SZLOVÁK-MAGYAR FESZÜLTSÉG
Éles szóváltásokhoz, a kétoldalú kapcsolatok újbóli fagyosabbá válásához vezetett, hogy a pozsonyi parlament nagy többséggel újra szentesítette a Benes-dekrétumokat.
Politikai deklaráció, nincs semmilyen jogi hatálya – állítják egybehangzóan szlovákiai politológusok és jogászok a második világháborús rendezést szolgáló dokumentumok érinthetetlenségéről a pozsonyi parlament által a múlt héten elfogadott határozatról. Ez a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a véleményét igazolja, miszerint az úgynevezett Benes-dekrétumok körüli huzavona a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) politikai színjátéka, amelyet más ügyekben tett engedményeiért támogatott a másik két kormánypárt. Az elfogadott változat jelentősen különbözik az SNS által augusztusban beterjesztett eredeti javaslattól. Azt ugyanis arra a gyakran hangoztatott állításukra alapozták, hogy a szlovák politika a magyarok üldözésénél nem élt vissza a világháború lezárása utáni közhangulattal, mindössze a náci kollaboránsokat távolította el az országból. A „nácitlanítás” kifejezést azonban a parlament elé terjesztett mostani anyagban a „világháborús rendezés” fordulattal helyettesítették. Ezenkívül kissé ellentmondásosan bekerült a szövegbe egy mondat az EU által deklaráltan elfogadhatatlan kollektív bűnösség elvének elutasításáról is – a szlovák ellenzéki pártok erre hivatkozva szavaztak igennel. Öllős László szlovákiai magyar politológus szerint ezzel fennmaradt az eddigi kétarcúság: megerősítenek egy jogi normát, amely a kollektív bűnösség elvén alapul, de elutasítják a kollektív bűnösség elvét.
A szlovák közvéleményt egyébként nem foglalkoztatta különösebben a téma. A parlamenti határozat pusztán a sok napi hír egyike volt, a sajtó csak a magyarországi tiltakozás kapcsán tért vissza a kérdésre. Budapest pedig meglehetősen élesen reagált, Sólyom László magyar, illetve Ivan Gasparovic szlovák államfő megbeszélésén – melyre éppen a határozathozatal napján, a visegrádi négyek keszthelyi találkozója kapcsán került sor – nem is volt más téma. A magyar államfő – valamint az összes magyar parlamenti párt – elfogadhatatlannak minősítette és visszautasította a határozatot, Gyurcsány Ferenc kormányfő pedig telefonon tiltakozott miatta szlovák kollégájánál, Robert Ficónál, ám a kifogásokat mindkét fórumon elutasították, mint ahogy a budapesti parlament elnökének a levelét is. Jan Slota SNS-elnök aztán a napokban tovább ment: egy lapinterjúban kijelentette, hogy a háború idején a magyar fasiszták elvetemültebbek voltak a németeknél.
Az SNS-től Gasparovicig minden szlovák nyilatkozó azzal indokolta a határozatot, hogy az MKP és a magyarországi politikusok az utóbbi időben kétségbe vonták a Benes-dekrétumok érvényességét. Az MKP – amely 2006-ig tartó, közel nyolcéves kormánytagsága alatt vállalta, hogy nem nyit vitát a kérdésről – az utóbbi hónapokban nem jelezte egyértelműen, hogy az új vezetés, élén Csáky Pál elnökkel, nem építi-e politikai stratégiáját a Benes-dekrétumok elleni küzdelemre. A párt végül megbékélési nyilatkozati javaslattal rukkolt elő, amelynek értelmében a magyar és a szlovák parlament kölcsönösen elnézést kérne a 20. században egymásnak felróható sérelmekért. Ez tartalmaz olyan elemeket, amelyek kiválthatták a szlovák politikusok aggodalmát és az azonnali elutasítást. A szlovák sérelmek közé sorolták például a 20. század eleji erőszakos magyarosítást, a Felvidék visszacsatolása utáni szlováküldözést, illetve az 1968-as csehszlovákiai katonai bevonulást. Terjedelmesebbre sikeredett azonban a szlovák bűnök listája, amely a Csehszlovákia megalakítása utáni magyarellenes lépésekkel kezdődik, majd az 1945-1948 közti kitelepítéssel folytatódik. Ráadásul az MKP nem szorítkozik pusztán parlamenti bocsánatkérésre, hanem anyagi kárpótlást biztosító alap felállítását is javasolja.
A Benes-dekrétumok által elrendelt vagyonelkobzásokkal kapcsolatos kártérítés felvetésével a párt tabutémát nyitott ugyan meg, ám független szakértők szerint erre nincs hatással a frissen elfogadott határozat. Ezt igazolják a prágai történések is, ahol a kárpótlás évek óta fontos politikai ügy. Csehországból a háború után nagyhatalmi jóváhagyással – gyakran kegyetlen módszerekkel – 3 millió szudétanémetet üldöztek el. Ők, illetve leszármazottaik a mai napig kitartóan harcolnak az elkobzott vagyon visszaszerzéséért, jóllehet a prágai parlament már 2002-ben a mostani szlovákhoz hasonló határozatot fogadott el. A napokban egyébként precedensértékű ítélet született Prágában: a legfelsőbb bíróság felszólította a pénzügyminisztériumot, hogy korábbi elutasító álláspontja ellenére foglalkozzon egy kitelepített família, a Porkert család kárpótlási kérvényével.
A lakosságcsere és a deportálások témáját az utóbbi években Brüsszelben is felelevenítő civil aktivisták mindenesetre aláírásokat kezdtek gyűjteni egy, a Benes-dekrétumok áldozatainak kárpótlását követelő petíció támogatására, amelyet az Európai Parlamenthez (EP) akarnak eljuttatni. Az MKP már a határozat elfogadása előtt levelet küldött e tárgyban az EP-nek, amit Pavol Paska pozsonyi házelnök Szlovákia lejáratásaként aposztrofált. Berényi József, az MKP alelnöke elismerte: eljárásuk nem teljesen szokványos, ám szerinte az eredeti változatban szereplő nácitlanítás kifejezés sértette a magyarok szüleinek és nagyszüleinek az emlékét.
TUBA LAJOS / POZSONY
