2007.09.27., 2007. évfolyam, 39. szám
szerző: Mátyás Győző forrás: 168 Óra
Azért én, ha Bács-Kiskun megyei lakos volnék, alaposan körülvizsgálódnék, hogy megvan-e még szeretett megyém, vagy elbugázta már a Zuschlag-brigád, kicsit hozzácsapva Fejér és Csongrád némely részeit is. Nem csodálkoznék, ha mondjuk Kecskemét főtere már valamelyik fantáziadús fedőnevű ifjúszoci alapítvány érdekkörébe volna bejegyezve, persze kizárólag asztmás gyerekek gyógyítása céljából, mert ugye a hegyi levegő…
Azért nem csodálkoznék, mert hallottam már az ő korábbi viselt dolgairól, láttam nemegyszer nyilatkozni különféle fórumokon, ezért most, hogy éppen sikkasztással vádolják, inkább csak a tétel nagysága gondolkodtat el. Pontosabban kicsisége, de hát fiatalemberről van szó, nyilván sokra vitte volna még, illetve sokat vitt volna még.
Amivel természetesen nem azt állítom, hogy a szóban forgó végigszlalomozott a teljes büntető törvénykönyvön (ártatlanság vélelme, vagy hogy szeretik mondani), hanem azt: nem lep meg, hogy pont körülötte habzottak fel az események. Még ha ez a maffiázás azért így első hallásra túlzásnak tűnik is, mert ahhoz az ember minimum egy raklapra való Uzi géppisztolyt meg chicagói puhakalapot asszociál.
A politika persze mindig is vonzotta a kétes alakokat. Olyanokat, akik csekély befektetés révén nagyon nagy hasznot hajtó vállalkozásnak tekintik a közéleti ténykedést, amihez a legkevésbé az angolkisasszonyok morálja szükséges. A közélet, a demokratikus politika erejének próbája az, hogy mennyire engedi magához közel ezeket az alattomos sündörgőket. Ebből a szempontból a honi demokrácia kezdetektől nagyon rossz útra tévedt. A rendszerváltás mozgalmi szakaszában úttörő szerepet játszott, kiemelkedő kvalitású és példamutató erkölcsiségű emberek felőrlődtek a politikai bruszt mindennapos darálójában, és helyettük egyre nagyobb számban áramlottak be a számító kalandorok, akik megérezték a konc szagát. Nálunk azért tülekedhettek a máshol megszokottnál nagyobb számban a szélhámosok, mert itt a politikai demokrácia megteremtése mellett az ország anyagi értelemben vett újrafelosztása volt a tét. Emlékezzünk a derék kisgarázdákra: az élelmes kalandorok egy egész pártot működtettek azért, hogy minél hatékonyabban letarolhassák az országot. Amely törekvésük nem járhatott volna sikerrel a Fidesz nagyvonalú hozzájárulása nélkül. És hát az addigi legnagyobb pofon a demokrácia ethoszának éppen az volt, hogy kiderült: az egykor szebb napokat látott fiatal demokraták a maguk erkölcsiségét a Kaya Ibrahim Lajos által lefektetett „morális” fundamentumra alapozzák.
Aki egyszer is látta Zuschlag bármilyen megnyilatkozását, annak nem okozhatott nehézséget, hogy a törtetők melyik, amúgy minden pártban honos alfajába sorolja. Olvasom, hogy a botrányba belekeveredett másik kolléga magasra ívelő pályafutását a Fideszben kezdte, de miután ott az effajtákból már elég jó volt a felhozatal, átigazolt a szocikhoz. Akiknek korábban, ha nem is a minőségérzékük, de legalább a veszélyérzetük működött valamelyest. Mert az effajta kétes figurák korpulens variációit azért előbb-utóbb kinyomták maguk közül. Jellemző módon azok aztán a jobboldalon bukkantak fel, egyikük egyenesen politikai evangelistaként fungál a párttévében.
Persze ha most párthovatartozástól függetlenül tekintek végig a jövő politikusi generációján – amelynek tagjai Bergmanról vélhetően azt hiszik, hogy a svéd válogatott balhátvédje, a kategorikus imperatívuszról meg azt, hogy egy jópofa számítógépes játék neve -, hát nem jósolok fényes jövőt a honnak. Igaz, az sem jobb eset, hogy a liberális párt, amely a Tocsik-ügy óta többé-kevésbé ellenállt a hóhányók ostromának, már jó ideje azért ég egyfolytában, mert szótlanul tűri, hogy a mecseknádasdi sztárszőlész jószerével naponta gyarapítja újabb és újabb állami százmilliókkal a (szőlő)tőkéjét.
Ettől a Zuschlag nevűtől nyilván olyan gyorsan kellett volna megszabadulni, mint magyar futballcsapat az edzőjétől a másfeledik forduló után. Erre meg is volt a lehetőség azok után, hogy hősünk az ominózus holokausztmegemlékezés alkalmával szénhülyén és visszataszítóan viselkedett. (Jellemző a honi politika abszurditására, hogy ez után az aktus után próbálnak a jobboldalon antiszemitát faragni egy szimpla idiótából.)
A mai politika éppen az ilyen „ügyes” fiúknak kedvez, ezt a típust igényli, ezt termeli ki magából. Ma nem intelligensnek, tájékozottnak, koncepciózusnak, ne adj” isten, műveltnek kell lennie egy politikusnak, hanem mindenekelőtt ügyesnek. Olyannak, aki jártas a levajazások, gründolások, buherálások világában, aki szerezni, sőt zsarolni tud, illetve képes a hatalommal (vissza)élni. Ez a mostani világ igazi Kánaán az ügyes fiúknak, akik szereznek egy kicsit a cégnek, és cserébe a hatalom félrenéz, amikor saját zsebre dolgoznak. Röhögnek is magukban, hogy köztük és a balek Viszkis között az a különbség, hogy ők nem buknak le.
Már ameddig, mert most ezt a derék legényt csak bekasztlizták. És a pártja hihetetlenül zavartan és ostobán reagált a hírre. Vajon komolyan gondolták, hogy ha leveszik róla az MSZP-s rendszámot, a nép majd elfelejti, hogy melyik csapatban nyomta a pedált? Amire nem mentség, hogy az öszszes többi pártban is ez az úzus – a megoldatlan és zavaros pártfinanszírozás, a politika és a gazdaság elvtelen és átláthatatlan összefonódása miatt. Az ügyes fiúk egyre népesebb csapata veszélyesebb a közéletre bármiféle Magyar Gárdánál vagy Guevara-kultusznál.
