számmal tűntek fel egyetemisták is. Volt, aki azt mondta, „meghal a hazáért, ha kell”.
Eseti történetek. Ilyenek mindig lesznek. Ma még például nincs szélsőbaloldali radikalizmus, de előbb-utóbb lesz az is. Ezek a magatartásformák egy ponton túl konvertálhatóak. Miért kell azonosítani őket a főárammal? Az pedig, hogy a diákok tömegesen megütköznek a rendőrséggel, Franciaországban „napi gyakorlat” jó harminc-negyven éve. 1968 permanens ütközés volt. Nézze meg Amerikát, holott az működő demokrácia. Ott is az a szabadság legkellemetlenebb (legvisszataszítóbb) oldala, amikor utcai zavargások dúlnak, kirakatüvegek
törnek, boltok égnek. Ez a politikai kultúra szélsőséges, ámbár létező része.
És a Jobbik? Néhány ambiciózus, ifjú történelemtanárból, főiskolásból nőtte ki magát politikai párttá.
Spirónak abban igaza van, hogy az efféle mozgalmakat az értelmiségiek szervezik. A jobbikos fiatalok megérezték, hogy szélsőjobbon van szabad „vegyérték”. Látták, hogy – miután a MIÉP csúfosan kiesett a parlamentből – a szélsőjobboldali politizálás abban az archaikus, „ébredőmagyaros” formában nem folytatható. De álljunk meg egy percre. 2006-ban a Jobbik egy százalékot sem ért el. Ha valaki kiáll a jelszóval, hogy a nők holnaptól ne menstruáljanak, egy százalékot erre is kap. Vagy bármilyen blődségre. Az önkormányzati választáson alig pár helyet szereztek, azt is a bukott miniszterelnök pártjával közösen. Ez nem éppen a mainstream. Az egyetemisták között sem.
A Szetey-montázst készítő fiú is jobbikos. „Művét” paródiának szánta. Viccesnek találta. A szerkesztő, aki használta a képet, szintén egyetemista. Állítása szerint nem ismerte fel az auschwitzi főkaput, a rózsaszín háromszöget, németül pedig nem is tud.
Ha arra céloz, rengeteg a képzetlen egyetemista, arra azt mondom, így van. Tényleg romlott a helyzet. Az oktatás tömegessé vált, tudatlanul is el lehet végezni egy egyetemet. De a piac szelektál. Egy profitorientált cégnél pár hónap után kirakják a diplomást, aki nem teljesít.
És éppen belőlük szerveződnek a radikálisok, mert „nincs helyük” a rendszerben.
Akkor még mindig ott az állam, amely korlátlan mennyiségű hülyét alkalmaz. És ha már ez sincs, mindig el lehet menni más szakmába. Még ha ott túlképzettnek számít is. Mondok példát. Egyik végzős hallgatómnak két munkahelye is van: videotékában dolgozik, s mellette egy szépségszalonban recepciós. Mit mondjak: nem keres rosszul.
Ön szerint túlzó az egyetemisták radikalizálódásáról szóló állítás?
A zöm nem radikális. Egy részük igen. De a többség igenis látja a jövőjét a demokratikus rendszerben. Pénzt kereshet, utazhat Horvátországtól Mexikóig. Nem az ideológiai ethosz a „főáram”, hanem a „polgári sodrás”. Ami arról szól, hogy jól akar élni. A diákok karaktere az elmúlt harminc évben nem sokat változott. Politikailag az ellenzék mozgósítja őket, nem a hatalom. Cikizősre veszik a figurát. Pikírtebben fogalmaznak; mindig kaphatók arra, hogy „beszóljanak”.
Pedig, hogy újra Spiró Györgyöt idézzem, ennél nagyobb a baj: „Weimari az egész egyesült Európa mai formájában, évtizedek óta megoldatlan gazdasági, társadalmi problémahalmazzal, integrálatlan kisebbségeivel és szintén integrálatlan új tagjaival, velünk. Nem kell sok (ahhoz), hogy jóravaló emberek vadakká váljanak…”
Ha érvényes volna a prófécia, akkor a rendkívül bedugult lehetőségekkel bíró Kádár-rendszerben is megvadultak volna az emberek. Ezzel együtt egy pofon sem csattant el a rendszerváltáskor. Az nem érv, hogy ha az embereket nem hagyjuk boldogulni, abból robbanás lesz. Miért 1956-ban tört ki a forradalom? 1953 után folyamatosan javult az életszínvonal… A „neoweimarizálódást” pedig nem tudom intellektuálisan kezelni. Történelmileg a két háború közötti Németországra vonatkozik, ahol Hitler és a nemzetiszocialista párt totalitárius rendszert hozott létre. Miféle jele van annak, hogy Európában totalitárius erők készülnének a hatalom megragadására?!
